Az igazi, komolyan vehető tudományos-fantasztikus művek szórakoztatva mozgatják meg agyunkat, rávilágítva olyan kérdésekre, amelyekkel talán nem is akarunk egyébként foglalkozni. Esetünkben ez nem történik meg, de tegyük rögtön hozzá: A holnap háborúja alapvetően nem is az a kategória, amitől ezt elvárhatnánk. Időnként felvillantja a problémákat, de megoldási kísérletei belefulladnak a klisétengerbe, és kibontás helyett inkább elmaszatolást kapunk: látjuk is, meg nem is. Annyira mégsem bosszankodhatunk: a film a látványra és az akciók izgalmára megy rá, és ebben nem is okoz nagy csalódást. És itt jön be a morcogás a járvány miatt: ékes bizonyítékát kapjuk annak, hogy a streaming miért nem válthatja a mozit soha. Monitoron vagy képernyőn nézve A holnap háborúja időnként kifejezetten unalmas. Ugyanezt elképzelve óriási felületen, kellően dörrenő hanggal, az már igen, ott csettintenénk az elégedettségtől, popcorn-bunkerünk fedezékében ülve, bárgyú mosollyal bámulva a látványt. A holnap háborújában nincs semmi olyan, amivel eddig ne találkoztunk volna.
A holnap háborúja Szöveg: Révész Béla | 2021. augusztus 1. 13:22 Bár a tervezéskor még mozifilmnek szánták, Chris Pratt időutazós-álmoralizálós sci-fije végül az Amazon streamfolyamában landolt. Kár érte. Moziban vigyorogva csócsáltuk volna mellé a popcornt, így viszont maradunk annál, hogy szódával elmegy. Igazi gyurmafilmet kapunk A holnap háborúja alkotóitól. (A címért eleve büntetőpont, az ember lazán átsiklana rajta, ha nem ugrana szemébe a főszereplő neve, akit persze imádunk Űrlordként. Is. ) Chris McKay rendező annyi klisét tuszkolt ugyanis a filmjébe, hogy a mennyiség alapján már-már szatirikus társadalomkritikára gyanakodhatnánk, de erről szó sincs: a LEGO Batmannel a halhatatlanok csarnokát nagy ívben elkerülő direktor egyszerűen gazdaságos virslit csinált a filmjéből; értsd: beletöltött mindent, ami a látómezőjébe került. Inváziós-időutazásos-harcos-hősös-lövöldözős-filozofálós műről lévén szó, van itt minden, amit az elmúlt 30-40 évben láthattunk: Alien, Csillagközi invázió, Függetlenség napja, a Terminator-saga, és persze a Holnap határa.
Még a karakterek is kilapulnak a film végére, beszorulva a kényszerű forgatókönyvbeli döntések satujába; nem fejlődnek, inkább csak lefarag róluk a film minden, kezdetben még ott lévő emberi kételyt, minden valódinak ható rezdülést. Még e hibákkal együtt is felkelthetné A holnap háborúja legalább a "military science fiction" rajongóinak érdeklődését, azonban sajnos az ebbe az alzsánerbe való besorolás sem igazán stimmel: ha futurisztikus háborúért néznéd a filmet, ne tedd. A holnap háborúja kortárs hadseregeket vonultat fel – mai fegyvereket és felszerelést, szervezetet, taktikákat, zsargont –, még akkor is, ha a fantázia birodalmába tartozó ellenséggel szemben teszi. Semmiképp se úgy "military science fiction" A holnap háborúja, ahogy a sokkal-sokkal kiválóbb A holnap határa, a Feledés, vagy akár a Starship Troopers. Utóbbi lenne egyébként a film legközelebbi rokona. Csakhogy míg a Starship Troopers t sokan tartják az alzsáner (és problémái) titkos paródiájának, és így sokan tulajdonítanak neki jóval több intelligenciát, mint ami első látásra nyilvánvaló, A holnap háborúja esetében nem merül fel a vita.
A holnap háborújában erről szó sincs, a maga egyszerűségével mutatja be az időutazást, felesleges bonyolítás nélkül. Ugyanilyen logikus és hihető az idegen lények mivoltára adott magyarázat is. Bár nem ezek voltak a film fő gondolatai, aktuális témák is megjelennek a globális felmelegedés és a manapság oly divattá váló tüntetések képében. A főhős családjához és édesapjához fűzött viszonya által a film igyekszik drámai hangvételt is megütni, de Danen kívül egy karakter háttere sincs annyira kidolgozva ahhoz, hogy ez működjön is. Ennek ellenére és a fentiek árnyékában a film első 2/3-a remekül működik (a majd' 140 perces játékidő ellenére sem fárasztó), végére azonban totális lejtmenetet vesz. Bár eddig is ki lehetett szúrni logikai bakikat, klisés elemeket, az utolsó 40 perc történései úgy rombolják le az eddig felépítetteket, mint lágy szellő a kártyavárat. A cselekmény ily módon történő kivezetése és a teljesen illogikus jelenetek (a kormány nem hisz nekünk, ezért vegyük kezünkbe a dolgokat és mentsük meg egyedül a világot) láttán csak a fejünket foghatjuk és egyre azt moroghatjuk az orrunk alatt: "Miért?! "
Vállalhatók. Chris Pratt furán megmerevedett Űrlord szerepében: a Marvel-univerzum filmjein (és a Jurassic World- filmeken) kívül eddig nem volt jelentős szerepe, holott nem csak ismert, hanem jó színész is; ez itt is látszik, de azért aligha ez a félig sikerült rétegfilm fogja meghozni számára az áttörést. (Egyébként produceri szerepet is vállalt A holnap háborújában, tehát beleszólása is volt a filmbe. ) J. K. Simmons, Yvonne Strahovski és a többiek sem rontanak az élményen. A látvány pedig monitoron erős B-kategória (hihető effektek, kidolgozott idegen lények, kevés nyilvánvaló hiba), de határozottan nem hiányzik neki a mozivászon. A holnap háborúja első fele megtévesztően ígéretes. Ameddig csak dobálja fel az ötleteket – személyes konfliktusok, családi dráma, a Központi Ötlet: az időutazás, no és persze a katonai helyzet –, addig örvendhetünk a jó (ha nem is új) felvetéseknek és a kérdések színvonalas kivitelezésének; a családi jelenetek és az érzelmek is működnek, az első harci szituációk valóban idegfeszítőek, a karakterábrázolás (legalább a főszereplők esetén) kezdetben még fölötte áll az elvárásoknak.
Csakhogy az ismeretlenben való szolgálatteljesítés sokkal nagyobb veszélyt rejteget, mint azt elsőre gondolták. Elsőre úgy tűnhet, a sztorit és annak megvalósítását a '90-es és 2000-es évek, ha nem is feltétlenül nagysikerű, de ilyen-olyan módon meghatározóvá váló sci-fijeiből ollózták össze, így bár nélkülöz minden eredetiséget, túlnyomórészt mégis egy rendkívül látványos, szórakoztató filmet kapunk. A történetet jó ütemben porciózzák, az idegen lények kezdeti homályban maradásával fokozódik a kíváncsiság és a feszültség, majd látványos akciózással belecsapunk a lecsóba. A CGI-ra abszolút semmi rosszat nem mondhatunk: a szörnyek brutálisan néznek ki, a romos Miamiban, a királynő barlangjában és a tengeri bázison vívott csaták frenetikusak, tipikusan újranézősek. A jelenetek pörgősek, feszültséggel telik, egyszóval minden megvan bennük, ami az élvezethez kell. Sok sci-fiben hajlamosak túlmagyarázni az időutazást, keszekusza tudományos ismertetésekbe kezdenek, amivel aztán csak jól bebonyolítják a nézőt, nem törődve azzal, hogy van-e benne logika, felfogható-e az egész.
976 Oldalarány: 2. 400 Audió információk: Audiósávok száma: 1 Audiosáv #1 adatai: Audiósáv típusa: AC3 (AC3) Csatornák száma: 6 Bitráta: 640 Kbps CBR Mintavételezési frekvencia: 48. 0 KHz LETÖLTÉS Please login or register to see this code.
Inni, inni és inni, mármint vizet és különösen nyáron – hangzik a táplálkozási szakértők tanácsa. De valójában mekkora is az a mennyiség, ami ténylegesen jó és szükséges az emberi szervezet számára? Erre igyekeztek választ adni német szakértők tanulmányukban, amelynek már bevezetőjében elvetették az általános nagy "nemzeti szomjúságot". Azaz arra mutattak rá, hogy a túl sok víz épp olyan káros, mint a túl kevés: felborítja a szervezet sóháztartását, és olyan sóhiányt alakíthat ki, ami izomgörcsökhöz, sőt súlyosabb esetben akár eszméletvesztéshez is vezethet. A bonni székhelyű Német Táplálkozástudományi Társaság ajánlása szerint felnőttek számára napi 1, 5 liter víz fogyasztása az ideális. Az emberi szervezet ugyanis szomjúságának egy részét félig folyékony vagy szilárd tápanyagokból, például gyümölcsből, zöldségből vagy épp levesből, egy másik részét pedig a szervezet saját anyagcseréjéből fedezi. A túl kevés víz fogyasztása azonban szintén ártalmas, különösen akkor, ha a szervezet már nem "működik" kifogástalanul, elsősorban az idősebbek esetében.
Az orvosok mindig azt tanácsolták a betegeknek, ha rosszul iszik sok vizet. Egy új esettanulmány arról számolt be, hogy túl sok vizet fogyasztanak, és rámutat arra, hogy több kutatás szükséges a hagyományos tanácsadás támogatása érdekében. Új esettanulmány azt mutatja, hogy van olyan, mint a "víz intoxikáció". Nemzedékek óta az influenza vagy a légúti fertőzések esetében az elsődleges orvosi tanácsadás sok folyadékot inni. Elméletileg ez jó tanácsnak számít; hideg alatt a szervezet több folyadékot válik ki az orron keresztül, vagy lázzal járhat, ami több folyadékvesztést okozhat. A fertőzések általában arra utalnak, hogy több vizet fogyasztanak az intravaszkuláris térfogatveszteség, az emelkedett vascularis permeabilitás, valamint a láz és a hányás során elveszett folyadékok helyettesítése. Az ivás sok vizet tartalmazó orvosi tanács arra is támaszkodik, hogy a vízfogyasztás ártalmatlan. Egy új esetjelentés emlékezteti az orvosokat és a betegeket, hogy a víz sok vizet fogyasztó jeleit alig tudják bizonyítani, és valójában túl sok víz fogyasztása veszélyes lehet.
Hogy van-e ok az aggodalomra? Természetesen, mint mindent, ezt is túl lehet adagolni, különösen, ha a zsírégetés reményében ez válik fő italoddá és/vagy rendszeresen zöld teát tartalmazó fogyókúrás étrend-kiegészítőt szedsz (egyetlen tabletta akár 50 csészének megfelelő polifenolt is rejthet). Semmiképp se fogyaszd víz helyett a teát, megfelelő vízfogyasztás mellett ugyanis könnyebben bontja le a szervezet a nagy mennyiségű katekint. Az igazi veszélyforrást a teakivonatot tartalmazó táplálék-kiegészítők jelentik, mert ezek koncentráltan tartalmazzák a katekint, és kevesebb koffein található meg bennük. Továbbá az orvosok azt javasolják, hogy májunk egészsége érdekében paracetamol tartalmú gyógyszereket ne vegyük be zöld teát. Gátolja a vas felszívódását A másik, amire figyelni kell, ha zöld teát fogyasztasz, hogy tannin tartalma miatt gátolja a nem állati eredetű vas felszívódását (az állati vas felszívódására nincs hatással). Vashiány és vegetáriánus táplálkozás esetén tehát célszerű teljesen mellőzni fogyasztását.