Nem egyedülálló költősors az életérzés ez eruptív vágya a kiteljesedésre, de itt különösen végletes és mindent átfogó. Szinte a növényélet tragikumát érezzük meg általa, néma gyökerekét, melyek szívós és szenvedő szenvedéllyel tusakodnak a napfény beszédes életszínei felé a tompa mélységből; és följebb; hol levelek jönnek, lángolva buggyanó szirmok, termés teljessége, lehullás. "Életemnek fáját erősen rázzátok! " Az életlégkör mintha sűrített volna, és nehéz homályú, mint az üvegházi nimfák termének opálköde, mely bevakítja a tetőablakot, bár minden meleg esőszeme az eleven, csirázó, dús növénytest párája. Lesznai Anna – Wikipédia. Ki innét! És sikoltás hallik az öröm után és kínszenvedés után, tikkadt várása az "igazi megszületés"-nek, s a "szó"-nak, mely felhozná a mélységből mindazt, ami "bezárva búgó gyöngyburokba a lélek fenekének fövenyén" alszik. Milyen küszködő önébresztgetés ez! Néha elnyugszik a megadásban egy-egy mélycsöndű gondolaton; a teljes, érett nyár "nyugtató, nagy keze" alatt, Scherezádé mesefáradtságán, almafaálmon; de rögtön felriad megint.
Kaszab Ilona verskötete nem csak különös és izgató document humain, mely a lírai társszerzőség érdekes problémájára hívja fel figyelmünket A Panasz zsoltáros hangja, a Titok méltóságteljes bánata s a szerelmes versek lendülete megkapnak szépségükkel. Ez a szépség több és kevesebb is, mint amit versben megszoktunk. Váratlan merészsége a nyelvnek avat itt olyan szólamokat költészetté, melyekkel csak a próza él. Képek, melyek éppen köznapiságuk által válnak sejtelmessé, mint a népmesék földszagú csodái. Lesznai Anna versei - csendszirom.qwqw.hu. A rekvizitumok meghittsége növeli a varázst. A varrótű szemünk láttára alakul át bűvös szerszámmá: «Tűmet arany fonállal fűzöm s azok fürgén csillogók… S ott ülök enyéim közt varrogatva, nehéz hajfonattal S békét árasztok, hol nincsen béke… S hogyha betegem van: énekelni kell. » Az új dajka parasztos duruzsolással egyenest Csipkerózsa világából nyit be hozzánk: «Oly vén vagyok már, mint egy vén bokor, A hajam, mint a holdvilágos este, oly fehér, Vagyok az özvegy nénike, csak morgok mindenér…» S a Csillag, a költőnő égi és metafizikai testvére, úgy búcsúzik, mint egy cihelődő vándor: «Lángolt magának s azzal Isten áldjon!
Anyám is csak azért szeret Méhében viselt engemet, Epekedésben, szenvedésben. És néma borzadály fog el. Mert minden rögben ott az Isten: És mag terem minden tövisben. Imádságos zengő viharban Fejem fölött harsogva száll Egy fellegnyi bús vágymadár. Itt állok meztelen szívemmel Az élet puszta homokán És piros szívem messze fénylik Elébe a sok vágymadárnak Ki fészket keres mindahány. Lesznai Anna: Hazajáró versek ("Nyugat" kiadása, 1909) - antikvarium.hu. Ők biztos szárnycsapással szállnak... És nincs menekvés, nincs menekvés. A kert I. Ajánlás a kertnek Amit tőled kaptam: mások kérve kérik. Amit másutt vetnek: mind tebenned érik. Amit láttam, tettem, tanultam és adtam, Mind körülém gyűlik a lesznai napban. Ha kertem nem volnál, bizony én sem volnék, Néma hullámokba nyomtalan omolnék, Futó homok lennék - de te átöleltél, Védtelen pusztából dús karámba szeltél... Ha tükröm nem volnál, magam sose látnám Vágyam záporára vagy színes szivárvány. Csudáim és csókom mind tebenned termett Ágaidról téptem a mézes szerelmet, Bölcsőnkbe a bimbót is vágyadról szedtem - Amiért ím híred hálás versbe szedtem.
Nem látja többé senki őt e tájon…» Másutt meg azt mondja Kaszab Ilona önmagáról: «Nem voltam én boldogtalan, Csak épp hogy mindenért kesergő…» Ilyenféleképen magyarázza magát az ember, ha megnyitja a szívét a szomszédasszonynak. A pontos rajzú néha majdnem kulináris konkrétségű képeknek, a mindennapi szavaknak és egyszerű kijelentéseknek patétikus felmagasztosulása jellemzi ezt a költészetet. S ha azt mondtam: többet és kevesebbet kapunk az átlagosnál ebben a kötetben, úgy erre a «több»-re, erre az eredeti frisseségre gondolok, mely az élet kenyérmorzsáit át tudja menteni a lírába és meggazdagodik a hétköznapok szegénységén. A «kevesebb» helyett egyenlőtlenebbet lehetne mondani. Mert elragadó versek mellett kerül akárhány, melyet csak egy hasonlat, egy ízes szó vált meg a mosolyogtató együgyűségtől. Vörösmartys zenéjű indulások gyerekszoba-illatú rigmusokkal csengenek ki, a népdal talpraesetten bájos ütemét torz és zordon sorok szakítják meg. Nem olyan értelemben egyenlőtlenek ezek a versek, mint más költők sikerültekkel kevert gyengébb alkotásai.
Kaszab Ilona e világból való asszonyéletét csitította, tüzelte dalával, mint a szerelemtől megrészegedett madár. De nem azonosította sorsát verseivel. Különös és megható tanuságtételt tesz verseinek kristálytiszta céltalanságáról az is, hogy őszhajú matróna koráig sohasem lépett velök a nyilvánosság elé. S mikor végül is rászánta magát leközlésükre, tette ezt nővéri szeretetből, bátyjának szánva őket születésnapi ajándékul. Szerény és hiúságmentes gesztussal kísérte ezt az elhatározását is: Füst Milanra, a tiszta és megtántoríthatatlan művészetű költőre bízta verseit, hadd öltöztesse ő végleges köntösbe asszonylelke őszinte és remek dadogását. Füst Milán rászolgált az odaadó bizalomra, mert Kaszab Ilona versei megőrizték a mester kezében is eredeti varázsukat, az önkéntelenséget, a közvetlenséget épúgy, mint a királyi pátoszt s a tébolyult lendületet. Egy céhbeli költő talán szégyenlette volna ezeket a szélsőséges kilengéseket. De éppen ez a varázsa ezeknek az asszonyverseknek, hogy a dilettáns negédessége nélkül, nyersen ontják a lélek mélyén kialakulatlanul zsongó lírát.
Bede Anna: Harang a körtefán Gyermekkorom áldott jelképe: Harang a körtefán. Összegyûlt a szôlôhegy népe A hangja hallatán. Nagymama volt a kondítója, S magas tetônk alatt Megtelt mind a hat hosszú lóca, Ha jött a pánci pap. Hová tûnt az a bámész gyermek! S a harang hova lett? Csak sárga körték csilingelnek A fán, a fû felett. Hová lett annyi szép vasárnap? Ki és mit ünnepel? Könyörgéseink merre szálltak És hova tûntek el? Már kivágták a körtefát is. Reccsenve tört az ág... Nagymama sírján ott virágzik Hat szál harangvirág. Megkondulnak azok vasárnap És minden ünnepen, S a gyászolók halkabban járnak A szûk ösvényeken. Nagymama hamvát kô takarja Már, nem virágbozót. Szívem ráng, mintha megszakadna, Azzal harangozok. És dalolnak és orgonálnak Fák, puszták s tengerek: "Hála legyen az ég urának, Ünnep jön, emberek! " Bede Anna: Nem megyek sétálni A fákra most is hó tapad, A szél hívó dalait zengi, De a havas fenyők alatt Már nem jön értem senki. Végigjártam egy életet, Már nem csábít el bármi, Már nem hallgatok senki másra, Múltból jövő csaló hívásra Már nem megyek sétálni.
DVSC Kézilabda Akadémia - Győri Audi ETO KC Kézilabda Akadémia - YouTube
Kezdőlap - DVSC Kézilabda Akadémia 2022. 04. 09. - 13:00 Vasas edzőcsarnok Budapest 2022. - 14:50 2022. 07. - 18:00 Hódos Imre Rendezvénycsarnok 2022. 10. - 16:00 2022. 06. - 13:10 Magvassy Mihály Sportcsarnok Győr Kiemelt Akadémia U15 Igazi CSAPATMUNKA! 2022. 09. Ugyan a legerősebb együttesnek számító NEKA ellen vereséget szenvedett, a nagy rivális Szeged együttesét legyőzte Márián Blanka csapata az U15 felsőházában! Bővebben
30: FTC–DVSC (Tv: M4 Sport) Budapest, Groupama Aréna Berke Balázs Április 10., vasárnap 14. 30: Paksi FC–Újpest FC (Tv: M4 Sport) Paks, Paksi FC Stadion 17. 00: MTK Budapest–Mol Fehérvár FC (Tv: M4 Sport) Budapest, Új Hidegkuti Nándor Stadion