A költő egyszer még katonának is beállt, csak hogy ne haljon éhen, azonban néhány hónap múlva gyakori betegeskedései miatt leszerelték. 10. A Borozó c. Verse jelent meg először nyomtatásban, 1842-ben. Íme: A BOROZÓ Gondüző borocska mellett Vígan illan életem; Gondüző borocska mellett, Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki E kebelnek mindene. És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggaták. Bor taníta húrjaimra Csalni nyájas éneket; Bor taníta elfeledni, Csalfa lyányok, titeket. Petőfi Sándor: Első szerelem. Egykor majd borocska mellől A halál ha űzni jő: Még egy korty s nevetve dűlök Jégöledbe, temető! 11. A második nyomtatásban megjelent verse (Hazámban) már Vörösmarty figyelmét is felkeltette. De mivel semmit nem mondott neki a Petőfi név, azt gondolta, hogy valamelyik ismert, idősebb költő álneve lehet. Ez volt az első vers, amit a költő Petőfi Sándor néven írt alá. 12. Arany János szerint Barabás Miklós kőnyomatán hasonlít Petőfi Sándor a legjobban saját magára.
Mivel szeretett volna a politika vérkeringésébe bekerülni, jelöltette magát Szabadszállás környékén képviselőnek a választáson, kortes beszéde azonban csúfosan végződött. A kortes beszéd célja az, hogy a jelölt meggyőzze a népet arról, hogy őt válasszák meg. Petőfinek még csak nem is engedték végigmondani a kortes beszédét, szinte menekülnie kellett Júliával együtt erről a környékről, mert a nép kicsúfolta, megdobálta, kigúnyolta, nevetségessé tette. A költő soha nem került be a képviselők közé, és meg sem próbálta többé, nem vállalt többé ilyen szereplést. Erre a választási kudarcra emlékezve írta meg ezt a keserű munkáját, Az apostol t. Ebben az elbeszélő költeményben dolgozta fel fájdalmát. Az elemzésnek még nincs vége. Petőfi sándor első vers la page du film. Kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11
Életrajz: Petőfi 1823-ban Kiskőrösön született. 1824 októberében a család Kiskunfélegyházára költözött. Petőfi összesen kilenc iskolában tanult, ebből adódóan nagyon fiatalon igen gazdag élettapasztalattal rendelkezett. 1835-1838-ig Aszódon tanult, s itt a legelső tanulók egyike. 1838-ban a tanév végén ő mondja a záróünnepségen a búcsúbeszédet. Ez a költemény a Búcsúzás (1838), mely Petőfi első ránk maradt verse. 1838-ban beiratkozott a Selmeci líceumba. Itt ismerkedett meg alaposabban az újabb magyar költészettel, Csokonaival és Vörösmartyval. Édesapja, aki 1838-ban tönkrement, nem bírta tovább finanszírozni fia tanulmányait. Ekkor kezdődött életének az az 5-6 éve, mely tele volt nyomorral, szenvedéssel, örökös vándorlással. 1839 szeptemberében beállt önként katonának. Petőfi sándor első verse of the day. A vékony, gyenge testalkatú fiú azonban nem bírta a katonáskodás megpróbáltatásait, s 1841 végén elbocsátották a katonaságból. Leszerelése után sehol sem lelte nyugalmát, s éveken át ide-oda cikázott az országban. 1842. május 22-én az Athenaeum című folyóiratban megjelent nyomtatásban első verse, A borozó.
A cím a vers első sora (Petőfi nem ad neki külön címet, hanem a vers kiemelt első sora a cím). Stílusa romantikus, ezt jelzi a szenvedélyes hang, az ellentétezés, ezt mutatják a nagy festői képek, stb. Szimmetrikus szerkezeti felépítésű, 3 egységre bontható. Az 1. egység (1-12. sor, a gondolatjelig) a bevezető rész. A cím és az első sor egyezése nyomatékosító hatású. A vers a passzív halál bemutatásával indul, amelynek lehetősége bántja a költőt. Petőfi sándor első vers la. A dicstelen, lassú halál hétköznapisága, jelentéktelensége miatt (erre olyan jelzők utalnak, mint a "titkos", "elhagyott", "üres") taszító a költő számára. Az ilyen észrevétlen agónia heves elutasítása után Petőfi Istenhez fordul, hogy adjon neki másfajta halált. Jellegzetesen romantikus, monumentális képekben (villámsújtotta fa, földrengéstől leomló kőszirt) festi meg, hogy milyen ez a másfajta halál, amire vágyik. A hétköznapi halállal szemben a cselekvő, intenzív, hirtelen halált részesíti előnyben. Az egység végén három pont és egy gondolatjel jelzi a töprengést.
Amire a péklegény még zavartabban, még tájékozatlanabbul mosolygott, ő meg, nem kapván választ, széles fekete hüvelykujjával nyomogatni kezdte a cipő kapliját, és a hibák tanulmányozásába mélyedt. Csoszogihoz, az öreg suszterhez ezúttal egy gyerek állított be, egy gyerkőc, piszkos-szalmaszínű haján hátracsapott sapkában, amelynek hátul úgy lógott ki a bélése, mint ami tömzsi, fekete nyelvet ölt a világra. Az ellenző alatt fakó arc, amelyből zöldfőzelék színű szemek csillantak elő, mint patakocskától derűs oázis a sivatagban, vagy mint a sártól szikkadt cipőre freccsent kenőcs. Kiskabátját nagy emberre szabták, nem kisgyerekre, de nagy ember nemigen hordhatja ekkora foltokkal a könyökén, pláne ha a varrás mellett már megint feslik a szövete. A kabát alatt lógott a nadrág, gondolkodásra késztető üleppel, szára vége pedig ott harangozott tenyérnyire a boka fölött. És a cipő. Igen, a cipő. Azt már javítani hozta a gyerek. – Jó napot! Csoszogi, az öreg suszter | József Attila | Happily. – mondta, amikor belépett. Olyan hangon szólt, mintha még nem döntött volna egészen, hogy nagyon bátor legyen-e, vagy nagyon félénk.
– Ne járjon a szád! – dünnyögte Csoszogi. – Nincs olyan rossz cipő, amiben ne lehetne járni. Amelyikben nem lehet járni, az már olyan rossz, hogy azt csináltatni se lehet. A gyerek halkan, kétségbeesetten mondta: – De a mama küldött, amikor elment a moziba, hogy hozzam el Csoszogi bácsihoz, majd meg tetszik csinálni. Ideadta a pénzt is mindjárt. Csoszogi erre kemény és hajthatatlan lett. – Úgy, amikor moziba ment, mondta az anyád, hogy hozd a Csoszogi bácsihoz! Hát mondd meg az anyádnak, azt üzeni a Csoszogi bácsi, vigye a cipődet a moziba, majd ott megcsinálják! A gyerek erre, ha lehet, még jobban megijedt, szinte siránkozni kezdett. – Nem a moziba ment a mama, hanem az Újpesti Moziba takarítani! Csoszogi hallgatagon tett-vett, dolgozott. Közben félszemével oda-odapislantott az elkeseredetten helytálló, meg sem mukkanó gyegyerekre. Aztán mégiscsak megszólalt, mintha csak társalogni akarna. – Te vagy annak a Vanicseknénak a fia? Csoszogi, az öreg suszter - Hello Book Webshop. – Én. Megint hallgattak. Csoszogi összeráncolt szemmel, látszólag nagy gondban bőrszalagot kezdett vékonygatni.
József Attila: Csoszogi, az öreg suszter (J. A. V&A 5. ) - YouTube
Ár: 1. 975 Ft Kedvezmény: 15% Kiadás éve 2013 Illusztrálta Békés Rozi Szerkesztette Kis Kós Antal Méret 203 x 244 mm Kötés típusa keménytáblás, cérnafűzött Oldalszám 24 Szerző: József Attila Kívánságlistára teszem ISBN 9789632445977 Elérhetőség: Raktáron Leírás A Csoszogi, az öreg suszter című novella József Attila egyetlen, kerek egészként önmagában is értékelhető prózai műve. Maga a történet önéletrajzi ihletésű. Csoszogi az öreg suszter. A novella egy zsémbes öreg suszterről szól, akiről a bevezetőben kapunk leírást. A mesterhez beállít egy kisgyerek. Párbeszédük során kiderül, mekkora szegénységben él a kisfiú, a javítani hozott cipő szinte már használhatatlan. Csoszogi rideg modora mögött azonban érző szív dobog: megjavítja a cipőt, s a félénken a tenyerébe csúsztatott ötven fillérből "véletlenül" nyolcvanat ad vissza – az ágrólszakadt kisfiú így gazdagabban távozik. Csoszogi jólelkűségét közvetett módon tükrözi az írás, hiszen mindvégig igen gorombán bánik kis ügyfelével. A tanulság azonban egyértelmű: a szavak, tettek ellenére a valós szándék számít.