Az élet megy tovább, és a felejtés majd segít, hogy jó életet élhessek, a jó élet pedig majd segít, hogy felejtsek. Ez az én testem! Döntésemet mindenki meg fogja érteni, senki nem fog elítélni. Ujjongó tömegek állnak majd mellettem, támogatnak, segítenek, sőt, ünnepelnek ezen az úton, és együtt harsogják, hogy íme, a jog és a méltóság diadala abban áll, hogy elvehetem az életedet. Ez az én testem! Az én döntésem, hogy ezt teszem veled. Nem tehetsz ellene semmit. Az én teste de buch. Menekülhetsz, sikíthatsz némán, de nincs menekvés, meg kell halnod. Abban van a méltóságom, hogy elvehetem az életedet. * * * Krisztus: Ez az én testem! Senki nem szólhat bele, mit teszek vele, jogom van dönteni felőle, és én döntöttem: azért, hogy te élhess, odaadom érted. Senki nem veheti el az életemet, hanem én magam, a saját akaratomból teszem le azt, mégpedig azért, mert szeretlek, és azt szeretném, hogy neked egy jobb, sőt, örök életed legyen. Borzalmas lesz, tudom, de ezt az áldozatot vállalom érted. Meg fogok halni, hogy te élhess.
Gondoljunk bele: miközben az anya szoptatja, leszakíthatja a gyermeke egyik lábát, szétzúzhatja a koponyáját és kidobhatja a kukába? Természetesen nem! De ha következetesek vagyunk, tegyük fel a kérdést: mi a helyzet a sziámiikrekkel? Hiszen ők is egy másik ember testétől függnek! Megtehetné az egyik, hogy csak úgy megöli a másikat, csak azért, mert az függ a testétől? Nem a nő teste Amit viszont sosem hangsúlyozhatunk eléggé az az, hogy a kérdés valójában nem a nő testéről szól, ugyanis a fogantatás pillanatától a gyermek egy önálló organizmus, sosem az anya testének a része. Megvan a saját teste, és ez az a test, amit éppen darabokra akarnak szakítani és meg akarnak semmisíteni az abortusz során. Az én testem. Ha az "én testem, az én döntésem" mantra igaz lenne, akkor az abortusz kérdésének eldöntését az anyjuk hasában nevelkedő gyermekekre bíznák. Tehát senki nem rendelkezik teljes, korlátlan autonómiával a teste fölött, de ha még így is lenne, az abortusz a gyermek testéről szól, és így az is megérdemli a teljes autonómiát.
A képek forrásai:
Akkor észrevett egy rendőrautót a felüljáró alatt, kipattant a kocsiból. Négykézlábra álltam az első ülésen, ezt is a szülésznő mondta, és akkor, szinte váratlanul, a baba egyszerűen kicsusszant. Ott volt a kezemben, meleg volt, puha és teljesen tiszta. Rátettem a hasamra, és hallottam, ahogy szuszog. Visszajött a férjem, és azt mondta, Csilla, most már minden rendben, a rendőrök csinálnak utat, tíz perc múlva ott leszünk. Minek, kérdeztem, mert Eszter addigra már az ölemben volt, a kezemmel melegítettem. Zsolti csak akkor vette észre, hogy megszületett a második lánya is. Az Én Testem. Forrás: Getty Images Fűtés kánikulában Nem volt a kezem ügyében se takaró, se ruha. A kórházba szánt babaholmi a csomagtartóban maradt. A férjem bekapcsolta a fűtést, negyven fokban forró levegővel fűtöttük a kombit, csorgott rólunk a víz. Iszonyúan aggódtam a gyerek miatt. A rendőr-utó mögött gyorsan haladtunk a forgalommal szemben, néhány perc múlva már az egyik kerületi kórház bejáratánál állt a kocsi. Most már nem számított, hova kerülünk, csak az, hogy a babát minél előbb ellássák.
Ugyanis az egészségügyben dolgozók nagy része is ellenzi az abortuszt, azt vallási okokra hivatkozva nem hajlandó elvégezni, emellett pedig az orvosok az egyetemen sem kapnak megfelelő kiképzést a beavatkozást illetően. Az én tester les. A törvény értelmében azonban most már kötelező lesz minden kórházban megfelelő minőségű ellátást biztosítani, és olyan munkaerőt alkalmazni, aki képes és hajlandó is az abortuszra érkező nőket ellátni. Nem ez az egyetlen pozitív hozadéka a legfelsőbb bíróság döntésének: a szakértők és a mozgalmak várakozásai szerint a nők elleni erőszakos esetek is csökkenni fognak, és jó irányban haladnak, hogy egyszer majd a nemek között egyenlőség legyen. A szomszédos országok abortuszhoz való hozzáállását is nagyban befolyásolhatja a mostani mexikói döntés, a tervek szerint hamarosan Kolumbiában is tárgyalásokat fognak kezdeményezni a legalizálással kapcsolatban. A mexikói sikerhez pedig a tavalyi argentin siker is hozzájárult, mikor is az év végén legalizálták az országban az abortuszt.
Egy fehér köpenyes kinyitotta az ajtót, a pulzusomat tapogatta, ne engem nézzenek, a gyereket, kiabáltam. Még az autóban elvágták a köldökzsinórt, hordágyra tettek. Ekkor kezdtem csak vérezni. Hátranéztem, az autó és az ülés is teljesen tiszta volt, mintha mi sem történt volna. Esztert rögtön elvitték, legközelebb már felöltözve láttam. Mi lesz az Apgar-teszttel, nem pucoltam ki az orrát, lehet, hogy megsérült… Magamon kívül voltam. Ne aggódjon, anyuka, mondták, minden a legnagyobb rendben. Kicsit bepirult a homloka, mert egyedül erőlködött, egyébként teljesen olyan, mint a többi kisbaba. Három nap múlva hazaengedtek minket. Sokáig nem tudtam sírás nélkül beszélni mindarról, ami velünk történt. Eszter most múlt nyolc hónapos, és én még mindig féltem. Ez az én testem, az én döntésem. Mindennap figyelem: látszik-e rajta valami, nincs-e nyoma traumának, normálisan fejlődik-e? Tény, hogy ő nem olyan nyugodt baba, mint Zsófi volt. Sírósabb, követelőzőbb, főleg, ha rólam van szó. Ha ölbe veszem, egyszerűen nem tud betelni velem, kapaszkodik belém, nyalogat.
Arcán olyan világfájdalom, amit sem a nyár, sem a nagybőgőzés nem indokol. Valami történt vele. Ezek Besnyő Éva finom, mégis belénk égő képei a mindennapi életből. Munkások, parasztok, csecsemőjüket szoptató, büszke anyák. Egy táncművész, egy festőművész, ahogy megélik az anyaságot. "Munkás vagyok, egy fotográfus" – mondta magáról Besnyő, amikor a dolgozó embereket fényképezte. 13 Önarckép, Berlin, 1931 / Maria Austria Intézet, Amszterdam Galéria: Személyes távolság kiállítás (Fotó: Besnyő Éva / Kassák Múzeum) Aztán ugrunk Berlinbe, a Weimari köztársaság pezsgő szellemi életébe. Könyv: Az én testem (Hoppál Bori). Az Alexanderplatzot építik munkások 1931-ben. Azt a teret, amin ma gondtalanul vásárolunk, találkozunk, szívjuk magunkba a multikultit. Ők meg ott rakják a tér köveit, némelyikük a gödörből néz fel. De talán az egyik legérdekesebb kép, és most megint ugrottunk egyet, immáron Hollandiába, a Leidsestraat hídja alatt készül. Ezen a képen egy csónak látható, benne három idősebb nővel és egy meglehetősen furcsa életképpel.
(kotta, szöveg) Pásztorok, keljünk fel. A Csécsy család honlapja (Hozzáférés: 2017. ) (kotta és szöveg) Pásztorok, keljünk fel. ) Fel nagy örömre: Karácsonyi énekek kétszólamú gyermek- vagy nőikarra. Válogatta és feldolgozta Karai József. Budapest: Editio Musica. 9. o. Siessünk, siessünk (Wikiforrás) Magyar népdalok: Pásztorok, keljünk fel, … Szerkesztette Ortutay Gyula Budapest: Neumann Kht. (2000) (Hozzáférés: 2017. ) (szöveg) Béres József: Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 131. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Ludvig József: Mennyből az angyal: Karácsonyi énekek. Miskolc: KONCERT 1234 Kft. 32. gitárakkordokkal Felvételek [ szerkesztés] Pásztorok keljünk fel. Zene - dal - slágerek - korhatár nélkül (Hozzáférés: 2017. ) (audió, képek)* Pásztorok keljünk fel... Gróf együttes YouTube. Tallós (2010. dec. 5. ) (Hozzáférés: 2017. ) (videó) Pásztorok keljünk fel... Kaláka együttes YouTube (2016. 21. Téka Együttes YouTube (2012. 11. Campanella Gyermekkar YouTube (2012.
A legszebb egyházi karácsonyi zenéket éppúgy meg kell tanítani az unokának, mint a modern slágereket - ez pedig nem más, mint a nagyszülők feladata. Énekelgessétek az unokával közösen a legszebb egyházi karácsonyi dalokat, és öltöztessétek a szívetek ünneplőbe! Szerző: Nagyszülők Lapja | 2016-12-15. "Pásztorok, pásztorok", "Mennyből az angyal", "Dicsőség mennyben az Istennek", "A kis Jézus megszületett", "Fel nagy örömre" - a legszebb egyházi karácsonyi dalokat éppúgy meg kell tanítani az unokának, mint a mai divatos slágereket. A szép katolikus és református karácsonyi énekek megtanításának feladata pedig nem másé, mint a nagyszülők megtisztelő feladata. Énekeljétek az unokával közösen a legszebb karácsonyi dalokat, és öltöztessétek a szíveteket, lelketeket ünneplőbe! Pásztorok, pásztorok - dalszöveg Pásztorok, pásztorok örvendezve sietnek Jézushoz Betlehembe. köszöntést mondanak a kisdednek, ki váltságot hozott az embernek. Angyalok szózata minket is hív, értse meg ezt tehát minden hű szív: a kisded Jézuskát mi is áldjuk, mint a hív pásztorok magasztaljuk.
Kippkopp elfáradt, s a csillagocska szaloncukrokból ágyat készített neki. Mély álomba merült. Ez idő alatt lassan besötétedett. Elcsendesedett az egész világ. Hirtelen ezüstös hangon megcsendült egy csengő. Kippkopp felriadt, és ámulva nézett körül. -Mi történik itt? Csoda? Varázslat? Égtek a karácsonyfán a gyertyák, szikráztak a csillagszórók, s a fa alatt titokzatos csomagok hevertek. A varázslat folytatódott. Zene zendült, énekszó csendült. Szálljatok le, szálljatok le, Karácsonyi angyalok, Zörgessetek máma este minden piciny ablakot, Palotába és kunyhóba nagy örömet vigyetek, Boldogságos ünnepet. Kitárult az ajtó, és ott állt a család. Csak nézték, nézték a ragyogó karácsonyfát. Szemükben ott csillogott a gyertyák fénye. -Siess hozzám a fa tetejére! - szólt a csillagocska. Látod mennyire szeretik egymást? Igen, látom. -Akkor már tudod mi az a karácsony? -Igen csillagocska, köszönöm! Most szaladok, és elmesélem a cinkének.