"Hiszek a végzetben, hogy minden találkozásnak és történésnek célja van az életben, de hiszek abban is, hogy rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e az utunk során felkínálkozó lehetőségeket, ezáltal tehát mi is alakíthatjuk az életünket. "Makai Rita Szép napot kívánok mindenkinek! A mentorálás ereje - Mindset Pszichológia. ☺ Megjegyzések Bizony, hogy rajtunk is múlik nagyban, hogy alakítjuk a sorsunkat... Legyünk optimisták! :) Válasz Törlés Válaszok Köszönöm Ágnes! Örülök, hogy itt jártál, puszi és ölelés! ♥ Törlés
😊 "Hiszek a végzetben, hogy minden találkozásnak és történésnek célja van az életben, de hiszek abban is, hogy rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e az utunk során felkínálkozó lehetőségeket, ezáltal tehát mi is alakíthatjuk az életünket. "Makai Rita Szép napot kívánok mindenkinek! ☺ "Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Minden utazásnak van egy olyan titkos úti célja, – Aloha. Lehet, hogy még jobb, mint a mai. " Janikovszky Éva Szép napot, jó hetet kívánok mindenkinek! ☺ Kun Magdolna: Anyám mondta Anyám egyszer azt mondta nekem, nagy ez a világ édes gyermekem, s te oly kicsinek érzed magad benne, mint az a szálló homokszemcse, mit süvöltő szél fúj messzi idegenbe. Ez a nagyvilág nem kímél meg téged, könnyekre sarkall, akárcsak az élet, de te bátorsággal szállj majd vele szembe, mert a bátorság az, mi szívedben van benne. Lesznek majd kik, megaláznak téged, kik nem lesznek mások csak ártó ellenségek, akiknek nincs meg a bátorságuk ahhoz, hogy szívükkel vegyék fel a harcot.
Látni fogja a leckéket, az okokat, és a szívét - a saját szívét. Oravecz Nóra "Különösen szeressétek a gyermekeket! Mert vétek nélkül valók, mint az angyalok. A mi örömünkre vannak a világon, hogy Jobbá tegyék a szívünket. " ( Dosztojevszkij) Vajon kinek sanyarúbb a sorsa? A feleségnek, aki mellé éjszakánként befekszik a férje, miközben fogalma sincs arról, hogy gondolatban egy másik nő ágyában jár? Vagy a másik nőnek, aki esténként magányosan, boldogtalanul, kisírt szemmel és a következő találkozásnak élve tér nyugovóra, és pontosan tudja, hogy a szeretett férfi más mellé fekszik le? Szalai Vivien Rettegsz, már megint. Megkérdezném, hogy miért, de nem tudnád a választ. Nem tudnád, hogy miért félsz attól, hogy szerethetnek, hogy valaki megölelhet, szívből, úgy, mint addig még senki. Talán azért, mert el is veszhet, mert egyszer eltűnhet, és véget érhet addigi életed legszebb időszaka. De vajon megéri-e mindentől elzárva élni, meg nem tapasztalva a legjobb dolgokat? Azokat, amikért érdemes élni?
Amikor ragyog a Lelked, tudhatod, hogy jó úton jársz. Vagy: amikor jó úton jársz, ragyog a Lelked. Tudd! Letörölhetetlen a mosolyod, mert belülről jön, belül ragyogsz. Nincs küzdés, csak befogadás. Nincs küzdés, csak elfogadás. Nincs akarás, csak megengedés. Nincs görcs, csak elengedés. Minden a helyén van. Mert minden történésnek, eseménynek, találkozásnak oka és célja van az Életben. Akkor is, ha olykor érthetetlennek tűnnek az okok. Csak lépj hátra és mondd: lássuk, most mi történik, mi következik. Nincs irányítás, csak elfogadás, megengedés, befogadás. Ne térj le a saját útról, csak figyeld a jeleket, fogadd a terelést és a segítést egyaránt. Nullázd le az ellenállást. Légy hálás, hogy részese lehetsz egy eseménysorozatnak, az Életnek, a történéseknek… Hidd, hogy minden jó irányba tart! Szabó Gyöngyi
Örkény István Az oktatás nem arról szól, hogy megtöltünk egy csöbröt, hanem hogy meggyújtunk egy tüzet. William Butler Yeats Az iskolának nem az iskola, hanem az iskolától való szabadság az igazi célja. Ludwig Feuerbach
"Mintha egy szikláról nézném / A világ szépségeit, " Kortársai felmagasztalták és a "magyar Szappho" néven emlegették, a Nyugat kritikusai azonban elnézően írtak róla. 220 éve született Dukai Takách Judit költő, aki Malvina néven vált ismertté. Dukai Takách Judit: Visszaemlékezés (részlet) Mintha egy szikláról nézném A világ szépségeit, És soha el nem érhetném Lelkem reménységeit: Int a természet szépsége – Tilt a meredek mélysége; Ha szívem egyfelé szít, Sorsom másfelé taszít. Minden, ami van körülem, Emlékeztet sorsomra; Emlékeztet, bár kerüljem, Volt boldog napjaimra. A mult időnek fátyolát Nézvén, éltem boldogságát A homályban ott látom. Ah! kedves volt sajátom! 1795. augusztus 9-én született a Vas megyei Dukán Dukai Takách (Takács) Judit költő, a "magyar Szappho". Kemenesalján született jómódú középnemesi családban. Az evangélikus hagyományokhoz híven Sopronban tanult, de édesanyja betegségének hírére megszakította tanulmányait, hazautazott, s minden idejét anyja ápolására fordította.
Dukai Takách Judit vagy Dukai Takács Judit magyar költőnő (írói álnevén Malvina), 1795. augusztus 9-én született a Vas megyei Dukán. Berzsenyi Dániel versének címéből vált ismertté neve. Szülei – Takách István birtokos és muzsai Vittnyédy Terézia – gondos nevelésben részesítették, s mikor kora ifjúságában tanújelét adta költői tehetségének, maguk is buzdították az írásra. Amikor anyja 1811-ben meghalt, apja Sopronba vitte tanulni, "hol nyelvekben, zenében, valamint a gazdasszonykodás különféle elemeiben is szép haladásra tett szert; úgy tért vissza családi lakába, hol a háztartás gondjait egészen átvette". Sopronban Kis János költő is támogatta őt. Judit a városban működő német színházat, koncerteket, operaelőadásokat látogatta. 1814-ben Döbrentei Gábor, Wesselényi Miklóssal és nevelőjével, akik ekkor Itáliából tértek vissza, meglátogatták. Már ekkor verselgetett Malvina néven, amit később is megtartott költeményeinél. Gróf Festetics György, az irodalom barátja és pártfogója méltónak látta az 1817-ben Keszthelyen tartott Helikon ünnepélyre a magyar múzsa többi fölkentjei sorába őt is meghívni.
Művei Főleg ódákat és elégiákat alkotott. Költeményei megjelentek az Erdélyi Múzeumban (1815. III. Barátomhoz, V. 1816. Gróf Zsigray József c. cikke), a Helikonban (Keszthely, 1818), az Aurorában (I. 1822, IV. 1825), az Aspasiában (1824), a Hébében (1825, 1826). Munkája: A kesergő özvegy. Pest, 1815 (költemény) Költeményeinek kézirati gyűjteménye a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában található. Kiadások Vadász Norbert: Dukai Takács Judit élete és munkái. (Budapest, 1909. ) Az én képem: Dukai Takách Judit válogatott versei. (Válogatta és szerkesztette Papp János. Sárvár, 1986. ) Szépirodalom Berzsenyi Dániel: Dukai Takách Judithoz (vers) Deák Gyula: Berzsenyi estéje (dráma, Nyugat, 1921. 7. Sz. ). Jegyzetek Források ↑ Szinnyei: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893. ↑ Közlöny 2007: Magyar Közlöny 2007/173. szám 13043. o., a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 26/2007. számú határozata, 2007. december 12. További információk Szakirodalom Fenyő István: Dukai T. J.
Ez a csoportosulás illette a költőnőt a Macpherson Ossianjával divatba jött keresztnévvel, Malvinával, amelyet azontúl írói álneveként használt. A kivételes találkozás eredményeként Döbrentei 1815-ben közölte a költőnő egyik költeményét az Erdélyi Múzeumban (Barátomhoz). Malvina költeményei másolatokban terjedtek, és így jutottak el a kor további irodalmi, művészi nagyságaihoz, Berzsenyihez, Kazinczyhoz, Kis Jánoshoz. Még a szigorú Kazinczy is rajongással nyilatkozott róla. Lírájára leginkább mégis Berzsenyi Dániel hatott, akivel rokoni kapcsolatban is állt, hiszen a felesége Judit unokanővére, Dukai Takách Zsuzsanna volt. Berzsenyi hozzá írta a Dukai Takách Judithoz című episztolát, amelyben kifejtette a nők társadalmi és kulturális egyenjogúsításával kapcsolatos nézeteit. Dukai Takách Judit 1815-től Festetics György meghívására rendszeresen részt vett a keszthelyi Helikon ünnepségeken, amelyeken számos irodalmi díjat nyert el. Verseiben a kisnemesi világot, a körülötte élő nép dalait, gondolatait szólaltatta meg.
Midőn csapongva ömledő dalod Klavírod érző hangjain lebeg, Midőn nyilazva repdez ajkidon Az ihletett szív s nyilt ész lángigéje, Mely szívet-elmét egyaránt hevít: Akkor, barátném, akkor érezem, Mit veszte a föld durva gyermeke, Hogy a Teremtő legbecsesb alakját, Kinek kezébe szívünk adva van, Játéka, kénye rabjává alázta! Te megboszúlva méltóságtokat Kihágsz nemednek szűk korlátiból, Melyekbe zárva tartja vad nemem; Kihágsz, s merészen fényesb útra térsz, Melyen csak a nagy férfinyomdokok Vezetnek a szép tiltott táj felé; Hol a vakító fénybe vont igazság, Ámbár szemünket kápráztatja is, De megmutatja a virtusnak útját, Melly halhatatlan istenekhez int; S hol a poesis nyájas istenei, Szemünkhez illő földi öltözetben, Enyelgve zárnak karjaik közé, S a symboláknak hímes fátyolában Öleltetik meg a nagyot s dicsőt, S belénk mosolygják rózsás szájaikkal Az égi szikrát s égi tiszta kényt.
Dani uraság rokoni-baráti alapon csak Dudinak nevezte "költőtársát". Első nyomtatásban megjelent versét Döbröntei közöltette az Erdélyi Múzeumban. Ő viszonylag közeli kapcsolatban állt vele, mert mostohaanyja tartotta keresztvíz alá Juditot. 1815-ben Festetics György meghívta a keszthelyi Helikon ünnepségre, amelyeken házasságáig rendszeresen részt vett, sőt a vendéglátó által adományozott irodalmi díjakból is részesült. Verseiben a kemenesaljai tájat, a paraszti életformát alig túllépő kisnemesi világot, a körülötte élő nép dalait, gondolatait szólaltatta meg. Versei népdalszerűségét később a klasszikus időmértékes verselés váltotta fel. Sikerének titka elsősorban abban rejlett, hogy szinte megtestesítette a polgárosult hazai nőideált: több nyelven olvasott, zenélt, valamint járatos volt a poétikai és esztétikai tudományokban is. Népszerűségében közrejátszott ezen kívül szépsége, derűs és közvetlen egyénisége. Schöpflin Aladár a Nyugat hasábjain így fogalmaz arcképéről: "Barna hajú, őzike tekintetű, picike szájú, hamvas őszibarack arcú leány, görögös piros köpeny van hanyagul átalvetve mélyen kivágott fehér empire-ruháján, melynek ujja éppen, hogy csak a vállat födi el, gömbölyű karja meztelen, apró kis kezei egy hárfa húrjain játszanak… Csupa poézis… csupa illat, csupa édesség.