( japán közmondás) 2009. - 08:08 ( önfegyelem, hírnév, jövő, közmondás) "Ezer évnyi hírnév múlhat egy órányi viselkedésen. augusztus 26. - 21:18 ( alkalmazkodás, anya, áldozat, önismeret, emberi természet, közmondás, kitartás, tapasztalat) "Ha azt akarod, hogy gyerekeidnek nyugodt életük legyen, hagyd őket egy kicsit éhezni és fázni. " ( kínai bölcsesség) 2009. július 25. - 11:03 ( bizalom, hit, Isten, közmondás) "Nem dárda, nem fal, nem zár, nem vagyon – csak Isten óv meg a veszedelemtől. " ( sumér mondás) 2009. július 24. - 00:21 ( önfegyelem, önismeret, felelősség, gondolatok, közmondás, vágyak, választás) "Igaz, az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért. Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett. De ha a madarak fészket is vernek az eresz alatt, ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel. Mert beleegyezett. április 13. - 08:42 ( emberi természet, kapcsolatok, közmondás, megbocsátás, szeretet) "Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Ez a közmondás tényleg igaz?. Mert akkor van rá nagy szükségem. "
2012. május 5. - 11:32 ( ajándék, anya, önzetlenség, család, gyermekkor, Isten, közmondás, szeretet) "Isten nem lehet ott mindenhol, ezért teremtette az anyát. " ( zsidó közmondás) 6 hozzászólás 2010. szeptember 18. - 08:08 ( alkalmazkodás, életmód, önérvényesítés, békesség, boldogság, függetlenség, körülmények, közmondás, nyugalom, vigasz, zene) "Aki énekelni akar, midnig talál dalt hozzá. " ( svéd közmondás) 2 hozzászólás 2010. szeptember 4. - 20:06 ( alkotás, értékek, önérvényesítés, emberek, erőfeszítés, fejlődés, haladás, közmondás, munka, tettek, változás, világ) "Sok kis ember sok kis helyen, miközben sok kis dolgot megtesz, megváltoztathatja a világ arcát. Nyelvtan névmások? (5398465. kérdés). " ( Mandinka szólásmondás, Afrika) 2010. június 7. - 14:16 ( alkalmazkodás, önismeret, Buddha, elfogadás, emberi természet, fájdalom, függetlenség, közmondás, szomorúság, választás) "A fájdalom elkerülhetetlen. A szenvedés választás dolga. " ( Buddhista közmondás) 2009. december 15. - 07:30 ( önérvényesítés, önbizalom, bátorság, emberi gyengeség, emberi nagyság, hősiesség, jellem, közmondás, kockázat, próbák, végzet) "A gyáva nap mint nap meghal, a bátor csak egyszer. "
⁎ Ritka mint a téli fa árnyéka. ⁎ Kutya is füvet eszik, amikor beteg. ⁎ Fűbe harapott. ⁎ Egy fa nem erdő. ⁎ Nagy erdőben sokféle madár él. ⁎ …. MADÁR ⁎ Csíp-csíp csóka … ⁎ Csóka csípeget városszéli gyepen. Védett faj, 50. 000 Ft/egyed. Madarat tolláról. ⁎ Szabad mint a madár. ⁎ Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. ⁎ Egy fecske nem csinál nyarat. ⁎ Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. ⁎ Csörög a szarka, vendég jön. ⁎ Gólya a békával nem barátkozik. ⁎ Gólya a kelepelésből megél. ⁎ Elvitte mint gólya a fiát. ⁎ Jobb egy veréb kézben, mint egy galamb a háztetőn. ⁎ Úgy néz, mint a bakcsó. ⁎ Szép mint a sárgarigó. ⁎ Varjú varjúnak, csóka csókának, holló hollónak nem vájja ki a szemét. ⁎ Ritka mint a fehér holló. ⁎ Lop mint a szarka. ⁎ Tarka-barka mint a szarka. ⁎ Sas legyet nem fogdos. ⁎ A bagoly is bíró barlangjában. ⁎ Sólyommadárnak nem lesz galamb fia. ⁎ Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. ⁎ Ritka madár fészek nélkül. ⁎ Igen örvend a rigó, felel neki a szajkó. ⁎ A sas nem ismer demarkációs vonalakat.
A TERMÉSZETTEL KAPCSOLATOS SZÓLÁSOK - MONDÁSOK (a természet mint a szólások forrása) A külső természettel, a vadon élő élővilággal kapcsolatban, illetve az emberi élettel, emberi természettel és viselkedéssel összefüggésben rendkívül gazdag a nyelvünk célzatos hasonlatokat is megjelenítő népi szólásokban és közmondásokban. Hajdanában az emberek közelebb éltek a természethez, mint manapság, ennek a megnyilvánulásai azok a megfigyelések, amelyekből a szólások, közmondások fakadnak. Ezekből kíván figyelemfelhívásként ízelítőt kínálni a menüpont tartalma. A különböző címek alatti szólások között több szempontból sincsenek éles határok, hisz' emberi a nézőpont, a vadon élő élővilág pedig többnyire az emberrel összefüggő hasonlítás. ERDŐ, FA, FŰ Egy fa nem erdő. ⁎ Nem látja a (sok) fától az erdőt. ⁎ A tűz mellett minden fa megég, kivéve a tréfát. ⁎ A fák nem (sem) nőnek az égig. ⁎ Fűben - fában orvosság van. ⁎ Fából vaskarika. ⁎ A vén fa sokkal nagyobb árnyékot vet. ⁎ Fűnek - fának... ⁎ A száraz fa mellett a nyers is megég.
Nem volt ez másképp a korai filmekben sem, ám ahogy haladunk előre az életműben, egyre egyértelműbb eszközökkel teszi ezt. A Simon mágus (1999) utáni sokéves hiátus után elkészült Testről és lélekről (2017) olyan volt, mint egy mágikus találkozás a korábbi szerzői atmoszférikusság és a korunkra jellemző triviális filmnyelvek között. Egyértelmű, hogy Enyedire igen jelentős hatással volt, hogy elkezdett tévésorozatokat rendezni ( Terápia és társai), a négy évvel ezelőtti művében így az egyediség immár elsősorban gondolati téren volt jelen (röviden: közös álom szarvasként), mintsem a mű képi világában. A feleségem története több szempontból izgalmas vállalás volt ezek után. Például a rendező szerzőiből modernre váltása után bármit megfilmesíthetett, így elővette egy régi szerelmét, Füst Milán regényét, amely nagyon régi terve volt a szerzői korszakból, amelyet sok vívódás után elvetett, és az adaptációt újrakezdte a nulláról. Így a mostani verzió már egy újragondolt szerzői korszak eredménye, amelynek kapcsán furcsa vagy sem, annak konvencionalitása a legszembetűnőibb tény.
In: Látogatóban. Gondolat, 1968. 311 Márai Sándor: Exit Füst Milán. In: Márai Sándor: Napló 1968-1975. Toronto, Vörösváry, 1976. 317 Déry Tibor: Hogy szeretett volna élni, s nem értett hozzá. In: Déry Tibor: Ítélet nincs. 317 Dr. Bán Anna: Nyílt levél Déry Tiborhoz. Kortárs, 1968. 9. 337 Weöres Sándor: Füst Milán emlékére. In: Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások. 342 Vas István: Füst Milán bűvöletében. In: Vas István: A félbeszakadt nyomozás. Szépirodalmi, 1967. 343 Vas István: Még egyszer Füst Milánról. Vas István: Mért vijjog a saskeselyű? II. Szépirodalmi, 1981. 345 Orbán Ottó: A semmi hűse. Kortárs, 1997. 5. 351 Albert Zsuzsa: Legenda Füst Milánról. Forrás, 1995. 352 Mondatok Füst Milánról 364 Hevesi Sándor: In: Lukács György levelezése (1902-1917). Megvető, 1981. 364 Móricz Zsigmond. In: Móricz Zsigmond: Irodalomról, művészetről I. Szépirodalmi, 1959. 364 Babits Mihály. In: Babits Mihály: Könyvről könyvre. Magyar Helikon, 1973. 364 Kosztolányi Dezső. In: Kosztolányi Dezső: Levelek - Naplók.
171 "Semmi sincs egészen úgy" Gondolatok, pályaképek Füst Milán: A Nyugat születése. Magvető, 1967. 189 Füst Milán: Kiléptem a Nyugattól. In: Füst Milán: Napló I. 191 Lukács György: Jelentés dr. Füst Milán magántanári értekezéséről. 4140/159. 193 Abody Béla: A gondolkodás látványa. 197 Hanák Tibor: Füst - mítosz - valóság. 203 Ungvári Tamás: Arcképvázlat Füst Milánról (Javított változata: Füst Milánról. In: Ungvári Tamás: Ikarusz fiai. Szépirodalmi, 1970. 216 Lengyel Balázs: A költők költője. In: Lengyel Balázs: Zöld és arany. Magvető, 1988. 227 Orbán Ottó: Füst Milán. In: Orbán Ottó: Honnan jön a költő? Bp. Magvető, 1980. 237 Bányai János: Bonyolult örömök, Híd, 1964. 4. 248 Somlyó György: A Füst Milán-i szituáció irodalmunkban, In: Somlyó György: Füst Milán. Szépirodalmi, 1969. 264 Rába György: Füst Milán lírája, mint az Ezeregyéjszaka utóhangja. Jelenkor, 1978. 7-8. 288 Poszler György: Modern naivitás és intellektuális művészet. Liget, 1992. 2. 302 "Átkozott Utókor" Elmékek Lukácsy András: Látogatóban Füst Milánnál.
1948-ban Kossuth-díjat kapott. A kommunista diktatúra éveiben – 1949 után – évekig nem jelent meg könyve: 1955-ben Őszi vadászat címen kisregényei. Füst Milán megjelenésétől kezdve írótársai által becsült költő volt. Amíg a Nyugat fennállt, hozzátartozott élgárdájához. A nagyközönségtől ekkor is, később is idegen maradt, de a költők ekkor is, később is mesterüknek tartották. A felszabadulással azután sok hivatalos elismerést is megkapott: Kossuth-díjat, egyetemi tanárságot, az élő klasszikusnak kijáró nagyrabecsülést, műveit azonban 1949 és 1955 között nem jelentették meg. 1960-ban nyugdíjazták. Betegsége egyre inkább ágyhoz kötötte. 1967-ben halt meg, még megérve a Boldogtalanok Vígszínház-beli premierjét. Füst Milán költészete az utána következő nemzedékekre nagy hatást gyakorolt; a fiatal Illyés Gyula kibontakozása elképzelhetetlen nélküle, Radnóti Miklós és Weöres Sándor is sokat köszönhet neki. Weöres 1939-ben így írt Füst Milánhoz: "Amit Mester kozmikus szomorúságnak, egyetemes szomorúságnak nevez, és ami Mester költészetének fundamentuma, ezt át tudom érezni, és teljes megdöbbentő hatalmasságában fel tudom fogni, de nem tudnám magamévá tenni.
Mert el lehet képzelni, fiatal fiú voltam, s rajta még érezni lehetett az ágy melegét. Otthon a korai felkeléseket illetően hazudtam valamit – anyámat különben is elkerültem, s úgy jártam-keltem egész nap a nagy napsütésben, mintha álmodnék. S így tartott ez egész nyáron át. Akkor meguntam a nőket. Füst Milán () Ettől számított egy év múlva pedig egyik nagybátyám, az egyetlen kedves és elfajzott nagybátyám, akinél látogatóban voltam, kampós létrát készíttetett nékem, hogy módom legyen a szobámból felmásznom egy másik házba, egy emelettel magasabbra, ahol este mindennap fürdött egy gyönyörű hölgy. Akkor is nyár volt, s a lakása ablakait a nagy hőség miatt nyitva tartotta. S én egy nap, ég és föld között lebegve, felléptem hozzá az ablakpárkányra, s hogy meg ne ijedjen, így susogtam be hozzá: – Egy kisfiú van itt. Nem is ijedt meg, csak nagyon elkomolyodott a fürdőjében. Hiszen ismert is látásból. Aztán szótlanul intett nekem, én leléptem a párkányról, s ő ködülte szemekkel magához ölelt.
A nevelőnő, ha már csak messziről látott, hogy jövök a noteszommal, majd kettétört a kacagástól. A karcsú véknyát fogta nevettében. A kisgyerek pedig, aki vele volt, szintén nevetett. De én csak álltam ott, állhatatos szemeimmel, és nem tágítottam. – Mon pauvre garçon – sopánkodott rajtam még mindig nevetve, amellett forró-pirosan. – Eh bien, tu ne sais pas ce qu'il te faut – mondta sajnálkozva. Vagyis tapasztalt nő lehetett. Szegény fiacskám – ismételte –, ugye nem tudod, mi bajod van? S úgy belecsudálkozott a szemembe, mint a forró nap, s megcsípte még az arcomat is. Akkor megint elszaladtam. De végül mégis észre tért. – Miért ne? – kérdezte magában nyilván. – Ebből legalább nem lehet pletykaság, se más baj. Kieszelte tehát a következőt: Az árok gondolata neki is tetszett. Csakhogy volt ám ott egy kis híd is, alatta bozóttal, miegymás, s minthogy megtudta, hogy az őr naponta csak kétszer megy el arrafelé – hajnali öt órakor és este hét után –, különben a nagy forróságban javarészt néptelen ez a táj, kiszaladt hát hozzám a híd közelébe kora reggel valami kosárral vagy tejes ibrikkel, de olyan kuszáltan és álmosan, majd megbolondultam bele.
Ár: nincs raktáron, előjegyezhető