S ahol szabadosan folytatta meséjét, Látszik, mennyei tűz táplálta elméjét. De mely nehéz légyen vitézi versekben Írni, megvallották sokan életekben. Megmutatta Máró, ki sok esztendőkig Faragta Dídóját, míg vitte felhőkig. Akkor is Homérus roppant forgácsai Lettek munkájának legszebb oszlopai. Mennyi szélvészektől hányatott sajkája Tassusnak, míg partra jutott Armindája. A szerelmes versek, úgy tetszik, könnyebbek, S a megterhelt szívnek olykor kedvesebbek. Ezekkel hirdette kerített völgyében Petrárka szerelmét hajdani időben. Szerelmes versek szerelmemnek es. Ily versekkel hajtja Lázár szép bikáját A szűz elejében, kezdvén Florindáját: S téged is ültetvén a nyájas marhára Költség nélkül viszen Madrid látására. E kopasz Homérus olykor szunnyadozik, De mégis elméje most sem fogyatkozik. Sőt, ha gyalakúti híres forrásából Iszik, vagy drassai rózsa-szín borából, Látszik ugyan, hogy kezd őszülni Múzsája, De még azért kedves és vídám arcája. A szegény Kohári setét tömlöcében Szép verseket koholt képzelt szentségében. Ha egyebet nem nyert könyörgő lantjával, Legalább ösztönöz jeles példájával.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez "Vad jámbusid, barátom! Hadd zengjenek szerelmet. " Így szóla Árkilok-nak Anákreon szelíden. De ő saját szülöttit Nem engedé szerelmes Dalokkal elpuhítni. E szóra öszvezajdúl A két öreg poéta. Közzéjek ugrik Ámor S apróra tépi mérges Jámbussit Árkiloknak. Ambróziába mártja, Szerelmivel behinti; Liéus is, leszállván, Máslásba megfereszti. Irányítószám/Pécs/Névadói/Balassi Bálint – Wikikönyvek. Mind felszedé örömmel Anákreon magának; S mindjárt boros, szerelmes Dalokra verte őket. Énnékem is belőlök Egy-két csomót ajánlott Bor és szerelmetesség Csepeg belőle, látod.
A Comminge fordítójának. Vettem, Piladesem! Múzsádnak zsengéjét, Tudd meg hát iránta Barátod elméjét. Comminge keservét németűl olvastam, Hogy magyarul nem szól, azon csodálkoztam, Avagy nem lehet-e nyelvünkön jajgatni, Vagy pedig szeretőt szívesen siratni? Mi van szebb a sógor csikorgó nyelvében, Mintsem komám-uram édes beszédében? A régi vad szászok rút erres szavai Sértik füleinket idétlen hangjai. Hidegebb országok durcás nemzeteit Hagyjuk el, Barátom! hagyjuk el verseit. Hajdu Sándor:Búcsú Jambus kisasszonytól – Wikikönyvek. Szedjük ki közűlök a drága-köveket, S ékesítsük véle, ha lehet, nyelvünket. Ha nap-kelet felől származtak eleink, Apollóhoz közel szebbek hát verseink. Sirassuk meg szabad Gyöngyösi Múzsáját, Hogy most nem írhatta bús Carichliáját. Az akkori hadak félelmes zászlói Mindenütt lobogtak, mint Márs jelt-adói. A Nimfák rejteztek kő-sziklák odvában, Gyöngyösit elhagyván murányi várában. De még is olvasván éretlen munkáját, Ha nem szivelnők is magyaros nótáját, Látszik, hogy kóstolt volt Pegazus vizéből, Hogy szeretet érzett Kemény szerelméből.
Bálintnak 1563-ban egy öccse is született, Ferenc. Szerelmi költészete Jelentősége: ő szervezte először ciklusba szerelmes verseit. Balassit a magyar szerelmi költészet megteremtőjeként tisztelhetjük. Verseiben érzékelhető a reneszánsz ember öntudata, a szerelmet az emberi értékek csúcsának tekinti. Sok szerelmi költeménye fordítás, művein érezhetjük az itáliai reneszánsz és főleg Petrarca hatását. A tőle fennmaradt versek közül a legtöbb vers szerelmi témájú. Szerelmes versek szerelmemnek filmek. Balassi szerelmi költészetének gyökerei a lovagi költészetig, trubadúrlíráig nyúlnak vissza – a hölgy eszményítése, udvarias hangja, távolságtartó attitűdje miatt. Helyet kapnak benne a virágénekek kedvelt virágmetaforái (rózsám, violám). A női test szépségének kiemelésében, finom hangú erotikus célzásokban pedig ugyancsak a petrarkizmus hatása észlelhető. Témái: a szerelmes költő és szerelme közti távolság különböző udvarló, bókoló gesztusok szerelmének felmagasztalása Balassi Bálint emléktáblája a vízivárosi várfalban (Esztergom) 1593–94-ben az ún.