IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA
(Somogysom, 1867. május 7. – Budapest, 1940. szeptember 24. ) Iványi Grünwald Béla képzőművész 153 éve ezen a napon született. Tizenöt éves korában beiratkozott a budapesti Mintarajz Iskolába, ahol Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. 1886-ban a müncheni Akadémián tanult, 1887-től tanulmányait a párizsi Julian Akadémián folytatta. 1890-es évektől a nagybányai művésztelepen dolgozott, melynek egyik alapítója is volt egyben. Iványi Grünwald Béla (1867-1940) Magyar művész életrajza. Az első világháborút követően Pesten dolgozott, de a nyarakat a Balatonon töltötte, itt festett. Első festői korszakát a naturalista képi megoldások, fény-árnyék hatások tanulmányozása jellemezte. Fokozatosan alakult ki jellegzetes lírai, gazdag színkultúrát és festői látást
felvonultató művészete. Fontosabb díjai, kitüntetései:
Műcsarnok kis aranyérme (1913);
Nagy Állami Aranyérem (1915),
Barcelonai világkiállítás nagy aranyérme (1930)
Forrás: Shah Gabriella – K. Peák Ildikó: Mihályfi-gyűjtemény. (Salgótarján: Dornyay Béla Múzeum, 2014. )
- Iványi Grünwald Béla (1867-1940) Magyar művész életrajza
- Iványi-Grünwald Béla – Wikipédia
Iványi Grünwald Béla (1867-1940) Magyar Művész Életrajza
Elhalálozott: Budapest, 1940. szeptember 24.,
Szerző: Egri Mária
A Mintarajziskolában Székely Bertalannál, Lotz Károlynál kezdte tanulmányait, majd kortársaihoz hasonlóan Münchenben folytatta. 1887 őszén már Csók Istvánnal, Ferenczy Károllyal együtt Párizsban dolgozott a Julian Akadémián. Innen ismét Münchenbe ment, ahol Hollósy köréhez kapcsolódott. 1896–1909-ig Nagybányán dolgozott. Iványi-Grünwald Béla – Wikipédia. Próbálkozott szimbolikus-történelmi témákkal (Hadúr kardja, 1890; IV. Béla király visszatérése a tatárjárás után, 1896, mindkettő Magyar Nemzeti Galéria), a sötét belső tér szűk körében világító fényforrás festői lehetőségeivel (Nihilisták, 1893), Csókhoz, Ferenczyhez, Glatzhoz hasonlóan nála is megjelent a Bastien-Lepage-ra utaló gyöngyházfényű "finom" naturalizmus (Ave Maria, 1891; Holdkelte, 1897, mindkettő Magyar Nemzeti Galéria). Sok illusztrációt készített Kiss József verseihez, Bródy regényéhez. Hatásokra igen fogékony festészetében a 20. század első éveitől az erős fény-árnyékra épülő nagybányai kolorizmus uralkodott (Bércek között, 1901; Itatás, 1902; Ruhaszárítás, 1903, mindhárom Magyar Nemzeti Galéria).
Iványi-Grünwald Béla – Wikipédia
Mivel nézeteivel kisebbségben maradt pártjában, onnét 1880 -ban kilépett és az Apponyi Albert -féle Mérsékelt Ellenzékhez csatlakozott. Híve volt a közigazgatás államosításának, a polgári központosításnak, de küzdött a nemzetiségek erőszakos magyarosításáért is. Elképzeléseinek középpontjában a "magyar állam konszolidációja" állt, s ezért közigazgatás-jogi munkáiban elemezte a rendi berendezkedés adta viszonyokat. Grünwald szorgalmazta a vármegye és az állam új alapokra helyezését, a mellérendeltség megszüntetését. Nem erőszakos úton képzelte el az asszimilációt és a magyar térnyerést, hanem egy "hazafias, liberális kormány" élén álló szilárd akaratú, öntudatos államférfi vezetésével. Grünwald úgy látta, hogy a polgári fejlődés hiányosságainak pótlása meghozza a "demokráciát". Véleménye szerint a polgárosodást, az erős magyar polgári középosztályt a centralizált, szilárd magyar nemzetállam felülről irányítva teremheti meg. Iványi grünwald béla bartók. Ám a liberalizmus és nacionalizmus ellentétében az utóbbit részesítette előnyben. "
A 78. Művészeti aukció egyik sztártétele Iványi-Grünwald Béla legszerethetőbb korszakából származó, Virágszedő nők című képe, amelyre 2 millió forinttól licitálhatnak. Iványi kecskeméti művésztelepen készült alkotásait a lírai hangvételű, kellemet és derűt sugárzó hangulat jellemzi. Iványi és a posztimpresszionizmus
Iványi-Grünwald Béla festészetében már a római tanulmányút során, 1904-ben jelentkeztek azok a stílusjegyek, melyek megelőlegezték a művész plein airtől való eltávolodását. A szecesszió, a dekorativitás s legfőképp Rippl-Rónai József hatása a finom érzéki stilizálás irányába terelték piktúráját. 1906-ban a Nemzeti Szalonban megrendezett egyéni kiállítása kapcsán Rózsa Miklós is felfigyelt a változásra: "Impresszionizmusa rohamosan közeledik a neo-impresszionizmus felé, mely nem elégszik meg már a természeti hűség puszta visszaadásával, hanem egyben azt a benyomást is reprodukálni kívánja, amit az illető táj a művészre gyakorolt. Ez a művészet már korántsem hat olyan naturalisztikusan, mint Iványi eddigi oeuvre-je, mert erősen transponált (…)".