Szép Rokonértelmű Szavai

Friday, 14-Jun-24 16:37:37 UTC

Jó író az is, aki az élményt, ezt a nagy semmit, úgy éli meg, mint az élő ember a valóságos élményt; de a nagy író, a zseni csak az, aki az irodalmi élményt meg tudja életni az olvasójával. Ignotus írta egyszer, hogy már nem fiatal ember, nem fél semmitől és le meri írni, hogy csak a zseninek van létjogosultsága, a tehetségnek nem. Ez a vérengző igazság fájdalmas, szükséges, nagy igazság. A szerencse csak az, hogy az élet - az irodalmi élet csakúgy, mint a másik - automatikusan födi be hamuval és porral a tucatélményt, a tucatembert, a tucatkönyvet és a tucatéletet. A zseni, a zseni... ki találkozott már, úgy értem, szemtől szembe, ki találkozott közülünk vele? Milyen az arca, milyenek a kezei? Van-e atmoszférája, amit megérez, aki körébe lép, erő áramlik-e belőle, ami gyógyít és megüt, ha a kezét fogod? Rokon értelmű szavak (szinonimák). Még nem találkoztam zsenivel. De néha megütött valami, és néha erőt éreztem, ami gyógyított: ha találkoztam, itt-ott, egy-két, nagyon ritka, tisztességes emberrel. Az egyik talán még író is volt közülük.

[1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó Jegyzések A Csokonai Sírköve Iránt Tett Jelentésre : Hungarianliterature

Az íróra veszélyes állapot csak egy van: ha korlátozzák a szabadságában, ha az idejét, az idegeit, az életét más dolgokkal kell fel őrölnie, nem a munkájával. Hamsun még tizenöt év előtt, mikor már az egész világon ismerték a nevét, állott néha úgy, hogy kézi munkát kellett végeznie egy gyárban. Dosztojevszkij epilepsziás rohamok közben és teljes pénztelenségben írta a Karamazovokat. Egy okos magyar író, ha fajsúlyra nem is a legértékesebb, mesélte egyszer, hogy harmincöt éves koráig nyöszörgött mindenfelé, amiért nem tudja megírni a könyveit, mert nincs rendes lakása. Mindenki sajnálta. Milyen tehetséges, mondták, szegény, nincsen hol írnia. [1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve iránt tett jelentésre : hungarianliterature. Egy napon örökölt, s akkor a barátai pazar kényelmű lakást rendeztek be neki, négy szobát Pesten, csöndes utcában, finom házban, élhetett, mint egy gróf. Akkor elutazott Berlinbe, gyorsan beült egy harmadrendű penzióba a Tiergartenben, s megírta azt a darabját, amivel csakugyan világhírű lett. Világos, hogy az író munkaképessége nincsen se helyhez, se időhöz kötve, s körülményekhez is csak annyiban, hogy üdvös dolog, ha az író munkája után élhet, s nem kell idegen és lélekölő foglalkozásokkal tölteni az idejét.

Bizonyos fegyelmezettség magával hozza, hogy az író, megfelelő írói érettsége idejében, rendszeresen tud dolgozni, s nem zavarja már semmi. Ez így van, hiába, ezen semmiféle nyafogás, kifogás nem segít. Az író a kifejezést mindig meg tudja oldani, ha tisztességes, egyszerű, őszinte technikával dolgozik, s akkor könnyű és természetes a munkája. Az a minimális transz, amit egy fellengzősebb időben "ihlet"-nek neveztek, szinte mechanikusan áll el a koncentráció óráiban, s nem egyéb, mint fokozottabb életérzés a munkával szemben. III. Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez : hungarianliterature. Az író a kifejezést mindig meg tudja oldani... ha csakugyan van is mit kifejeznie. Az író élménye nem titokzatosabb, mint az élő élmény; a feltételei, az intenzitása egyformák azzal. Kár a nyakunkat csavarni, kár ugrálni, erőlködni: nem lesz abból semmi. Ki kell menni az utcára, vagy lefeküdni otthon, aludni, elélni évekig egy szó nélkül, s talán egy hét alatt lármásan beélni az életet: csak mindig résen lenni, mert hátha történik valami. Az ember az élménnyel a sors jóvoltából jut viszonyba, de az író élménye öntudatos: ebben különbözik.

Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez : Hungarianliterature

(1924. március 30. )

I. Az irodalmi újonc sokáig hajlandó azt hinni, hogy köze van a "szép"-hez, az "érdekes"-hez, vagy az elvonthoz, a mélyhez, a titokzatoshoz, az eredetihez és mit tudom én, mi minden egyébhez még. Nagyon sokáig tart, míg a fejlődésben eljut oda, hogy mindazt, ami önmagában csak trükk, élni akarás, pereskedés (mind a legjobb, morális értelemben) lehet, föláldozza és beilleszti, alárendeli az egyetlen célnak: az igazságnak. Ha az író nem ír igazat, nem jó író és elveszett ember. Másféle művészi programot tulajdonképpen nem is láttam még, nem ismerek. Az író igazsága abban áll, hogy munkája minden időben, szintén és feltétlenül, kollektív az emberrel s az emberek összes relációjával. Az író, aki mégiscsak itt a földön él, s nem a Jupiteren, ezen a planétán, kénytelen beletörődni abba, hogy számára az egyetlen élmény, aminek erkölcsi tartalma van, az ember. Ha aztán ide eljutott az újonc, magától adódik a kényszer, hogy ezt az erkölcsi tartalmú élményt szintén, igazságosan fejezze ki, "beszélje el".

Rokon Értelmű Szavak (Szinonimák)

Pl. : krumpli, kolompér, burgonya - szép, gyönyörű, dekoratív

És ha hallod, zengő húrjaiddal Mint riad föl e hon a dalon, Melyet a nép millió ajakkal Zeng utánad bátor hangokon, Állj közénk és mondjuk: hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének.