- Mi történt olyan nagy eset? - Tizenöt agancsost láttak a vadászok. Reggel hét órakor megyünk, inspektor úr. Jöjjön el ön is. Előérzetem van, hogy leterítem. A herceg nem tud aludni egész éjjel, furkálta a szarvas, már hajnalban talpon s reggeli után nyomban elindult a vadászaival és tiszttársaival. - A direktor már hihetőleg ott lesz - szólt a herceg, mert nagyon szerette a direktorát. Azután kivette az óráját: - Nyolc perc múlva hét, mire odaérünk, már ott lesz okvetlenül. Az ördögbe is, hogy ne lenne! Tizenöt agancs, nem bolondság! De amint odaértek, a direktor még nem volt ott. A herceg kedvetlenül nézett az órájára. 1823-ban a mai napon írta meg Kölcsey Ferenc a Himnuszt : hungary. - Hat perc elmúlt, ez mégis furcsa! Bosszankodva nézegetett körös-körül, megint elővette az óráját türelmetlenkedve. - Hét perc... - Ne várjuk talán, ha kegyelmességednek terhére van. - De mikor megmondtuk neki, hogy itt várjuk. - Igaz, megmondtuk. - Szörnyűség - dörmögé a herceg - egy tizenöt agancsossal szemben! E pillanatban megzörrent a haraszt, s vidám arccal előlépett a bozót közül - az inspektor.
A színpad valamivel magasabb volt, mint a nézőtér, díszletezése pazar - mai szemmel nézve primitív. Először felfüggesztett vásznak voltak festve. Volt hátsó kulissza és voltak oldalkulisszák. A világítást nagy fáklyákkal oldották meg, vagy gyertyákkal, a színpad mögött képzett fényt nagy tükrökkel vetítették be a színpadra. Később görögtüzet használtak, ha nagy fényre volt szükség. Imádom olvasni az r/hungary nyomik postáit a mai napon. szinte apokaliptikus habgulat van ott : HungarybutBased. ◄--- Előző lap: Az opera kialakulása ---► Következő lap: Az operaház fejlődése Jegyzetek [ szerkesztés]
Élet, 1909. január 17. [1] Pár nappal ezelőtt egy ember feküdt a József körúton. Köd volt, fagy és sötétség. Kinyúlott a deres aszfalton. Orrán-száján patakzott a vér. Lábain csizma volt, mellére kék paraszti guba feszült, és öklődve, erőlködve, köhögve csókolta a részvétlen gyalogjárót. Mindez délben történt. Abban az órában, mikor Budapest utcáin rajokban gomolyognak a járókelők különböző hivatalokból, irodákból és iskolákból. Az emberek pedig rátekintettek, kíváncsiskodtak, s aztán komoly, nyugodt és megelégedett arccal tovább mentek. Némelyik pár pillanatra megállt. Némelyik még vissza is nézett. Némelyiknek talán eszébe jutott, hogy itt segíteni is kellene, rendőrt hívni, telefonálni vagy orvost kiáltani. Mai napon történt 2020. De senki sem állt meg. Ez egy pillanatkép a mai Budapest lélektanából. Ha egy tízfillérest leejtesz, egész csoportosulat keletkezik körötted. Egyszerre százan kezdik keresni, mert hátha koronás volt a tízfilléres? Ha megállsz egy ház előtt, tíz perc múlva egy tömeg áll mögötted, amely éppen úgy nem tudja, hogy mit bámul és mit vár, mint jómagad.