Ez a sziget a Vaskapu-szoros közelében elhelyezkedő Ada Kaleh volt, melyet a korabeli térképek Új-Orsova néven tüntettek fel. Minden bizonnyal innen származik a regény egyik fő helyszínének, a Senki szigetének a modellje. Szerző:Stendhal A mű címe:Vörös és fekete Műfaj:Regény A mű legnagyobb része megtörtént eseten alapszik. 1827. december 28. és 31. között a Gazette des Tribunaux (Törvényszéki Hírlap) részletesen beszámolt egy Antoine Berthet nevű ember peréről. Berthet egy vidéki patkolókovács tehetséges fia volt. Papnak készült, de négyéves szemináriumi képzés után elhagyta az intézetet, s egy újgazdag nemesi családnál vállalt nevelői munkát. Kertész Imre - Sorstalanság, elemzés | doksi.net. Nemsokára azonban udvarolni kezdett a ház asszonyának, Michoud-nénak. Mikor ez a férj tudomására jutott, elbocsátotta a fiút. Újabb kétévi szemináriumi tartózkodás után a Cordon-kastélyban vállalt nevelői munkát, de ehelyütt is túl bizalmas kapcsolatba került a ház kisasszonyával, ezért innen is távoznia kellett. Papi pályájának tönkretevőjét Michoud-néban látta, ezért vidékre utazott, s 1827. június 22-én a nagymise alatt az asszonyra lőtt.
Neve felvett név (egy német kisváros neve), eredeti neve: Henri Beyle (ejtése: "anri bel") volt. Számtalan álnevet használt, szám szerint állítólag 171-et, de a Stendhal névvel lett világhírű. Stendhal családja a feltörni vágyó, jogait követelő plebejus osztályból származott. Apja ugyan ügyvéd volt, később pedig egy vidéki város, Grenoble (Stendhal szülővárosa, ejtése: "grönobl") polgármestere lett, de ősei apai ágon parasztok voltak (akárcsak a Vörös és fekete főhősének, Julien Sorelnek). Stendhal hét éves volt, amikor anyja meghalt. Akárcsak Julien Sorel, gyűlölte az apját. Gyerekként sokat lázadozott a családi fészek királypárti és konzervatív légköre ellen. A forradalom eszméinek híve volt. Szellemi fejlődésére legnagyobb hatással anyai nagyapja, Gagnon doktor (ejtése: "ganyon"), az egykori orvostanár volt, aki a felvilágosodás eszméiben hitt. KIDOLGOZOTT ÉRETTSÉGI TÉTELEK, MAGYAR IRODALOM , MAGYAR NYELVTAN: Stendhal : Vörös és fekete. (Itt is van párhuzam: Julient is rokona, egy volt katonaorvos tanítgatta. ) Stendhal mindent elkövetett, hogy kiszakadjon szülővárosából, akárcsak Julien Sorel.
A mű egy alacsony sorból származó, jobb sorsra érdemes fiatalember, Julien Sorel története, aki egy középszerű, kicsinyes, bűnös világban szeretne feltörni, "valaki" lenni. Stendhal nemcsak hőse sorsát, karrierjének alakulását, hanem indítékait, gondolatait, lelki motivációit is elénk tárja művében. Így aztán a regény két legfontosabb jellemzője a feltörekvési szándék és a lelkiség. A Vörös és fekete alapötletéül egy, a Törvényszéki Újság 1827-es decemberi számában olvasott bírósági tudósítás szolgált, mely szerint egy 25 éves fiatalember a templomban az úrfelmutatás pillanatában kétszer is rálőtt egy hölgyre, utána pedig öngyilkosságot kísérelt meg. Végül egyikük se halt meg. A gyilkosságot megkísérlő fiatalember mögött csaknem ugyanolyan pálya állt, mint Julien Sorel mögött. Szegény, de nagyon tehetséges volt, faluja plébánosa felfigyelt rá s papneveldébe küldte, ahonnan 4 év után távozott betegség miatt. Irodalom - 11. osztály | Sulinet Tudásbázis. Nevelőként helyezkedett el egy előkelő, gazdag családnál, ahol az asszony szeretője lett, és a cseléd árulkodása miatt kellett távoznia.
– Néha ki is szól a regényből, és közvetlenül az olvasóhoz fordul – Minden azt jelenti, hogy az elbeszélő mindent tud, s ezt megosztja az olvasóval is Rejtélyes cím – A vörös és fekete két karrierlehetőséget jelentett – A vörös egyenruhában járó katonatisztet – A feketeruhás papit Azonban a színeknek sokkal kidolgozottabb szerepük van a regényben: A vörös: A vörös szín kétszer fordul elő igen hangsúlyosan, mindkétszer a verrières-i templom színeiként. A regény eleji és a regény végi templomi jelenet mintegy keretbe foglalja a történetet. A regény elején Julien betér a templomba, mielőtt Rênalékhoz menne. A templom belső falai bíborszínű szövettel voltak bevonva, melyeken átsütött a nap fénye, s vörössé varázsolta az egész belső teret. A jelenet egészen baljóssá válik, mikor Julien a szentelt vizet – épp a bíborszöveteken áttörő fény miatt – vérnek nézi, s egy papírdarabot is talál, mely egy besançoni kivégzésről tudósít. A regény végi nagyjelenet helyszíne szintén a verrières-i templom, melynek magas ablakait bíborfüggönyök fedik.
Párizsba szeretett volna kerülni. Ő is ifjú ábrándozó volt, akárcsak Julien, szeretett volna "nagy ember" lenni, mint abban a korban oly sokan. A felemelkedés útját matematikai képességei nyitották meg számára, tanulmányi versenyeket nyert. Akkoriban került Párizsba, amikor Napóleon államcsínnyel magához ragadta a hatalmat. Műszaki katonai főiskolára kellett volna mennie, de visszariadt a kaszárnyaélettől, így előbb hivatalnok lett, majd Napóleon katonatisztje, s részt vett a diadalmas olaszországi hadjáratban. Nagy élménye, hogy Itáliában rácsodálkozott az olasz művészetre és az olasz nők szépségére. Ezek az élmények nagy hatással voltak rá, Itália elbűvölte, megszeretett mindent, ami olasz. 1803-ban kilépett a hadseregből, és 1804 után Napóleonból is kiábrándult, aki császárrá koronáztatta magát, márpedig Stendhal gyűlölte a zsarnokságot. Egy darabig irodalommal foglalkozott, de aztán a szükség rávitte, hogy újra beálljon a hadseregbe, annak ellenére, hogy nem volt igazi katona: a harcokat messzire elkerülte.
Ekkor lő ra Julien De Renalnera. A voros szin tehat a verre, az erőszakra enged asszocialni, s keretbe foglalja a regenyt. A fekete: A fekete szin leggyakrabban mint Julien ruhazatanak szine kerul elő. Minthogy papnovendek, De Renalek talpig feketebe oltoztetik a fiatal hazitanitot. Julien fekete ruhat visel a szeminariumban es Parizsban, de La Mole marki palotajaban is. A fekete szinű papnovendeki ruha moge rejtőzik a kivulallok elől Julien valodi, lazongo, torekvő enje. Fontos motívum: a létra Csakugy, mint a szinek, a fent-lent ellentetpar is jelzesszerűen at-es atszovi a regenyt. Julien mindig letra segitsegevel jut fel a meghoditando előkelő holgyek haloszobajaba. A letra jol kifejező jelkepe Julien allando magasra toresi vagyanak, s annak, hogy celjanak elerese erdekeben hajlando mindent kockara tenni.
- Mathilde, de La Mole kisasszony felajanlkozik neki, s Julien ugy lesz a szeretője, hogy nme erez iranta semmit - Mikor kiderul, hogy Mathilde aldott allapotban van, apja rangot illetve birtokot adomanyoz neki Julien vegul visszater Verrieres-be, s ralő de Renalnera - Letartoztatjak es bortonbe kerul - Itt tud ujra nyugodtan gondolkozni - Vegul ugy dont veget vet eletenek A konnyebb megertes vegett: Julien es de Renalne Kettejuk viszonyanak megertese teszi csak erthetőve az olvaso szamara Julien vegzetes cselekedetet. Bar a regeny nem hivja fel ra a figyelmet, figyelmes olvasonak konnyen feltűnhetik, hogy sosem esik szo Julien edesanyjarol. Apjaval is igen rossz a viszonya, Julien eppen ezert keresi maga szamara az apat (Chelan abbe, Pirard abbe, a marki), de az anyat is, meg ha ez expressis verbis nem is kap hangsulyt a regenyben. De Renalne a szamara egyben jelenti a szeretőt es az anyat. Ezert van szamara olyan rettenetes jelentősege de Renalne arulasanak. Szinte onkivuleti allapotban hajtja vegre tettet.
Sőt inkább úgy hatott rám, mint egy kávé-kóla-energiaital kombó, ugyanis a buszon mindenki tudott aludni rajtam kívül. Kicsit előreszaladtam; az ilyen egynapos velencei karneválos kirándulások úgy működnek, hogy a csoport péntek este találkozik valahol, zötykölődik a buszon fél napot, majd kora reggel ér Velencébe. Nagyon olcsó, tényleg megéri, csak utána kell pár óra amíg az ember újra érzi az ülepét. Én olyan utat választottam ami nem egyből Velencébe vitt, hanem a tőle 7 km-re lévő Burano-ra. Ez a kis szigetcsoport maga a csoda: a házak színesek, mindegyik élénk színben pompázik, nagyon vidám hangulatot árasztva magából. Jóleső érzés itt sétálni, az embernek egyszerűen jókedve lesz a sok kék-zöld-rózsaszín-sárga háztól. Burano a csipkekészítésről híres, de az egyszeri látogatónak biztos a házak lesznek azok, amik örökké az emlékezetébe vésődnek. A következő állomás egy másik szigetcsoport volt, a Velencétől már csak másfél km-re lévő Murano arról nevezetes, hogy 1291 óta az üveggyártás központja.
Nem kedveljük a galambokat, igaz? Főleg nem akkor, amikor Velencében, turistáskodás közben kell kerülgetnünk őket. Igaz, egyesek szerint a koszos, büdös madarak nélkül el sem lehet képzelni a világ egyik legromantikusabb városát. Fotó: Julian Charriere, Julius von Bismarck. Via Két berlini képzőművész úgy döntött, hogy nem hagyják ennyiben a dolgot: a galambok is megérdemelnek egy kis feltupírozást! Ha máshogy nem, legalább a photoshop segítségével. Íme az eredmény: Fotó: Julian Charriere, Julius von Bismarck. Via Eddig tényleg nem jutott eszébe senkinek, hogy a velencei karnevál idejére az "őslakos" galambok is beöltözzenek? Nem rossz ötlet. Még több cukorkaszínű galambért kattints ide.
Bár a karneválok királynője vitathatatlan módon a látványos és szamba iskolák versenyével is kiegészült Riói karnevál, de mind hagyományaiban, mind ismertségében az örök első, a karneválok karneválja, a Velencei karnevál. A több mint 900 éves múltra visszatekintő ünnepségsorozat a város talán legnagyobb ünnepe, így tegyünk egy sétát mi is, ha csak jelképesen is a hatalmas kavalkádban. A karneválok ősei egészen az ókori Egyiptomi birodalom évszádáig vezethetőek vissza, de ebben a jelmezes formában a Rómaiak voltak az elsők. Később pogány szertartásokkal keveredtek, melyek a téli napfordulóhoz köthetőek. Az egyház nem tudta teljesen elnyomni annak idején ezeket a pogány hagyományokat, ezért vallási köntösbe bujtatta őket, s így jártak ezek az ünnepek is, melyek a húshagyó böjthöz lettek kapcsolva. Maga a karnevál szó eredetije, a "carne vale" is "Isten veled hús"-t jelent. Ezekből az ünnepekből aztán sokszor idővel kikoptak a vallási hátterek és maradt a felvonulás, mulatság, a zene, a tánc, vagyis az önfeledt szórakozás.