Ültetett tehén – Hyundai Santa Fé 2, 2 CRDi - 2008 SUV-ot személyautó-platformra kell építeni, különben olyan lesz, mint az én félig pickup, félig terepjáró öszvérem, a Toyota 4Runner, ami terepjárónak nem elég masszív, SUV-nak viszont túl kemény. A Santa Fé alapja, a Sonata jó kis autó, de a bemutató óta tán egyet se láttam - ez az egész limuzin-biznisz valahogy Európában nem jön be a koreaiaknak. Hobbiterepjáróban meg pickupban viszont annál nagyobbat szakítanak. A külső európai, ahogy kell, mert Amerikában ezt szeretik: a Santa Fé a Sonatához hasonlóan kicsit audis. A böszmeséget enyhén Chris Bangle-es hullámzás oldja, az első-hátsó lámpákat pedig szerencsés kézzel szélesítették a Santa Fé I-hez képest: eltűnt a bamba arckifejezés. Gusztusos tetősínek, a B-oszloptól hátrafelé sötét ablakok, és inkább optikailag, mint ténylegesen hátrafelé lejtő tetővonal: a lényeg, hogy ne beépített pick-upnak, hanem modern crossovernek nézzen ki. A fogantyú alapján vajon merre nyílik a csomagtérajtó?
Gyakorlatilag egyetlen ronda elem van az autón, és ebben osztozik a Sonatával: a Hyundai embléma. Ez a dőlt H betű az ovális foglalatban, ezt sürgősen el kéne felejteni. Egyébként semmi, még azt se veszem dizájnhibának, hogy a csomagtérajtó fogantyúja oldalt van, pedig az ajtó felfelé nyílik - inkább legyen érdekesség. Az emblémát leszámítva szép németes dizájn A műszerfalborítás anyaga jó, az ívek szépek, az igazán nagy dolog a kis barna csík a homokszín bőrkárpitok varrásán; ez már olaszos, vagy angolos elegancia, egy pillanatra mindenki elálmélkodik, aki benéz. A bézs szőnyegek is a hangulatos euro-prémium közérzetet adnak, de persze nem lennék az elégedett új Hyundai-tulajdonos helyében, amikor a szomszéd audis már épp kezdené rosszul érezni magát, de ellenőrzi az utolsó mentsvárat, a csillapítva visszacsapódó kapaszkodót: ajjaj, ez nem olyan. Halvérű playboyok és családapák egyként örülnek majd a belső tükör és a napszemüvegtartó közötti kihajtható plusz tükörnek. Nem tudom, szándékos-e, de mintha két állása lenne.
Az egyikben a hátsó ülés tartható szemmel, a másik pozícióban viszont a jobb kettőn ülő utas dekoltázsa: a macsópapa-tükör megérett a világszabadalomra. A nagy könyöktámasz-tároló ekkora autóban már kötelező. A sok kék a műszerfal- meg egyéb belső világításban engem idegesít, meg ahogy látom, általában az újságírók se szeretik jobban, mint mondjuk a BMW iDrive rendszerét. Már a Volkswagenekben is szidtuk eleget, de gondolom, a piackutatók által tesztelt fókuszcsoportoknak más az ízlésük. Kékes fő- és segédfények – lehet, hogy ugyanolyan hiszti a részemről, mint amikor sokáig idegesített, ha szembejött valaki ködlámpával, aztán rájöttem, hogy nem is vakít, és azóta alig idegesít. De a kék belső fény valahogy fáraszt, maximum derítésnek tudom elképzelni, mint a Mazda CX7 -ben. A hatást kissé rontja az utólag a borítás közepére barkácsolt GPS-vevő; ennél még én is jobban el tudtam volna dugni, igaz, ahhoz szét kéne kapni a komplett műszerfalat, de hát valamit valamiért. Viszont hosszú idő után láttam egy autóban szivargyújtót, amit általában egy műanyag fedéllel szoktak megspórolni, mondván, az igazából egy elektromos csatlakozó, de mindnyájan tudjuk, hogy kb.
Budapesten 9-10 literes fogyasztással érdemes számolni, ami a közel 200 lóerőt figyelembe véve elfogadható, de nem kiugróan jó. Kényelmes és csendes családi utazóautó, de a sportos vezetési stílus nem való hozzá Komoly terepjáró-képességeket ne várjunk a Santa Fétől, de ez a kategória nem is erről szól. Differenciálzár vagy felező nincs, egyedül a lejtmenet-vezérlő segíti a terepezést. Csak szükség esetén kapcsol be az összkerékhajtás, hátulra a nyomaték 50 százaléka kerülhet, ezt fixre is lehet kapcsolni, de csak 40 km/órás tempóig. Kanyarban, szándékos provokációra nagyon gyorsan és hatékonyan fékezte meg az alulkormányzottságot a menetstabilizáló, talán azért, mert a négykerék-meghajtás is azonnal a segítségére sietett. Első hallásra sokkoló lehet, ha valaki 12, 46 millió forintot hajlandó kiadni egy új Hyundai-ért, holott egymillióval kevesebbért már gyorsabb és takarékosabb Audi Q5 -öst is kapni, újonnan. A koreaiak viszont ennyi pénzért már minden beletesznek a kocsiba a bőrüléstől a navigáción át az adaptív xenonig, míg a német prémiumautó hasonló felszereltséggel már a húszmilliót súrolná.
(Fun Fact: most, hogy elolvastam, mit írtam az elődmodellről 2008-ban, láttam, hogy az embléma miatt akkor is károgtam egy bekezdést. ) A belsejében is a kormányon terpeszkedő embléma az, amitől minden jó szándékú megközelítés mellett is nehéz elvonatkoztatni. A formák véleményesek, szerintem egy terepjáró, pickup vagy suv belül is a szögletességre törekedjen. Ebben viszont a legtöbb vonalat körzővel húzták. Szép vonalak, nem mondom, de egyszer volt Budán kutyavásár, és Mitsubishi Tojás L200... Az anyagok finomak és minőségiek, egészen a műszerfal szellőzőinek alsó vonaláig. Ott egy olyan fekete rondaság következik, amire még egy i10-ben is húznám a szám. Amúgy ha eltüntetnénk az emblémát, tényleg szinte bármi lehetne, németesen kicsi az illesztési hézag a gombok között, ami síkban kell, hogy legyen, az síkban van, jók a kapcsolási érzetek. A biztonsági extrák közül a sávelhagyás-figyelő elég idegesítő, a keresztirányú forgalomfigyelés viszont jó. A Safety Exit Assist pedig megakadályozza, hogy rányissuk az ajtót egy hátulról közeledő járműre, de ezt nem mertem tesztelni, pedig mekkora móka lenne valami forgalmas helyen biciklisekre nyitogatni az ajtót.
Gyorsulás (0-100 km/óra): 10, 1 mp. Végsebesség: 190 km/óra. Átlagfogyasztás: 6, 8 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 9, 5 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 178 g/km.