A cég irányítását veje, Jacques Nardin vette át. Ha ismerős a név: ő volt az órás világban híres Ulysse Nardin fia. Az új tulajdonos még intenzívebb fejlesztéseket vitt véghez. 1944-ben megjelent a dátummutatós karóra, az 50-es években már visszaszámláló másodpercmutatós szerkezetű modell is létezett, 1956-ban pedig jött a Grafic – a Bauhaus letisztult stílusát követő, négyzet alakú tokba szerelt, naptárablakát 10. 30-nál hordó klasszikus. Ma, amikor minden autóban van beépített óra, minden karóra dátumos, úgy látjuk, a csúcspont 1967-ben érkezett a cég történetében. Ekkor jelent meg a Doxa Sub 300T, a világ első, kereskedelmi forgalomban is árusított búvárórája, amelynek tervezésébe a híres kutatót, Jacques-Yves Cousteau-t is bevonták. Különlegessége volt a felszínre téréshez segítséget nyújtó, dekompressziós táblázattal ellátott, egy irányba tekerhető lünetta a számlap körül, a háromszáz méteres vízállóság, valamint a mély vizek gyér fényében jól leolvasható narancssárga számlap. Előtte nem, ma ezrével léteznek ilyen karórák.
UNGARO SWISS KFT 1072 Budapest, Rákóczi út 4-6. I +36 1 268 0337 CORNAVIN HUNGARY KFT 1072 Budapest, Rákóczi út 4-6. I +36 1 268 0337 Nem létezne a búváróra, ha nincs a Doxa, ez ilyen egyszerű. A sors furcsa fintora, hogy a magyar embernek nem a búváróra jut eszébe a név említésére, mi máshonnan ismerjük a Doxát. A második világháború előtt ugyanis a MÁV Doxa zsebórákkal látta el a vasutasokat, s azok pontossága miatt a név fogalom lett. A h atvanas-hetvenes években is lehetett ilyen órákat kapni az üzletekben, de akkor közel sem a búvárórákon volt a hangsúly. A Doxa annyi újdonságot adott a világnak, hogy csak a búvárórákat kiragadni vétek. A svájci Neuchâtel tartomány Le Locle nevű falujában született Georges Ducommun már egészen fiatal korában érdeklődött az órák iránt. Tizenkét évesen beállt órakészítő inasnak, s 1899-ben, nem egészen huszonegy éves korában pedig saját műhelyt hozott létre. Tervezett, épített, javított, az órás mesterség minden területén otthonosan mozgott. Lelkiismeretessége nem ismert határokat, az általa elkészített, javított órákat személyesen juttatta el a megrendelőkhöz.
Eladó egy Belgiumból vásárolt különleges X3MA USB port General MIDI GM Synthesizer hangkártya és MIDI eszköz DOS retro játék okhoz Teljesen új állapotban, mivel két ismerőstől kaptam ajándékba, így az egyik felesleges! Nagyon profi darab! Lényege, hogy retro DOS Windows játékok MIDI zenéi tökéletes General MIDI hangzással működnek, modern gépeken is DOSBox-al például, mindössze egy USB portra van szükség hozzá. Tápellátása és csatlakozása szabványos mini USB-n keresztül történik. Kimenete pedig RCA csatlakozón, amihez tartozik egy jack átalakító is, vagy MIDI kimeneten keresztül történik. Ezenkívűl MIDI rögzítésre is képes a MIDI csatlakozón keresztül! Brutál drága és bonyolult telepítésű ISA hangkártya és MIDI rögzítő eszköz helyett kis méretű, egyszerű működésű és tökéletes minőségű MIDI hangzást biztosít a retro játékok zenéihez!
Cookie értesítés Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát. További információk » Ok
Czero Horgászbolt - Szeged 2 értékelés Elérhetőségek Cím: 6725 Szeged, Cserepes sor 19. Telefon: +36-62-444815 Weboldal Kategória: Sportbolt, Horgászbolt Részletes nyitvatartás Hétfő 07:00-18:00 Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat 07:00-13:00 További információk Forgalmazott termékek: SZETTEK Ágy, Szék, Fotel Bojlis kiegészítő Bot Bottartó, rod pod Bottok és -táska Csali Csónak Csónakmotor Dobozok, Ládák DVD Ernyő Etetőhajó GAMAKATSU HORGOK Halradar Haltartó, Merítőszák, Pontymatrac Horog Kapásjelző, Swinger Kések Kiegészítők Könyv Lámpa Mérlegek Műcsali Orsó Ólom Ruházat Sátor Swinger Táska Töltő Úszó Videokazetta Zsinór Vélemények, értékelések (2)
Az önkormányzatnál az Abcúgnak azt mondták, "az érintett családok választották ki azt a települést és ingatlant, ahova elköltöznének. Ez leggyakrabban az a település volt, ahol családtagjaik már laktak Szegedre történő költözésük előtt". Ehhez képest munkatársunknak többen azzal is indokolták a visszatérést, hogy mivel Szegeden nőttek fel, ott legalább vannak ismerőseik, akikre számíthatnak a bajban. Ráadásul ezekben a falvakban jóval kevesebb volt a munkalehetőség mint Szegeden, így hamar kiderült, hogy nem tudnak majd boldogulni. Az új lakhelyükön szerintük senki sem tudott az érkezésükről, és a szegedi önkormányzat is elismerte kérdésünkre, hogy előtte egyáltalán nem egyeztetettek a többi település vezetőivel. Azt mondták, azért nem volt rá szükség, mert a családok tulajdonjogot szereztek. Mivel a családok átverve érezték magukat, és a helyiektől sem számíthattak segítségre, lassan visszaszállingóztak Szegedre, és elfoglaltak néhány üresen álló, önkormányzati tulajdonban álló viskót a Cserepes soron.
Az önkormányzat tájékoztatása szerint a lakók kétféle módon juthattak lakáshoz: vagy pénzt igényeltek, amelyből maguk oldották meg a lakhatásukat, vagy kiválasztottak egy eladó ingatlant, az egyesület pedig az önkormányzattól kapott pénzből kifizette az eladónak a vételárat. A programra közel harmincmillió forintot költöttek. Bár néhány családnak száz kilométert is utaznia kellett az új lakhelyére, a Délmagyar akkori tudósítása szerint örömmel pakolták össze a holmijaikat. "Imába foglalom a cigányok jótevőinek nevét" – mondta akkor a lapnak Petrovics Edit, aki egy forráskúti tanyára költözött. Kolompárék eleinte örültek az új lehetőségnek | Fotó: Hajdú D. András A lelkesedés néhány héten belül mégis odalett, mert a családok úgy érezték, átverték őket. "Messze volt az iskola, nem találtunk munkát, az ottani önkormányzatnál meg azt mondták, majd akkor segítenek, ha már legalább öt éve ott lakunk" – sorolta most az Abcúgnak Petrovics Edit, miért tértek vissza hamarosan Szegedre. A lebontott szállóra már nem tudtak beköltözni, ezért a családok a repülőtértől nem messze levő Cserepes soron kerestek üres házakat.
Út a móravárosi szegénynegyed és a Cserepes sor ínséges világából az Aranycsapatba: a tavaly elhunyt MTK-szélső, Sándor Károly gyökereit kerestem Szeged külvárosában. A Klauzál téri hordár, a cigányok lakta hosszú ház és az átigazolási díjból épített fatribün igaz története. Cserepes sor. Szeged rossz hírű külvárosi utcájába még a helyiek is félve fordulnak be. Bizalmatlan tekintetű, marcona férfiak gubbasztanak a kerítések előtt, a lepusztult házak udvarán rongyos ruhákat szárít a szél, a sarkon ízléstelenül kifestett, betegesen vékony lány forgolódik. A sor végén valamikor földes-salakos-gazos futballpálya terült el, helyére a nyolcvanas évek végén KGST-piacot telepítettek, ma is nagyszoknyás kofák uralják a placcot. "Az a pöttömnyi mezítlábas gyerek, amint felemelkedett a futballpálya közepén, nem tudta mire vélni, hogy min mulatnak körülötte az emberek. Miért vihognak a lyányok? A játékosok is megálltak, miközben kifelé futottak és széles szájjal nevetve mutogattak rá. Béla bácsi, a szertáros nagyokat kacagott, miközben a térdét verdeste: »Na, fiam, te nyugodtan felléphetnél Pesten a Beketow cirkuszban, még a Zoli bohócot is lepipálnád…« A gyerek nagy buzgón segített meghúzni a pálya partvonalát és a tizenhatost; haját is, arcát is mészpor borította…" Fekete Pál 1965-ös életrajzi regénye érzékletesen mutatja be, miként indult a Cserepes sorról az Aranycsapat mostoha sorsú jobbszélsője, az 1953-as londoni győzelemből és az 1954-es világbajnoki ezüstcsapatból is kihagyott Sándor Károly.
A nyíradonyi csapda "Már nem közmunkában vagyok, hanem kijárok Csengelére, a vágóhídra takarítani, jönnek értünk, visznek ki kisbusszal" – magyarázza az egyik idősebb nő. Egy férfi pedig sofőrként dolgozik, persze ő sem keres túl sokat, de jószerivel már nincs is közöttük olyan, aki a közfoglalkoztatásban elérhető ötvenezer forintból élne. A családokban azonban sok az idős és a gyerek, így az egy főre eső jövedelmük így is alig éri el a 20-30 ezer forintot. "Én már adtam volna be szociális bérlakásra papírt, de mondták, hogy nem vagyok rá jogosult" – ezt egy fiatal nő mondja, aki később úgy is próbálkozott, hogy az édesanyjával együtt adta volna be az igénylést, de az sem sikerült. Sokan itt élnek már vagy harminc-negyven éve Szegeden, többen úgy kerültek önkényes státuszba, hogy még a kétezres évek közepén egy program keretében elköltöztették őket más településekre, de visszaszivárogtak, itt húzták meg magukat a Cserepes soron. Most pedig attól tartanak, hogy megint nem lesz hová menniük.
Válogatott futballista bátyjával különös kapcsolatot ápolt, a Markó utcai textilipari technikum tanulójaként együtt lakott Budapesten Károllyal és feleségével, Évával, mígnem tizenhat évesen hazaszökött Szegedre. Az MTK-klasszis nemrég elhunyt feleségéről szólva idézzük fel, miként lett házasság a gyermekkori, móravárosi szerelemből. A nagy visszatérés: Sándor Csikar a Bp. Bástya színeiben az SZVSE öltözője előtt "Óriási balhé volt, igazi lányszöktetés! – mesélte Sándor Károly a hetvenéves születésnapján készült interjúban Thékes István szegedi újságírónak. – Kiskorú menyasszonyomat az apja nem akarta hozzám adni, mégis úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Az anyakönyvvezető vagy rövidlátó volt, vagy jóindulatú, mindenesetre azt kérdezte a teremben csapattársamtól, Ördögh Lacitól: »Kakuszi József, beleegyezik abba, hogy kiskorú lánya férjhez menjen Sándor Károlyhoz? « Ideges morgás volt a válasz, mire összeadott bennünket. Az idén voltunk ötvenéves házasok. " Thékes István a Délmagyarország szerkesztőségében a Puskás Ferenccel készített interjújával A cikket jegyző szerző, a Nemzeti Sport külsős munkatársa, a szegedi költő, Juhász Gyula testvérének unokája közeli kapcsolatot ápolt a 75-szörös válogatott labdarúgóval.
© Szalai Balázs Tíz évvel ezelőtt készített a város egy antiszegregációs tervet, amelyben ennek a telepnek a felszámolását is vállalta. Lényegében tavaly kezdték el a bontást, mivel korábban főként azokkal nem tudtak megegyezni, akik tulajdonosok voltak, ők kevesellték azt a két-három millió forintot, amit az önkormányzat fizetett volna a lakásaikért. Tavaly egyenként próbáltak velük megállapodni, így akadt is olyan család, amelyik ki tudott alkudni akkora összeget, hogy azért egy kisebb házat tudtak vásárolni Szegedtől negyven kilométerre egy faluban. A bérlők egy részével is sikerült megállapodni, ők cserelakást kaptak. Most éppen Petrovicsék költöznek hamarosan, nekik 140 ezer forintot kell fizetniük a minőségi cseréért. A tizenhat ingatlanban 64 lakás volt, ebből 17 magántulajdonú, 16 pedig bérlemény. Tehát a lakások felében élnek hivatalosan, a többiben jogcím nélküliek vagy önkényes lakásfoglalók, ez utóbbiak nem is szerepelnek semmiféle nyilvántartásban. Az épületek bontását tavaly kezdték, úgy tudjuk, hogy még ebben a hónapban folytatódik a telep fokozatos felszámolása.