Hot Jazz Band: HALLÓ! HALLÓ! lemezbemutató koncert június 8. (szerda), 19. 30, Syma Rendezvényközpont A műsor vendége: Bolba Éva - énekesnő Bényei Tibor – tubaművész A legújabb CD a közkedvelt 1920-60-as évek repertoárjából merít, melynek ezúttal fő témája a telefon. E kis zenei gyűjteményen át betekintést nyerünk a régi korok elegáns, ma már idealisztikusnak tűnő világába, amikor még telefonközpontos kisasszonyok kapcsolták az ügyfeleket. Azt is megtudhatjuk, hogy hány jegyűek voltak az első telefonszámok, s néha automatára váltott a központ. Sokakban idéz emlékeket a szó: tantusz, azaz telefonérme, amivel még a hatvanas évek fülkéiből is telefonálhattunk. Kiderül az is, hogy az újdonsült telefonbetyárok hogyan szereztek húsz filléres telefonálással hölgytársaságot estére. Tanúi lehetünk, hogyan is lett udvarlás, forró vallomás, vagy épp szakítás eszközévé e furfangos kis találmány, azaz miként lett életünk néha mostoha, néha imádott, de mindenképp nélkülözhetetlen tárgya a telefon. A koncert progjamjában szerepelnek olyan népszerű dalok, mint a Nem nősülök soha, Halló Irén, Halló, ha ráér, de bónusz dalként a Niagara és az Apu, hogy megy be kezdetű dal is megtalálható, melynek apropóján a koncerten kisorsolásra kerül egy ELEFÁNT.
© 2002-2022 Programmagazin Kiadó Kft. A Hot Jazz Band június 8-án tartja Halló! Halló! című új lemezének bemutató koncertjét a Syma Rendezvényközpontban. A Hot Jazz Band, a 26. évében járó zenekar népszerűségének fő oka, hogy feladatának tekinti a két világháború közti, hungarikumnak számító hazai slágerek eredethű megszólaltatását, életben tartását. Legújabb, sorban a tizenharmadik lemezük, amelynek témája a telefon, egy újabb állomása ebbéli törekvéseiknek. Az együttes plakátjain és a lemezborítón látható készülékeket a Hírközlési Múzeumi Alapítvány által működtetett, a Budai Várban található Telefónia Múzeum bocsátotta az együttes rendelkezésére, s a lemez témájának apropóján tartott lemezbemutató sajtótájékoztatónak a diósdi Rádió- és Televízió Múzeum adott otthont. Ízelítő a lemezre kerülő dalokból: Nem nősülök soha; Mily mesés dolog a Niagara vízesés; Ugye, felhív holnap telefonon? ; Halló, Irén; Apu, hogy megy be. Ez utóbbi dal apropója, hogy a Hot Jazz Band immár hatodik éve ad nyáresti koncerteket a Fővárosi Állat- és Növénykertben.
A hivatásos zenekarrá válás folyamata a kilencvenes évek elején kezdődött. 1994-ben egy kiküldött felvétel alapján meghívták őket a Le Havre -ban megrendezett nemzetközi Louis Armstrong jazz versenyre, melyet megnyertek, ezzel elindultak a nemzetközi karrier útján. Az országban szinte egyedüliként felvállalták a huszas–negyvenes évek gyakorlatilag elfelejtett, esetenként hozzáférhetetlen magyar dalainak és filmslágereinek korhű eljátszását és CD lemezen megjelentetését. Ezeknek a daloknak az eredeti felvételei a magnetofon és a mikrobarázdás hanglemez feltalálása előtt készültek. Részben gyenge hangminőségük, részben a háború előtti korszak negligálása miatt hosszú időn keresztül nem voltak hallhatók. A nyolcvanas években már tucatnyi válogatásalbum jelent a korszak slágereivel és filmzenéivel, de a hangminőség értelemszerűen gyenge maradt. A Hot Jazz Band több albumot szentelt ezen dalok tökéletes hangminőségű, korhű bemutatására és ezzel újra a köztudatba emelésére. A hiteles tolmácsoláshoz Bényei Tamás kialakított egy különleges, csak régi magyar gramofonlemezeken hallható énestílust.
A legszerencsésebb néző egy évig lehet nevelőszülője az Alapítvány a Budapesti Állatkertért jóvoltából az Angele nevű 10 éves ázsiai elefántnak. A nevelőszülőség ingyen belépővel jár és az elefántot etetheti. Angele egy tenyészprogram kapcsán jött Budapestre, s a nevelőszülő izgulhat, vajon születik-e unokája is. Továbbá kisorsolásra kerülnek gyermek, felnőtt és családi állatkerti belépők, új CD, s mellé némi Törley. A Hírközlési Múzeumi Alapítvány működteti a Telefónia Múzeumot és a Posta Múzeumot, a plakáton és a lemezborítón látható készülékeket is ők bocsátották a zenekar rendelkezésére. Koncertjükkel a másik híres magyar Puskásra (Puskás Tivadar) és ezen múzeumokra is szeretnék felhívni a figyelmet.
Nóri és Bogi nemcsak a tanulásra összpontosítottak, az évek során sokat sétáltak, kirándultak, még közös nyaraláson is voltak a horvát tengerparton – a gazdi igyekszik mindenhová magával vinni kedvencét, aki miatt nemcsak nyitottabb lett, de a kutyák megszállottjává is vált. Azt mondja, azóta sorra falja a kutyusos könyveket. Nóri jelenleg egy győri óvodában dolgozik, de amikor csak lehet, igyekszik a kutyákra összpontosítani: egy továbbképzésre is elmegy, ahol megtanulhatja, hogyan lehet bevonni az állatokat az óvodai életbe. Bogi ösztönözte arra is, hogy elkezdje a kutya fizioterapeuta képzést a fővárosban, ahová persze a bundás kispajtás is rendszeresen vele tarthat. "Miatta kezdtem el, hogy idős korában tudjak segíteni rajta, hogy ne legyenek fájdalmai" – magyarázza. Szivárványhíd fórum. Akkor még nem is sejtette tehát, hogy kedvencének nem adatik meg a hosszú öregkor. A sok-sok boldog emlék felidézése, a gazdi és kutyusa közti mély és erős kapcsolat kitárgyalása után rá kell térnünk a fájdalmas tényre is: Bogi beteg.
Bogira nézve egy csodaszép kutyust láttam, aki nagyon okos, és aligha mutatja jeleit annak, hogy fájdalmai vannak – nyugodtan terült el a stúdió szőnyegén, a gazdi lábánál, egy-egy jutalomfalatért pedig hatalmas volt a lelkesedés. Eleinte vidáman feledkeztünk meg arról, hogy beteg, visszatértünk nyolc évvel ezelőttre, a kezdetekhez. Nóri húszéves volt, és szeretett volna végre egy saját kutyát, aki hűséges társa lesz. Bár akkor még semmit sem tudott az állattartásról – a négylábút etetni, itatni kell és szükséges a séta – érezte, hogy itt az ideje az örökbefogadásnak. A Győri Állatmenhely kézenfekvő volt számára, hiszen addig is gyakran adományoztak az árva állatoknak, amikor csak lehetett, és mentett például cicust utcáról. Tudta, hogy szeretne egy hontalan kutyusnak segíteni. Szivárványhíd vers kutya. Szeretett volna egy kutyatkölyköt, aki vele nő fel, akit ő nevel, ő tanít meg mindenre – de azt nem sejtette, hogy az állat nem éri majd be sétával, és fenekestül felforgatja az egész életét. Ahogy azt sem, hogy nem él majd tizenhat évig.
Egy kutya, amely elnyeli a nevét: mester, uram. Ne hagyj nekem kutya lelkét, soha ne hagyj el. A szivárványhíd: könyvek Azok, akik az állati birodalomban, különösen a macskákban akarják elmélyíteni életüket, elolvashatják: "A kedvence lelke. A halálos állatok túlélésének vizsgálata ". Szivárványhíd vers kutya son. Ebben a könyvben is elérhető Amazon, Scott S. Smith vizsgálja, beszámol és kérdéseket - és megkérdez minket - a élet halála után a macskák. Kíváncsi könyv kíváncsi, hogy bizalmatlanság nélkül megközelítsen, de azzal a vágyakkal, hogy felfedezze, mit gondol, és gondolkozik a témáról. A Rainbow Bridge mindig készen áll arra, hogy fogadjon minket. Ha tetszett ez a cikk, továbbra is kövesse a Twitteren, a Facebookon, a Google+ -én, az Instagram-on
Paul Dahm, az oregoni bánat tanácsadója 1981-ben írta. William Britton írta és közzétette A szivárványhíd legendája Az utolsó versenyző a Wallace Sife, a Pet Loss és Bereavement Egyesület vezetője, melynek verse Minden háziállat megy a mennybe az egyesület honlapján található. Bárki is legyen a szerző, a személy szavakat adott a helynek, amiről tudnunk kellett, az a hely, ahol családjaink újraegyesülnek. Életünk megosztása. És a szeretetünk. A kutyákat nem nevezzük "legjobb barátainknak", mert passzív megfigyelők az életedben. A furbaby egy társ, hangtábla, érzelmi támogatás nyújtója, bűnözői partner, napos haver, vacsora, egy hűséges adatlap, amikor hazatért a munkából, és ez csak néhány jellemzője a kölyöknek. Egy kutya szeretete tiszta és végtelen. Feltétlen. Amikor elveszítünk egy szeretett embert, egy hatalmas üresség marad. Összefüggő: Szivárványhíd emlékműve? Szivárványhíd vers kutya 1. Nem két ember ugyanúgy megijeszt. A folyamat személyes és egyedi az egyén számára. Azonban ez a vers több mint harminc éve telt el az állatbarátok körében, mert rezonál és ad valamit a gyászoknak.