Nem akart nyilatkozni "Nem kívánok nyilatkozni a telekeladással kapcsolatban, hiszen, mint ahogy azt korábban is elmondtam, én azzal foglalkozom, hogy továbbvigyem Pécsi Ildikó szellemi örökségét" – mondta. Kiemelt kép: Pécsi Ildikó – Forrás: ATV
A Story magazinnak adott interjút Pécsi Ildikó, melyben férje haláláról is beszélt. A színésznő tudta, hogy férje, Lajos meg fog halni, de nem akarta elfogadni. Próbált úgy tenni, mintha férjének sok ideje lenne hátra. Pontosabban a vonzás törvényét gyakoroltam, hittem benne, ha erre sokat gondolok, akkor talán még egy ideig velem maradhat. De nem lehet alkudozni a sorssal, ha ez van megírva életünk forgatókönyvében, akkor lehet erős a vágyunk, nem válik valóra – mondta. Pécsi hisz a reinkarnációban, elmondása szerint sokkal egyszerűbb az élet, és elfogadhatóbb a halál, ha van előző és következő élet. Többek között az is tartja bennem a lelket, hogy arra gondolok, a férjemmel majd egyszer újra együtt lehetünk – tette hozzá. Bár sokan nem hittek abban, hogy a színésznő és férje házassága működni fog, ötven évig voltak együtt. Pécsi úgy gondolja, házasságuk nemcsak azért állta ki a próbákat, mert nagyon szerették egymást, hanem azért is, mert mindketten megadták a másiknak a szabadságot.
Pécsi Ildikó t is életműdíjjal tüntette ki a Magyar Filmakadémia Egyesület február 28-án a Vigadóban. A Magyar Filmdíj 2020 - Magyar Mozgókép Szemle keretében a színésznő mellett Cserhalmi György, Eperjes Károly és Béres Ilona vette át az elismerést. 1962-ben végzett a Színművészetin, és ugyanebben az évben mutatták be a hatalmas sikert aratott Az aranyember című filmet, amelynek gyönyörűen felújított kópiáit időről időre levetíti a köztévé. Gertler Viktor alkotásának köszönhető, hogy a következő években további Jókai-regényeket filmesítettek meg. Pécsi Ildikó és Az aranyember Pécsi Ildikó és Béres Ilona az életműdíjak átadásán régi ismerősökként köszöntötték egymást. Közös jelenetük ugyan nem volt, de mindketten játszottak Az aranyemberben. Fotó: Femina/Rátkai Márk Az előbbi alakította Noémit, Tímár Mihály szerelmét, míg az utóbbi (még színművészeti hallgatóként) a hajósból lett gazdag nagykereskedő feleségét, Tímeát. Pécsi Ildikó és Csorba András a Senki-sziget egyik jelenetének forgatásán, a Dunakanyar egyik kis szigetén.
Mindennél fontosabb, hogy tartsuk tiszteletben a társunk szokásait, és ne akarjuk őt megváltoztatni. Ez a jó és a hosszú házasság titka. Kiemelt kép: Szigetváry Zsolt / MTI
© Minden jog fenntartva! Az oldalak, azok tartalma - ideértve különösen, de nem kizárólag az azokon közzétett szövegeket, képeket, fotókat, hangfelvételeket és videókat stb. - a Ringier Hungary Kft. /Blikk Kft. (jogtulajdonos) kizárólagos jogosultsága alá esnek. Mindezek minden és bármely felhasználása csak a jogtulajdonos előzetes írásbeli hozzájárulásával lehetséges. Az oldalról kivezető linkeken elérhető tartalmakért a Ringier Hungary Kft. semmilyen felelősséget, helytállást nem vállal. A Ringier Hungary Kft. pontos és hiteles információk közlésére, tájékoztatás megadására törekszik, de a közlésből, tájékoztatásból fakadó esetleges károkért felelősséget, helytállás nem vállal.
A Szajna partján A Szajna partján él a Másik, Az is én vagyok, én vagyok, Két életet él két alakban Egy halott. A Duna partján Démonok űznek csúfot velem, A Szajna partján álmokba von be Százféle, szűz szerelem. Rákacag Páris S a boldog Másik visszakacag, Itt röhejes mámorba kerget Vijjogó, éji csapat. Ott szebb vagyok, nemesebb, hősebb, Sejtelem-csók minden dalom, Szent Cecilia hajol lelkemre Álmatagon. Céda lányhoz hajt durva öröm, A bor ad álmot S a poharamat összetöröm. Ott: ring lelkem muzsikás alkony Szent zsivaján S úgy csókolom meg az életet, Mint orkideát a Léda haján. A Szajna-parton címe felidézheti A Tisza-parton címét, ráadásul a két költemény formailag is hasonló. A kompozíció itt a magyar folyó (Duna) és az idegen folyó (Szajna) szinekdochikus képére épül. A két folyó kétfajta minőséget jelez. A vers fő kifejezőeszközei: metafora (pl. "sejtelem-csók"), hasonlat (" S úgy csókolom meg az életet, / Mint orkideát a Léda haján "), alliteráció (pl. " Százféle, szűz szerelem "), hangutánzó szavak ("vijjogó").
Az 1648 és 1650 között festett csodálatos alkotás különleges helyet kapott Claude "Liber Veritatis" című könyvében, amely a legnagyobb műalkotásait tartalmazza. Gustave Courbet: Az ornansi táj Az 1850-es évek közepén festett tájképet a francia festő szülővárosának vidéke ihlette. Pompásan mutatta be a Roche du Mont-sziklát, a Loue folyó menti házakat, egy templomot és egy hidat. Thomas Chambers: A George-tó és Caldwell falva Ez Thomas Chambers brit származású festőművész egyik leghíresebb tájképe, aki 1832-ben költözött az Egyesült Államokba. Ezen a festményen gyönyörűen bemutatta az elragadó naplementét és a parton vitorlásokkal díszített, békés vízi utat. Asher Brown Durand: Magas pont: a Shandaken-hegység Ez a festmény egy jelenetet ábrázol a New York-i Olive nevű település közelében, ahol az amerikai művész 1853-ban és 1855-ben a nyarat töltötte. Ellentétben a jelentős "történelmi tájképeivel", itt az amerikai városi lakosság hollétére koncentrált, és egy, a patak partján horgászó párt ábrázolt elbűvölő, természetes környezetben.
A hír hallatán a mester magába roskadt, csak ült némán, mielőtt tovább dolgozott volna egyik önarcképén. Eddy Mitchell dala szerint itt támasztotta a pultot Humphrey Bogartot idézően martinivel a kezében Serge Gainsbourg. 1968-ban a szállodában lakott a párizsi béketárgyalásokra érkező észak-vietnámi küldöttség. Akkoriban 12 dollár volt a szobaár egy éjszakára, manapság 300. Napjainkban a Lutetia a Saint-Germain negyed krémjének menedéke, ahol Catherine Deneuve és Isabelle Huppert ad interjúkat, Gérard Depardieu tűnik fel motorbiciklijével, és ahol néha Carla Bruni-Sarkozy is reggelizik. Talán épp a hotel hangulata volt az, ami miatt a nácik is szemet vetettek az épületre. A német tisztek már 1940 júniusában pezsgővel köszöntötték egymást, de azt bizonyára nem tudták, hogy a személyzetnek sikerült a hotel pincéjében egy fal mögött elrejteni a legjobb palackokat. A Lutetia hamarosan a birodalom kémelhárításának helyi központja lett, itt fizettek jutalmat azoknak, akik árulóként információkkal szolgáltak az ellenállásról.