Alma fahéjas bundában Alma fészekben
Legyen az kelt tészta, egy egyszerű sütemény, vagy netán krémes-habos torta…… Korábbi receptjeimet megtaláljátok a blogomban!
- 1 vanília rúd kikapart belseje, vagy ha nincs, akkor 5 ml aroma 170 ml kókusztej (bár nem próbáltam, szerintem más növényi tejjel is működik) 150 ml zsiradék (én napraforgóolaj at mértem ki) Elkészítése az almákat meghámoztam és vékonyabb karikákra vágtam. Egy kisebb átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszedtem a magházukat, majd papírtörlőre (természetesen lehet konyharuhára is) rakosgattam őket. Míg összeállítottam a masszát, hagytam, hogy a nedvességet beszívja a papírt. Ez a lépés igen fontos, hiszen ha ez elmarad, akkor a massza "leeshet" az almáról. Almakarikák fahéjas bundában. A liszteket, a fahéjt, a sütőport, a sót, az édesítőszert, és a vaníliát kimértem, majd hozzáadtam kisebb adagokban a kókusztejet is. Egy palacsintatésztánál sűrűbb, a nokedlitésztánál lazább állagú eredményt kell(ene), hogy kapjunk. A folyadék mennyisége minimálisan változhat. Felhevítettem 150 ml olajat és belerakosgattam a masszában megforgatott (és lecsöpögtetett) almaszeleteket. 1 dl olaj "illant" el a serpenyőmből, ami valljuk be őszintén, magyarázatot is ad a fenti bevezetőmre: ez bizony nem bikinibarát.
Ha van itthon néhány alma, de már nem annyira friss, ropogós, akkor általában kompótot vagy almás pitét készítek belőle. De nagyon szeretjük ezt a változatot is, téli estéken nálunk gyakran az asztalra kerül. Gyors, egyszerű, olcsó és megunhatatlan. Elkészítési idő: 30 perc Fahéjas alma bundában Hozzávalók: 4-5 nagyobb alma 20 dkg liszt 2 dl tej 2 tojás 2 ek olaj 1 vaníliás cukor csipet só rum fahéj porcukor Elkészítése: A tojásokat ketté választjuk, a sárgáját egy tálba tesszük, hozzáadjuk a csipet sót, vaníliás cukrot, hozzáöntjük a tejet, összekeverjük, majd a lisztet is apránként hozzáadva sűrű palacsintatésztát készítünk, beleöntünk egy kupaknyi rumot, az olajat is belekeverjük. Végül a tojások keményre vert habját óvatosan hozzáforgatjuk. A meghámozott, magházától megtisztított almákat ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, beleforgatjuk a masszába és nem túl forró, bő olajban lassan kisütjük, papírtörlőre szedve leitatjuk róla a felesleges olajat. Isteni villámdesszert: alma fahéjas bundában. Az olajjal vigyázni kell. hogy kellő hőfokon legyen, mert ha hideg akkor leválik a bunda, ha meg túl forró, akkor megég rajta, az alma pedig nem tud belül átsülni és kemény marad.
A fahéjas bundás alma könnyű és ellenállhatatlan édesség. Tartalmas leves után második fogás, desszert vagy akár vacsora is lehet. Hűvösebb napokon langyosan esik igazán jól. A tésztája a palacsintáénál valamivel sűrűbb. Ha az alma kicsit savanykás, szórhatsz rá kevés cukrot. Az almákat mosd meg, hámozd meg, a közepüket szúrd ki, és vágd egy centi vastag karikákra. A tésztához a tojásokat üsd egy tálba, keverd össze a kétféle cukorral és a tejjel. Add hozzá a fahéjjal elkevert lisztet, végül a szénsavas vizet, és dolgozd simára a tésztát. A palacsintáénál valamivel sűrűbb masszát kell kapni. Ha túl folyós, adj hozzá még lisztet, amennyiben lazítanád, tejjel megteheted. Egy serpenyőben forrósíts olajat, majd rakd bele a palacsintatésztába mártott almákat. Süsd meg mindkét oldalukat szép pirosra. Alma fahéjas bundában - Recept | Femina. Szedd papírtörlőre, és csepegtesd le. Fahéjas porcukorral megszórva kínáld. A fahéjas-almás pitének sem lehet ellenállni. Főleg, ha a töltelék jó vastag, a tészta pedig omlós.
Krúdy Gyula: A törpe trombitás (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1984) - Grafikus Kiadó: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1984 Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés Oldalszám: 132 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 24 cm x 17 cm ISBN: 963-11-3699-X Megjegyzés: A könyv fekete-fehér illusztrációkat tartalmaz. Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg Sokan ismerik a furcsa kis figurát, a se nem öreg, se nem fiatal disznópásztort, aki törpe létére egymaga mentette meg a Krimóczy-huszárszázadot a csatában, nevezetes, messze szóló trombitájával. Még Sipkáról, a híres toronymászóról is hallottak az iskolások. Minden gyerek szívesen olvassa Krúdy Gyula szebbnél szebb meséit a török időkről, a Rákóczi-szabadságharcról, 1848-ról, öreg honvédekről, bátor garibaldistákról. Ebben a kötetben javarészt olyan meséket gyűjtött össze Sulyok Magda, melyek soha meg nem jelentek könyv alakban: elsárgult, század eleji gyerekújságok lapjaiból bukkantak most elő.
- No, akkor vissza kell fordulnunk. Éjszakára lepihentek az erdőben. Vad Marci még elfújta nekik trombitáján az esti takarodót, aztán titkon elhagyta az erdőt. Szakadt az eső, zúgott a szél, lován csendesen baktatott a sáros országúton a város felé, ahol az ellenség tanyázott. Mikor pedig a város első házához ért, sarkantyúba kapta lovát, és belefújt a huszártrombitájába. Fújta, teli tüdőből fújta azt az indulót, amellyel a huszárok rohamra szoktak indulni. Végignyargalt a városon, és egy percig sem hagyta abba a zengő trombitálást. A vaksötét éjszakában riadtan ébredt föl az ellenség. - Itt vannak a huszárok! - kiabálták mindenfelé. A trombita pedig recsegett, mintha egy hadseregre való huszár jött volna valahonnan. Az ellenség fejveszetten szaladgált jobbra-balra. Futott mindenki arra, amerre tudott, kifelé a városból. A törpe trombitás hajnalban azzal költötte fel Pap Jánost: - Őrmester uram, kitakarodott az ellenség a városból. Menjünk be addig, amíg észre nem veszik a cselfogást. Így szólt Vad Marci, és elmondta az éjszakai huszárrohamot, amit egymaga rendezett a trombitájával.
Pap őrmester hallgatta egy darabig a tülökhangot. - Jól fújja - mondta. Hatalmas tüdejű gyerek lehet. Hozzátok csak ide azt a kondást! Egy huszár kiugrott a sorból, aztán vitte nagy nevetve az erdőből a disznópásztort. Biz' az furcsa figura volt. Fiatal volt-e, vagy öreg? Ki tudná megmondani? Az arcát benőtte a szőr. Kék inge, gatyája egy gyermeknek is kicsiny lett volna, mert a kondás egy cseppel sem volt nagyobb, mint egy kisebbfajta törpe. A vén őrmester is mosolygott a bajusza alatt. - Te fújtad a tülköt? - kérdezte. - Én hát - felelte hetykén a törpe kondás. - Hát a huszártrombitát tudnád-e fújni? - Tudnám hát! Már hogyne tudnám, mikor tudom! Pap őrmester megcsóválta a fejét. A kis kondás csak körülnézett. - Hol az a trombita? Adtak neki egy trombitát. A szájába vette és belefújt. Hej, hogy zendült föl egyszerre az erdő! A huszárparipák kényesen emelgették a lábukat, még a huszárok is vígan mosolyogtak a bajuszuk alatt. - Így még nem is hallottam fújni - dörmögte az őrmester. - Hogy hívnak, öcsém?