Aranyosi Ervin: Gondolatok az életről Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, bűn, élet, föld, Gondolatok az életről, Isten, jó, Lélek, mennyország, pokol, rossz, tapasztalás, út, vers Azt hiszed, ha végére érsz, megítélnek téged? Bírád elé fogsz kerülni, s jön a végítélet? Az fog rajtad ítélkezni, aki mindent látott? Aki hagyta, hogy tönkretedd csodaszép világod? Aki látta bűneidet, és mégsem szólt közbe, mintha nem is lenne kapocs teközted és közte? Mindent rád hagy, mint a szülő buta gyermekére, és a végén ráolvassa bűneit fejére? Azt mondjátok, egyszer élünk, s azért állunk sorba, hogy ki menjen mennyországba és ki a pokolba? Ha bűneid elköveted, s azután megbánod, csak a jótett lesz érvényes, s veheted kabátod? Nem számít már amit tettél, a lét tanítása, úgy sem születsz le a Földre, s nem lesz rád hatása? Ha ez így van, valójában mi motivál téged? Szerintem még ma sem érted miről szól az élet. Hányszor jövünk, hányszor megyünk? Nem tudom a választ. Keressük a helyes utat és a lelkünk választ.
Az alábbiakban a mindennapok szépségéről, fájdalmáról, az emberi érzésekről olvashatsz. Nagy mondanivalókat rejtettek ismert költőink a sorokba, így érdemes minél alaposabban átrágni magunkat a szerzeményeken. Íme a szép versek az életről összeállításunk! Ady Endre: Az élet Az élet a zsibárusok világa, Egy hangos vásár, melynek vége nincs. Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, Megvehető akármi ritka kincs. Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak Kufár lélekkel hasznot, üzletet; Itt alkusznak, amott már áll a vásár, A jelszó mindig: eladok, veszek! … Raktárra hordják mindenik portékát, Eladó minden, hogyha van vevő: Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság, Rajongás, hit, eszmény és szerető. Aki bolond, holmiját olcsón adja, Az okos mindig többet nyer vele, A jelszó: egymást túl kell licitálni, Ádáz versennyel egymást verve le! A szív az üzlet leghitványabb tárgya S eladják mégis minden szent hevét. Akad vevő rá, egymást licitálja, Hogy a holmit atomként szedje szét. Folyik a vásár harsogó zsivajban, Az egyik kínál, másik meg veszen, Csak néhol egy-egy végképpen kiárult, Kifosztott lélek zokog csendesen.
Diy And Crafts Life Quotes Heart Life Tips Quotes About Life Quote Life Living Quotes Quotes On Life Hearts Ölelés! :) Ánik Edit Aranyosi Ervin Retro Hits Rainbow Dash Signage Quotations Literature Poems Life Quotes Wisdom Animals Mail - Videótár - Képtár - Magazin - Blog - Szótár - API - Fecsegj - Tudjátok - Véleményezd - Jövő Pláza - Észkerék - ReceptBázis Aranyosi Ervin: Szeretet- Literature Literatura ARANYOSI ERVIN VERSEI ARANYOSI ERVIN VERSEI - ZEMPLÉN, AHOL A CSEND KEZDŐDIK! "Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek". Stephanie Dowrick Fountain Outdoor Decor Water Fountains ARANYOSI ERVIN VERSEI ARANYOSI ERVIN VERSEI - ZEMPLÉN, AHOL A CSEND KEZDŐDIK! "Bízd magad barátokra. Stephanie Dowrick Whale Animals Outdoor Outdoors Whales Animales Animaux Animal Outdoor Games ARANYOSI ERVIN VERSEI About Me Blog Buddhism Einstein Reflection Literature Poems Diy Literatura Bricolage Mail - Videótár - Képtár - Magazin - Blog - Szótár - API - Fecsegj - Tudjátok - Véleményezd - Jövő Pláza - Észkerék - ReceptBázis Aranyosi Ervin Reggeli gondolat Good Night Good Morning About Me Blog Woman Quotes Humor Movie Posters Google Qoutes Facebook aranyosi ervin - Google keresés About Me Blog Literature Google Literatura aranyosi ervin - Google keresés
"Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten az életéről beszélt, és én hallgattam csendben. Olyan jó volt látni szeme csillogását minden benne rejlett bánat, és boldogság. " Szerző: Nagyszülők Lapja 2015-06-26 Forrás: Nagyszülők Lapja Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten minden benne rejlett bánat és boldogság. Két kis ráncos kezét az ölébe fektette bizony az élet őt soha nem kímélte. Annak ellenére a sorsot nem okolta, a Jó Isten a gondját mindig megoldotta. Amikor a munka őt kifárasztotta, még akkor is, megbékélt lélekkel gondolt a holnapra. - Kislányom, mondta, soha nem felejtem, a szavai most is itt csengnek fülemben. A jóság és szeretet munkálkodjék benned még ha néha bizony komisz is az élet. Haragot ne táplálj senkivel sem szemben ha kővel megdobnak, dobj vissza kenyérrel. Drága kicsi lelkét visszasírom sokszor törékeny kis testét megölelném százszor. Az a sok-sok kérdés, ami itt maradt még bennem, választ kérnék tőle, s megnyugodna lelkem. Magamra maradtam, egy üres székkel a verandán minden szép elmúlik, az élet gyorsan elszáll.
Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely; S pályám bére Égető, mint Nessus vére. Mily temérdek munka várt még! … Mily kevés, amit beválték Félbe'-szerbe' S hány reményem hagyott cserbe'! … Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. Egy kis független nyugalmat, Melyben a dal megfoganhat, Kértem kérve: S ő halasztá évrül-évre. Csöndes fészket zöld lomb árnyán, Hova múzsám el-elvárnám, Mely sajátom; Benne én és kis családom. Munkás, vidám öregséget, Hol, mit kezdtem, abban véget… Ennyi volt csak; S hogy megint ültessek, oltsak. Most, ha adná is már, késő: Egy nyugalom vár, a végső: Mert hogy' szálljon, Bár kalitja már kinyitva, Rab madár is, szegett szárnyon? Kosztolányi Dezső: Miért? Ti kérditek, miért vagyok? Miért kelek fel újra? Hogy lássam, mint a kósza szél a lányok aranyos, finom haját könnyes arcukba fújja. Hogy várjam azt, ki eljövend, egy lány, vagy nem tudom ki, oly jó álmodni tétlenül, s szeles időben szürke ég alatt dalolva kóborolni.