De fosszunk meg valakit a szeretettől és éppen olyan lesz, mint a partra vetett hal. Valószínűleg a gyűlölet is csak annak a félelemnek a terméke, hogy nem tudunk szeretni és szeretve lenni. Ideje egy kicsit megállni és rácsodálkozni a vízre. Nem az ajándékokra, nem a díszekre, nem a lakomákra. Arra, amit néha már-már kétségbeesetten próbálunk ezekkel kimutatni. Pedig ezek csak a szemnek, az orrnak, a nyelvnek és a tapintásnak szólnak. A szívnek nem tudunk ajándékot venni. A szívnek azzal adhatjuk a legtöbbet, ha megnyitjuk. Mások szívét pedig úgy tudjuk megnyitni, ha megnyitjuk a sajátunkat. A gyerekek még tudják ezt. De mi sem felejtettük el teljesen. Gyakoroljunk! És kiáltsunk oda másoknak: "Hé, srácok! Karácsonyi gondolatok. Egész kellemes ma a víz, nem? ".
– Gáncs Péter Amikor csendesül az angyalok dala, amikor az ég csillagai elhalványulnak, amkor a királyok és hercegnők hazatérnek, amikor a pásztor is hazaterelte a nyáját, akkor kezdődik karácsonyi dolgunk: meglelni az elveszetteket, a megtörtet felgyógyítani, enni adni az éhezőknek, a foglyokat megszabadítani, újjáemelni a nemzetet, békét hozni a testvéreknek, hogy szívünkben szárnyra kapjon a zene. – Howard Thurman Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel. – Márai Sándor Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. – Márai Sándor Nem az a gyengéd ünnep értelme, hogy betérsz egy üzletbe, ahol már sokan tolonganak, előveszel egy bankjegyet s becsomagoltatsz, kínos sietséggel, egy tárgyat, amely neked nem tetszik ugyan, de pontosan elfér teli kabátod zsebében. Nem ilyen egyszerű szeretni egymást, és kifejezést adni érzelmeinknek!...
– Wass Albert Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották. – Thyde Monnier A karácsony boldoggá tesz, mindegy, hogy az év melyik napján érkezik. – Bryan White Egy bizonyos idő után akárhány karácsonyfát láthatsz, mindig csak egyet látsz s a többi látszat. – Gyurkovics Tibor
A hírhedt törvény már azért sem volt "nulladik zsidótörvény, mert "kizárólag a zsidóság egy töredékére irányult" – állította a Kossuth rádió műsorában Újváry Gábor, a Veritas Intézet vezető történésze. Ha az állítás a magyar nyelv szabályai szerint önmagában helytálló is lenne, a történeti kontextus miatt mégis vállalhatatlan és a Hóman életút kapcsán felmerült vitát idézi. Az 1920-as numerus clausus törvénnyel foglalkozott a Kossuth rádió 100 éve történt című műsora. Abban az évben, szeptember 26-án fogadta el a magyar nemzetgyűlés a hírhedt 1920/XXV. törvénycikket, amely a nemzetiségi arányoknak megfelelően döntött a felsőoktatásba felvehető hallgatók számáról, valójában szinte kizárólag a zsidó fiatalok létszámát korlátozta a hazai egyetemeken, főiskolákon. Ezzel kapcsolatban a műsor 2021. március 11-ei adásában Újváry Gábor történész, a korszakról egyébiránt számos fontos és értékes előadást szervező Veritas Történetkutató Intézet Horthy-kori Kutatócsoportjának vezetője lényegében arról beszélt: ez a törvény szükséges volt, különben sem volt jogfosztó, csupán jogkorlátozó. "
Ezt a törvényt sokféleképpen értelmezték. Sokan a 20. század első európai antiszemita törvényének tartották, sőt az auschwitzi gázkamrákhoz vezető első lépcsőfoknak is. Ez a tanulmány nem a törvény antiszemitizmusát vizsgálja, hanem statisztikai adatokat használva – a Magyar Statisztikai Szemle alapján – azt, hogy végrehajtása milyen pozícióvesztést okozott a magyarországi zsidóságnak. A törvény bevezetése utáni helyzet vizsgálatához először fel kell vázolni az 1920-ban fennálló viszonyokat. A 19. század folyamán a Magyar Királyság területére nagyon sok zsidó vándorolt be. Szívesen látták őket, hiszen olyan pozíciókat töltöttek be, amelyek a magyarok számára nem voltak vonzók. Magyarország gyors gazdasági fejlődése a 19. század utolsó évtizedében főleg ezeknek a bevándoroltaknak volt köszönhető. Gyorsan asszimilálódtak. 1920-ra több százezer zsidó élt Magyarországon szabad akaratából. A numerus clausus törvény tulajdonképpen nagyon rövid, mindössze két lap a törvénygyűjteményben. Az 1.
A numerus claususra támogatói, burkoltan vagy nyíltan az ekkortájt Európa-szerte egyre gyakrabban emlegetett zsidókérdés megoldásaként tekintettek. A városiasodott, Magyarországon pedig kiemelkedő mértékben asszimilálódott közösség a XX. század elején fokozatosan teret nyert az értelmiségi pályákon - sokak értelmezése szerint a keresztények "kárára". Prohászka Ottokár püspök, a kor egyik legbefolyásosabb vallási és politikai szereplője például "faji önvédelemnek" nevezte a numerus clausust, kiemelve azt, hogy a határozat nem a zsidóság ellen, hanem a kereszténység érdekében szükséges. A későbbi miniszterelnök Gömbös Gyula pedig azt hangsúlyozta, hogy a zsidóság világszerte összeesküvéseket szervez és világuralomra tör, a numerus clausus pedig a magyar fajt hivatott megvédeni ettől a veszélytől. Érdekesség, hogy Haller István nem hozott fel nyíltan zsidó összeesküvés-elméleteket: szerinte mindössze azért érinti a zsidóságot a törvény, mert arányaiban ők foglalták el a legtöbb helyet az egyetemeken a magyarság elől, és nem azért, mert kifejezetten őket akarnák kizárni.
Mohr Siebeck, Tübingen, 2002, ISBN 3-16-147647-6 (). 240. oldal Raiserre hivatkozva, JZ 1961, 465, 467ff ↑ Jens Thomas Füller: Független tulajdonjog? Mohr Siebeck, 2006, ISBN 978-3-16-148993-8, pp. 14. ↑ vö. Jens Thomas Füller: Független tulajdonjog? Mohr Siebeck, 2006, ISBN 978-3-16-148993-8, pp. 370-384. A Peukert: az áruk felosztása mint jogi elv. Mohr Siebeck, 2008, ISBN 978-3-16-149724-7. V. Jänich: A szellemi tulajdon - a tulajdon kiegészítő jelensége? Mohr Siebeck, 2002, ISBN 978-3-16-147647-1. A. Ohly: Van-e numerus clausus a szellemi tulajdonjogokról? FS Schricker. 2005, ISBN 3-406-53501-1. Ahrens: Szükség van-e a szellemi tulajdonjogok általános részére? In: GRUR. 617-624. B. Akkermans: A Numerus Clausus elve. In: Európai tulajdonjog. Intersentia, Antwerpen / Oxford / Portland 2008, ISBN 978-90-5095-824-0. THD Struycken: De Numerus Clausus in het Goederenrecht. Kluwer, 2007, ISBN 978-90-13-04105-7. van Radennel ellentétben, Wertenson: A szolgáltatások szabadalmi oltalma. In: GRUR.