Azonban a nagyszabású talajrendezések folytán mára csak kis szakaszai láthatóak. Valószínűleg a rómaiak építették ki, mint előretolt védművet amit a későbbi népek is használtak. Csörsz árka
Építése a Kr. u. III-IV. századra datálható. Kötötték már a szarmatákhoz, de nem zárható ki az sem, hogy avar vagy római kezek alkották. Valószínűleg több-funkciós, több nép által használt, szakaszosan kiépített földműről van szó. Jelenleg az Északi-középhegység és az Alföld határán hosszú szakaszon követhető, hármas övezetet mutató árokrendszer legépebb szakasza Erdőtelek és Dormánd között található. Ezen a körülbelül öt kilométeres szakaszon töltődött fel a legkevésbé, és mindenütt követhető az árkot a déli – Alföld felőli – oldalon kísérő földsánc. Csörsz árka monde arabe. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Az árokból és töltésből álló, faszerkezettel is megerősített védősánccal az Alföldön megtelepedett szarmata törzsek építették körbe magukat északon és keleten, hogy a germánok északról fenyegető betörései ellen védekezzenek. Az árokról kapta nevét a Mezőcsát közelében lévő Ároktő. Innen az árok Füzesabony, Dormánd, Erdőtelek, Kál, Átány, Bód, Árokszállás és Csány felé húzódik tovább. (Egy monda szerint Csányban temették el Kund magyar vezér fiát, Csörszöt. ) Az árok a 4. század utolsó évtizedéig a rómaiak előretolt védelmi vonala (limes Sarmatiae) volt és a népvándorlás miatt betörő barbár népek támadásai ellen védte a Római Birodalom békéjét. Csörsz árka monde.fr. A védmű valószínűleg Nagy Konstantin római császár uralkodása idején épült, 324 és 337 között. A Körösladánynál ma is jól kivehető, négy kilométer hosszú Körös-menti sánc később, 352 körül épülhetett, miután a germánok kelet felől áttörték a korábban épült sáncokat és a szarmatáknak fel kellett adniuk a Köröstől délre eső területeket. Tiszadob határában szintén feltárták az árok maradványait egy szarmata temető és egy földvár szomszédságában.
Hetedik osztályos koromban, konkrétan kémia órán vetődött fel bennem, hogy orvosi pályát akarok választani, és ezen belül is olyan hivatást szeretnék magamnak, ahol a két kezemmel, manuálisan tudok tenni a világ jobbá tételéért. Erre nagyon élénken emlékszem valamiért. Akkor még gyerekként nyilván nem tudtam, ez mit jelent, de valahogy innentől minden tevékenységem ebbe az irányba terelt, és ezt tartom szem előtt a mai napig: tevőlegesen szeretnék javítani a hozzám forduló páciensek életminőségén. Az urológiában mindezt meg tudom valósítani. Szakterületemen nemcsak arra van lehetőség, hogy diagnosztizáljuk a betegséget, a fennálló problémát, hanem tervet készítünk a gyógyításhoz, majd ezt meg is valósítjuk az ambuláns kezelések során, vagy ha arra van szükség, akkor akár műtéti úton. Hasadékcentrumok | Hasadékon Átsegítő Egyesület. A munkám azonban ezzel még nem fejeződik be, mert urológusként az utánkövetés is fontos része az urológiának. Tulajdonképpen a nulláról indulok, és végigkövetem a betegeim útját a gyógyulásig és még azután is.
Szakmaiság és partnerség – A sikeres urológus titka Soha nem vágyott más hivatásra, a nagyapja és a szülei dolgos élete inspirálta, hogy testvére nyomdokában az orvosi egyetemre jelentkezzen dr. Szegedi Krisztián, a debreceni TritonLife Magánkórház urológus szakorvosa. Hitvallása szerint a praxisában nincs veszett ügy, a legfőbb szempont mindig a beteg érdeke, akivel minden körülmények között partneri viszony kialakítására törekszik. A marosvásárhelyi általános orvosi kar elvégzése után a bajai közkórházban dolgozott az urológiai és sebészeti osztályon, majd 2007-től áttette székhelyét a Debreceni Egyetem Urológiai Klinikára, öt évvel később pedig urológiai szakvizsgát tett. Hogyan talált önre ez a speciális terület? Dr nagy krisztián neurosurgeon. A nagyszüleim dolgos kétkezi bihari földművesek, és amolyan minden problémán felülkerekedő igazi túlélők voltak. Ha nem volt szerszám, akkor készítettek maguknak. Sokat meséltek a nagy háborúról és az azt követő éhínségről. Ezek a mesék beleégtek az emlékezetembe, és alapjaiban határozták meg azt a szent meggyőződésemet, hogy soha nem szabad semmit feladni.