Dublin híres egyetemének, a Trinity College könyvtárának egyik épülete 'Az Öreg Könyvtár' (angolul: The Old Library). Itt őrzik a világ legszebb könyvei közé sorolható középkori ír kódexek, az ún. BOOK OF KELLS legértékesebb példányait. Kellsi kódex – Wikipédia. Trinity College - The Old Library: Long Room - ebben a teremben lehet megtekinteni a kódex éppen kiállított oldalait is (Forrás:) A kellsi kódex a IX. század elején készült és az ír nemzeti örökség egyik legjelentősebb nyelvi emléke, melyet a korai ír miniatúra festészet és kalligráfia legkiemelkedőbb darabjaként tartanak számon. (Forrás:) A kódex egy bevezetést és négy evangéliumot tartalmaz. Különlegessége, hogy két lap kivételével, mindegyiket misztikus és szimbólumokban gazdag díszítés jellemzi. Egész oldalt kitöltő illusztrációkat is találhatunk benne, ilyen a talán leghíresebb oldala, a Chi Rho oldal is. kép: A Chi Rho lap a kellsi kódexből, ez a krisztogram Jézus görög nyelvű nevének első két betűjének összeolvasztása (Forrás: wikipedia) A gazdag dekoráltságából is látszik, hogy nem mindennapi használatra szánták, hanem egy szent műnek, amely fontos ünnepnapokon személyesítette volna meg Isten művét az oltáron.
Általános Adatvédelmi Tájékoztató Adatvédelmi Tájékoztató Ügyfelek részére Adatvédelemmel kapcsolatos adatkezelés Álláspályázat benyújtásával kapcsolatos adatkezelés Hűségprogrammal kapcsolatos adatkezelés Adatvédelmi Tájékoztató – Ügyfélelégedettség felmérése Süti ("cookie") tájékoztató
A kézirat a dublini Trinity College Library könyvtárában található, amely rendszerint bármikor kiállítható a most felosztott négy kötetből kettőt, nyitva az egyik fő illusztráció bemutatására, a másikra pedig egy tipikus szövegoldal, gyakran forgatva. A teljes kézirat digitalizált változata online is megtekinthető. [1] A Kells könyve az egyik legszebb és leghíresebb, és egyben a legújabb, az úgynevezett szigetcsoport stílusú kéziratok csoportja, amelyet a 6. század végétől a 9. század elejéig Írországban, Skóciában, a kolostorokban készítettek. és Angliában, valamint kontinentális kolostorokban, hiberno-skót vagy angolszász alapokkal. [2] Ezek közé tartozik a kéziratok Cathach Szent Columba, a Ambrosiana Orosius, töredékes evangélium a Durham és Dean fejezet Library (mind a 7. század elején), és a könyve Durrow (a 7. század második feléből). A 8. század elejéről a Durham -evangéliumok, az Echternach -evangéliumok, a Lindisfarne -evangéliumok (lásd a jobb oldali ábrát) és a Lichfield -evangéliumok.
Ahogy az ember beszélni megtanul, úgy "tanul meg" az író írni: önmagából, mint mindent az emberek között. Itt aztán helyet engedek minden kombinációnak: elismerem, hogy a francia franciául tanul meg, s a magyar magyarul, és azt is, hogy a Duna-Tisza közi ember másféle tájszólást beszél, mint az erdélyi, más temperamentummal gondolkodik az alföldi, mint a tenger menti, vagy városi, vagy hegyi ember. De akárhogy és akármilyen feltételek mellett is: ahogy egyszerűen beszélni megtanul, úgy tud, ha megvan a hozzávalósága, "egyszerűen" írni. Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez : hungarianliterature. És csak tud úgy. Ez az egyszerűség persze mit sem ér, ha frivol, ha trükk, ha csinált és tanult. Olyan érdekes ez, hogy hajlandó vagyok még nevekkel is magyarázni. Hát például Szomory Dezső (akit én nem szeretek) igen-igen nagy író, pedig nyakatekertebb, felhőben fetrengőbb, 40 lázfokosabb mondatokat magyar nyelven talán nem is írtak, mint ő. De ez a felhőkben fetrengés az övé: ez nála olyan "egyszerű", olyan magától értetődő, becsületes és egyedül lehetséges, hogy egy pillanatig nincs kényelmetlen érzésem vele szemben, nem érzem azt, hogy hazudna.
De hihető-e, hogy sírkövön, - úgy a maga helyén kívül, adassék döfés? S mikor hoztam én, és mi által abba a gyanúba fejemet és kultúrámat, hogy valakit a Silenus paripája rokonságával szidalmazni nem tartom illetlennek magamhoz? S illő-e az, férfiai Debrecennek, 'ανδρες Αθηναοι hogy midőn egy olyannak szavaiban akit nem találtunk mindig méltatlannak becsülésünkre, valamit nem értünk, akkor mondásának a legrútabb értelmet adjuk? Rokon értelmű szavak (szinonimák). Oh Debrecen, Debrecen! Arkádia, igenis, marhalegelő tartomány volt, és éppen azért, minthogy az volt, ottan virágzottak a múzsák mesterségei leginkább. Innen nevezi Virgil is a maga két kedves énekeseit arkásoknak (Arcades ambo et cantare pares et respondre parati); innen nevezik magokat így az olaszországi poézist tárgyazó társaságok, melyeknek a mi Hannulikunk is tagja. Ezen értelemben veszi a szót Schiller is ritka szépségű dalában: Auch ich war in Arkadien geboren stb. - Arkádiában élni tehát, és a márvány szavai szerint az: Arkádiában éltem én is! nem jelent egyebet, mint ezt: Egyike voltam hazám kedvelt énekesinek én is, s boldog éltet éltem a mesterség szép regiójában.
És ha hallod, zengő húrjaiddal Mint riad föl e hon a dalon, Melyet a nép millió ajakkal Zeng utánad bátor hangokon, Állj közénk és mondjuk: hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének.
És ilyen "egyszer író" valahol a föld másik oldalán Kassák Lajos is. De ezzel a kettővel egyértékű jó író, s nekem néha mindkettőnél kedvesebb - erősen ülnek, kedves szakmabeliek? - Tömörkény István, akit jó óráiban hajlandó vagyok a legkitűnűbb magyar írók közé sorozni, s legjobb perceiben megírt egy-egy novelláját odafektetem emlékeim között a Karamazov testvérek, a Háború és béke, a Vörös liliom, a Marie Donadieu, Az anyaföld áldása, az Őszi csillagok alatt, a "Harry Russel-Dorsan harctéri levelei", a Vörös és fekete, a Csehov-novellák (a Fehér kutyás nő), a Fáklya, a Sár-arany, a Walt Whitman-versek mellé. Most, hogy leírtam a nevét, eszembe jut egy elkallódott novelláskönyve: "Ne engedjük a madarat" című, amit Tömörkény halála után hozott ki a kiadója, aki felől egy életen át kallódott szegény. Aki nem ismeri, siessen, olvassa el: volt egy magyar Hamsununk és miniatűr Tolsztojunk egy személyben benne. [1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve iránt tett jelentésre : hungarianliterature. Ezek a szerény lélegzetű írások, ez a megható tisztaságú, igazságos író, a legnagyobb kifejezők egyike volt.
Hírhedett zenésze a világnak, Bárhová juss, mindig hű rokon! Van-e hangod e beteg hazának A velőket rázó húrokon? Van-e hangod, szív háborgatója, Van-e hangod, bánat altatója? Sors és bűneink a százados baj, Melynek elzsibbasztó súlya nyom; Ennek láncain élt a csüggedett faj S üdve lőn a tettlen nyugalom. És ha néha felforrt vérapálya, Láz betegnek volt hiú csatája. Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak, Rég ohajtott hajnal keletén, Édes kínja közt a gyógyulásnak, A kihalt vágy s elpártolt remény: Újra égünk őseink honáért, Újra készek adni életet s vért. És érezzük minden érverését, Szent nevére feldobog szivünk; És szenvedjük minden szenvedését, Szégyenétől lángra gerjedünk; És ohajtjuk nagynak trónusában, Boldog – és erősnek kunyhájában. Nagy tanítvány a vészek honából, Melyben egy világnak szíve ver, Ahol rőten a vér bíborától Végre a nap földerűlni mer, Hol vad árján a nép tengerének A düh szörnyei gyorsan eltünének; S most helyettök hófehér burokban Jár a béke s tiszta szorgalom; S a müvészet fénylő csarnokokban Égi képet új korára nyom; S míg ezer fej gondol istenésszel; Fárad a nép óriás kezével: Zengj nekünk dalt; hangok nagy tanárja, És ha zengesz a múlt napiról, Légyen hangod a vész zongorája, Melyben a harc mennydörgése szól, S árja közben a szilaj zenének Riadozzon diadalmi ének.
Tudva van azok előtt, akik a festés mesterségébe be vannak avatva, hogy Poussin Miklós (régen elhalt francia születésű táj- és históriafestő) egy gyönyörű vidék fenekében egy szárkofágust festett ezen felülírással: Et in Arcadia ego! - Kevés ideje, hogy Harron Párisban Pousinnek tiszteletére egy szacellumot rajzolt - eddig talán készen áll -, melyben a Poussin állóképének lábkövébe ezen mély értelmű szóknak kell vala vésettetni. - (Lásd Landon's französische Kunstannalen, II. Band. I. Abtheilung, Kupfer XIII. und XIV. ; oly munkában, melyet a mesterségnek nem gazdag kedvelője is megerőltetés nélkül jártathat, és amelynél semmit nem jártathat nagyobb gyönyörűséggel. ) - Én a gondolatot a Poussin képéről vettem, s Cserei barátom javallotta választásomat. - Így nem kell a márványra metszeni a poéta praedikátumot, s az értelmes olvasó századok múlva is fogja érteni, ha oda jut, hogy ott a múzsák felkentje fekszik, nem valamely isonymus Csokonai Vitéz Mihály. A többi kritikája ennek a szent és csalhatatlan városnak nem érdemli a megcáfolást; kétségeit fejtegesse meg magának, ha tetszik.