Számos jeleneten érezni ugyanis, hogy lényegesebb dramaturgiai funkció nélkül, a mértani pontossággal a szereplők mögé ugró és arcukba vicsorgó démonok kedvéért vannak csak jelen (például az egyik lény célját és létjogosultságát egyáltalán nem értem), ezek pedig az események sokkal izgalmasabb megközelítéseiről vonják el a figyelmet. A szkepticizmus is egy ilyen jelen lévő, de elhanyagolt motívuma a történetnek, éppen ezért amikor egy fordulattal a film azt kívánja velünk elhitetni, hogy az egész szellemjárás megrendezett volt, mindannyian tudjuk, hogy ez csak egy erőltetett kitérő. Külön nevetséges, hogy az egyik karakternek tényleges sincs több szerepe annál, mint hogy időről időre betáncoljon a vászonra, és megjegyezze, hőseink mekkora sarlatánok. Ily módon démonűző hőseink erre épített dilemmája sem tűnik hitelesnek, és az a furcsa helyzet áll elő, hogy bár a Démonok között 2 több mélységet ígér elődjénél, végeredményben kis híján még ugyanannyit sem képes adni.
Másfél óra feszült parázást tartogat nézőinek a Démonok között második része. A gond csak az, hogy a film két és fél órás. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Aki azt hiszi, hogy nem lehet több bőrt lehúzni a kísértetházas horrorokról, nos, ő alapvetően nem téved. Nem egyszerűen sok ilyen film készül, hanem rengeteg, ehhez képest a szuperhősködés egy ritkán feldolgozott témához tartozik. Ráadásul mostanában szinte csak ez a zsáner jut el a hazai mozikba, mintha egyszerűen megszűnt volna az igény bármilyen más téma vonatkozásában a horror műfaján belül. Jessebelle, Annabelle, Poltergeist – A kopogószellem, Sinister, Insidious: A gonosz háza – nem is lett volna érdemes belekezdeni a felsorolásba, mert egyszerűen soha nem érünk a végére. És mégis, három évvel ezelőtt a Démonok között akkorát tarolt az Egyesült Államokban, hogy az máig az ezredforduló utáni korszak legnagyobb sikerének számít a zsáneren belül. A tömegek nem alaptalanul járultak a jegypénztárakhoz, az a film egy szóban összefoglalva: működött.
Persze nem rossz film a Démonok között 2, a mellékágra helyezett Annabelle-nél mindenképpen üdítőbb és érdekesebb, de kevés meglepetést, igazán katartikus pillanatot rejt. Talán még a fényképezés az, ami szintén erősebb volt az előzménynél, hiszen abban láthattunk pár izgalmasabb, szebb megoldást, míg most a kamera csak visszafogottan kalandozik el a bevált formuláktól, emiatt aztán nyugodtan mondható, hogy John R. Leonettit kár volt Don Burgess személyére cserélni. Aztán lehet, hogy az élmény sokkal erősebb és maradandóbb lehetett volna, ha angol hanggal látom a filmet, sőt a kísérteties párbeszédeket még mindenképpen meg szeretném hallgatni eredeti formájukban. A magyar szinkron bár nem rossz, azért néhol kicsit esetlen, azt meg pláne fura megoldásnak tartom, hogy a Peggy Hodgsont játszó Frances O'Connornak éppen úgy Kisfalvi Krisztina adta a hangját, mint az első részben Lili Taylornak – ennek hála folyton utóbbi arca rémlett fel előttem, ami kicsit megzavarta a beleélési faktort. Egyébként a Démonok között 2 egy jó horror.
Tényleg izgalmas volt, " szokatlanul erős tempót diktált", ahogy a kollégám fogalmazott a kritikánkban, és a közönség is már-már maradéktalanul elégedett volt a filmmel (lásd még: 7, 5-ös IMDb értékelés). A tömeggyártás ellenére tehát egyáltalán nem meglepő, hogy a Démonok között höz folytatás készült (és most tekintsünk el a nem túl sikeres Annabelle spinofftól). Az viszont már annál inkább, hogy a második rész ismét csak működik. A helyszín ezúttal Anglia. A Warren-házaspár (Vera Farmiga, Patrick Wilson) éppen ott tart, hogy feladja a szelleműzést, de a Hodgson-család borzasztó helyzete miatt még egyszer visszatérnek hivatásukhoz. Az elvált Peggy (Frances O'Connor) mélyszegénységben él négy gyermekével romos házukban, kétségbeejtő szituációján csak ront, hogy a kisebbik lányát, Janetet (Madison Wolfe) mintha megszállta volna egy kísértet, a ház legutóbbi tulajdonosának, egy idős úrnak a szelleme. A történet tehát nem pusztán folytatódik, hanem szinte teljesen hasonló dramaturgiát követ.
Vagy ha van, aki eddig nem félt, e film után majd fog. IC Press