– Az Országúti ferences templom ünnepségsorozattal emlékezik meg felszentelésének 250. évfordulójáról. Említene néhányat a jubileumi események közül? – Nagyjából a mai templom helyén már korábban is állt egy templom, amit a XVIII. század elején kezdtek építeni az ágostonosok. A mai templom 1752 és 1770 között épült. Miután II. József feloszlatta a szerzetesrendek nagy részét, a Batthyány térről – ahol most a máltaiak vannak – a Szent Ferenc sebei-templomból és kolostorból 1785-ben áttelepítették ide a ferenceseket. Azóta van ferences kezelésben a templom. Szeretnénk méltóképpen megünnepelni a jubileumot, de amellett, hogy emlékezünk a múltra, és hálát adunk a templomért, bemutatjuk a mai közösség életét is. 250 éves az Országúti ferences templom | Magyar Kurír - katolikus hírportál. Fontosnak tartjuk az előretekintést, és annak tudatosítását, hogy felelősek vagyunk egymásért. Régen kimagaslott a környezetéből a Margit körúton álló templom, mára körbenőtték a lakóházak, de az emberek ugyanúgy a környék szívének tartják, mint egykor. A kérdés, hogy ez milyen feladatok elé állít bennünket itt és most.
Jelen van a plébánia életében a ferences világi rend, illetve a ferences ifjúsági csoport, és áldásosan szolgál a Boanergész zenekar. Sok és fontos feladatunk van a szervezés és a lelkiség területén is. Szeretnénk felébreszteni a hívek felelősségtudatát a plébániánk iránt. – Hogyan lehet ezt megvalósítani? – Például úgy, hogy a jubileumi programunk összeállításakor a templomismereti kvízt rábíztuk az Euthikosz csoportra. Önállóan fogalmazták meg a kérdéseket, ők intézték a feladattal összefüggő valamennyi munkát. Ha a plébánia tagjai tesznek valamit a közösség érdekében, akkor sokkal inkább a magukénak érzik a közös ügyet és felelősséget vállalnak érte. Idén is megszerveztük a családi tábort, és nagyon örültünk, hogy a járvány ellenére több mint százan voltunk. A plébániai képviselő-testület tagjaival sokat beszélgetünk arról, hogyan jelenjen meg a plébánia a külvilág előtt a jubileum alkalmából, de attól függetlenül is. Reménykeltő, hogy a vasárnapi hat szentmisénken legalább ezerötszázan vesznek részt.
Magyarország egyik legrégebbi történelmi hagyományokkal büszkélkedő borvidéke a soproni. Az itt élő embereknek évszázadokon keresztül a szőlő jelentette a megélhetést. A szőlő- és bortermelésre támaszkodva őrizni tudta kiváltságait a város, és polgárai számára biztosítani tudta a szőlőtermeléshez elengedhetetlen nyugalmat. Sopron római neve dr. Sopron szőlő és bortermelésének kezdeteiről alig maradt fenn írásos emlék, az azonban kétségtelen: Sopron környékén a szőlészet és borászat elterjedése érdekében legtöbbet a rómaiak tettek. A római birodalom berendezkedése alatt ezen a vidéken vezetett keresztül a borostyánkőút részeként a vindobonai (bécsi) és petoviai (pettaui) kereskedelmi út, amelynek észak-déli irányú forgalmába Scarbantia (Sopron római kori neve) lakói biztosan bekapcsolódtak saját árujukkal, a borral. Míg hazánk más részein a népvándorlás vihara után a szőlő és borkultúra felújítása a magyarok nevéhez fűződik, addig Nyugat-Magyarországon a római szőlők felújítása azon szorgalmas bajor telepeseknek köszönhető, akik a frank birodalom védelme alatt telepedtek meg ezen a vidéken.
A kötet letölthető honlapunk Dokutárából. Forrás: Hárs József: Soproni olvasókönyv Kép keletkezésének éve: Térkép nézetbe kerül: Turista térképre kerül: Nem kerül turista térképre A bejegyzés létrehozása: 2013. április 23.
Borvidékünkön a törvényességet a 2012. évi CCXXIX. számú Hegyközségi Törvény, a hegyközségek bíróságok által jóváhagyott alapszabály és a rendtartások biztosítják. A hegyközségek szolgáltatása a növényvédelmi szolgáltatás, borversenyek szervezése, amelyen a borászok megmutathatják képességeiket, szakmai fejlődésüket, és a számtalan borászattal összefüggő rendezvények.