Tisztelt Látogatóink, Egyéb elfoglaltságaink miatt Fórumunkat csak ősszel tudjuk újraindítani. MK4 Ford Mondeo sebességváltó váltó 2.0 tdci facelift - Székesfehérvár, Fejér. A telefonszámunk él, de amennyiben nem sikerül elérniük minket, úgy egy email üzetetet küldjön (autótipus, évjárat, hibajelenség, telefonszám megjelölésével) és visszahívjuk. Szíves megértésüket köszönjük. Sándor Automata váltós gépjármű vásárlása előtt, kérem olvassák el az alábbi bejegyzést, mert az ilyen jellegű kérdésekkel kapcsolatban leírtam mindent, ami segíthet a döntés meghozatalában:!!!!!!!!!!!!! !
Egy újszülöttnek minden vicc új alapon, elmesélem a címben már lelőtt poén előzményét. A feleség váratlanul hazaér, férjét egy másik nővel találja a hálószobában. Az inflagranti után a férj magyarázza, amit nem lehet megmagyarázni, végső érvként pedig megkérdezi: Te inkább hiszel a saját szemednek, mint nekem??? Megbabonázva Az ember melegségre, meg autóra vágyik. Egész évben húzódott a kocsi csere, soha nem volt elég idő utánamenni a dolgoknak, de az, hogy karácsonykor sem tudjuk betenni az új autó slusszkulcsát a fenyőfa alá, vagy nem az új verdával megyünk az ünnepekkor rokonlátogatóba – na az már tényleg több a soknál. Hosszas netes böngészés, néhány használtautó kereskedés meglátogatása után végre megvan a megfelelő jármű. Tudatosak vagyunk, a megtakarított pénzünket nem akarjuk egy romhalmazra kiadni, úgyhogy szakértőt hívunk a vásárláshoz, nézze át ő is az autót. Megbabonázva állunk az eladásra felkészített kocsi előtt, érveket keresünk a kocsi mellett, ha már másodszorra is kijöttem megnézni, ez nem lehet rossz.
Ahogy említettem, összességében egy pozitív kicsengésű album lett a Rainier Fog, amiben az Alice In Chains minden esszenciája megtalálható. Ahogy a Trainspotting című filmben is halljuk: "Válaszd az életet! " Igazuk van! Miért is kellene egy egész pályafutáson keresztül depressziós hangulatú albumokat csinálni? Azt gondolom, az utóbbi idők setlist-je is erről tanúskodik. A durván drogos, szinte beteges dalok egyre inkább kikopnak a koncertprogramból. Mindenkinek javaslom, hogy adjon időt ennek a lemeznek, és működni fog. Ez nem egy könnyűvérű, egyéjszakás kaland. Emlékszem, nálam a Dirt-tel is így volt; ha valaki kíváncsi rá, egyszer azt is megírom, hogyan szerettem bele ebbe a hatalmas zenekarba. Köszönöm az élményt, Jerry, Sean, William, Mike!
Ide sorolnám a líraibb hangulatú Fly-t, meg a lebegős-sejtelmes Deaf Ears Blind Eyes is akadály nélkül hozza a '90-es évek világát, a hullámozva vánszorgó, kellemetlenül sikerült tripet megzenésítő So Far Underrel együtt. A záró, hét perce feletti All I Am pedig a zenekar olyan mérföldköve, amit talán még sosem csináltak, ennyire végtelenül szívbemarkoló módon reménytelen, végtelenbe nyúló dalt talán sosem írtak, főleg tőlük ennyire szokatlan zenei eszköztárral. Egyszerre okoz konstans libabőrt, és végtelenül összetörtnek érzed is majd magad, ha hallgatod. A gitárszólókat külön ki kell emelnem, mindenhol csodálatosak, káprázatos Jerry Cantrell játéka, valahogy most mintha újraértelmezte volna önmagát, és mindent, ami benne, meg az ujjaiban, a szívében rejtőzött. Mindegy, hogy csak pár hangot fog le, vagy egy hosszabb témába bonyolódik bele, minden gitárszóló különálló, tükörfényesre csiszolt gyöngyszem, amely kisimogatja a gyűrődéseket a lelkünkből. És akkor meg is követem magam rögtön, hogy miért rokonszenves az újkori pozitív Alice In Chains, hiszen a Rainier Fog ugyan nem depresszív, de bizonyos pontjain végtelenül szomorú.
De át kellett állítani pár érzékelőt belül a fejemben, hogy megértsem ez ma az Alice In Chains. Ide vehetjük még a dalszövegek által vetített, számolatlan személyes élményt, akkor lassan kitisztul a kép, és rájövök, ez egy önvallomás, egy kitárulkozás arról a helyzetről, ahol most Cantrell tart. Szinte teljesen magányosan az általa is kialakított zenei színtéren. Ezernyi fájdalommal, olyan végtelenül és sebezhetően őszintén, hogy az embernek az első pillanatokban megdöbbeni sincs ideje. Lassan vált számomra világossá, mit is akartak átadni nekem, és sok százezer rajongónak ezzel a lemezzel. Olyan helyen van most az Alice In Chains, ahol csak nagyon kevesen vannak. Abból a szemszögből a világ valahogy így néz ki. Sokszor érzem én is hasonlóan magam, de picit megleptek ezzel a dalcsokorral. Ezt nem is tagadom. Nem tudom mire számítottam, viszont ez a lemez mellbeverős, nyílt és a maga módján lehengerlő. Ettől zseniális társaság az AIC, köszönet érte. Értékelés: 5/5 infók: tracklist: 01. The One You Know 02.
Ezt az új lemezt már 8-10 alkalommal meghallgattam, emiatt a cikkel is vártam egy kicsit, de megérte, hogy hagytam egy ideig ülepedni. Már a borítónál megálltam egy pillanatra. Azok a rajongók, akik kedvelik a konteókat, kapnak is belőle rögtön. Mindent látó szem? Ráadásul egy piramisszerű formában? Kíváncsi vagyok, születnek-e ezzel kapcsolatban érdekes teóriák. A mai kor szokásainak megfelelően szép lassan csepegtettek az albumból, hogy még jobban várjuk a megjelenést. Előzetesen három dalt kaptunk, no meg egy budapesti koncertet, ahol az egyik tétel, az albumnyitó The One You Know is a setlist része volt. Egy szaggatott ritmusú, bólogatós, hatalmas refrénnel bíró dalról beszélünk, benne az Alice In Chains lényegének minden összetevőjét megtaláljuk, így máris helyet követel magának a klasszikusok között. A címadó Rainier Fog az AIC mélyebb témáit idézi fel bennem. A közepén lévő nyugis, elszállós rész nagyon jó, Duvall hangja pedig tökéletes. Ezer százalékig a legjobb döntés volt vele folytatni az életművet.