Pedig nyilvánvaló, hogy egy női lap tanácsadó rovata nem egy feminista szabályrendszer szerint működő áldozatsegítő központ, hanem egy önálló véleményt közlő irodalmi termék, melyet pont a sajátos látásmódja miatt keresnek azok, akiknek az egybe vág saját ízlésükkel és igényükkel. Mérő vera ferme.com. A feminista viperafészek hisztériakeltését már csak azért is szükséges lett volna fenntartásokkal kezelnie a főszerkesztő nőnek, mert a Mérő Vera féle feminista gyűlöletklubnak olyan vezéregyéniségei vannak, mint az inkriminált nyílt levél alatt elsők között lelkendező Dr Lelkes Villő Márta, akinek a régi tapasztalatok szerint is kedvelt elfoglaltsága a szervezetekkel és magánszemélyekkel szembeni mocskolódás, ami már több esetben is ügyészi illetve bírói szakig jutó feljelentéseket keletkeztetett rágalmazás és hamis vád miatt. ( Közzétett periratokat lásd itt. ) Mélyen lehangoló, hogy minden ilyen akcióval egyre inkább sodródik a női lapok amúgy is silány kultúrája a feminista egyenvélemény és a kötelező gyakorlattá avanzsáló férfigyűlölet felé.
Két órával a halálhír bejelentése után már elárasztották a derék pesti értelmiségi posztok a hírfolyamomat, egymásra licitáltak a – többnyire nő – ismerőseim a "timigyalázásban". Hogy a gyászruha és a kiegészítők melyik divatháztól lesznek, hogy Aspenben pucsított, amikor a férje már nyilván nagybeteg volt, és rá a replika, hogy "így szokott más is az otthonápolásból kikapcsolódni". Kapkodtam a fejem, és azon töprengtem, hogy vajon mennyire hiteles az a harcos érzékenyítő, aki kéjjel tobzódik egy pár órás özvegy fájdalmában – vagy annak vélt hiányában? A megveszekedett radikális feminista Mérő Vera kicsinálta a Nők Lapja egyik újságírónőjét - Nemzeti.net. Aztán azon, hogy miféle – éveken át halmozódó – tehetetlen düh mondat ilyet olyanokkal, akiknek nyilvánvalóan minden eszköz a rendelkezésükre áll, hogy felfogják a saját szavaik súlyát? Hogy eszükbe se jusson az a legalapvetőbb kulturális minimum, hogy a halál óráján senkit nem basztatunk? Számomra, mondjuk, már az is döbbenetes volt, hogy az elmúlt időszakban Vajna-Palácsik Tímea aktuális polgárpukkasztásai (a magánrepülőztetett macska és társai) rendre azt eredményezték, hogy a derék kommentelők az őt ért, a bíróság által jogerős ítéletben elismert szexuális erőszakot kezdték megkérdőjelezni.
Mégis azt mondanám, próbálják ezt megbeszélni egymással, mielőtt nagyon elfajulna a dolog" – írta válaszában Koronczay Lilla a tanácstalan levélírónak. Sőt, a válaszadó azt javasolta a nőnek, hogy veszekedés helyett próbálja meg inkább "humorral, játékosan" bevonni a férfit a házimunkába és a család életébe. "Talán ha többet járnának ki a természetbe? A focizás a gyerekekkel, a szaladgálás garantáltan oldaná a feszültségüket. Azt se tartom ördögtől valónak, ha ön is megengedi magának olykor, hogy kiüljön a férjével az erkélyre" – folytatta. A megjelent szöveg miatt a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene nyílt levelet címzett a Nők Lapja szerkesztőségének. "A nő arról számol be, hogy a munkáját elvesztő férj egész nap csak ül, durva és mogorva, amíg a társa maga gondoskodik a háztartásról, a gyerekekről, az egész közös életükről. Ennek a szóvátétele volt a pofon oka. De Koronczaynak meggyőződése, hogy a férj ezt megbánta, és alig várja, hogy a nő megbocsásson neki. A nem az nem – Mérő Vera és Farkas Edina Lina, a SzuperWMN-díj civil jelöltjei - WMN. Csak legyen kedvesebb, figyelmesebb és megértőbb a férjével. "
Nem szoktak ekkora figyelemhez: naponta nyilatkoztak, élő adásokban találták magukat, és persze, ahogy az ilyenkor normális, rengeteg éles kritikát is kaptak. Voltak pillanatok, amikor sötéten látták a helyzetüket, de a közösség elképesztő támogatása mindig erősebb volt, és átlendítette őket a rosszkedvükön. "November 23-án leszünk háromévesek, és már több mint 20 000-en vagyunk, akik szerint az erőszaknak nincs se színe, se neme, se kora. És nekünk, mint társadalomnak, minden formája ellen fel kell lépnünk. " Akcióik között szerepeltek a futóhelyek biztonságosabbá tételét megcélzó összefogások, az utcai beszólások elleni fellépések, mindenféle aktuális erőszaktétel és hátrányos megkülönböztetéssel szembeni kiállás. Finy Petra Nézzétek meg további jelöltjeink portréit is, őket már korábban bemutattuk nektek. Az apák alárendeltsége nem vicc, hanem a szomorú valóság – Férfihang.hu. Kállai Szilvia és Surányi Judit. Holnap délután negyedik jelöltünk, Németh-Kiss Pálma is bemutatkozik.
"Még ma is ég a helye, képtelen vagyok túltenni magam rajta. A gyerekek, szegények, nagyon megijedtek, a könnyeimet nyelve fektettem le őket, és kivonultam a nappaliba aludni. Végigzokogtam az éjszakát. Azóta így vagyunk, pedig már eltelt egy hét. " – Írta levelében a Nők Lapja olvasója, aki elmondta azt is, hogy a története egyfajta krantén-krízis; a vitákhoz az vezetett, hogy a férje elveszítette a munkáját, amitől depresszióba esett, és a nő elvárásával szemben a férfi a "noszogatás" ellenére sem segít eleget otthonléte alatt a házimunkában. Erre a levélre Koronczay Lilla újságírónő a következő választ adta közre a Nők Lapja hasábjain: Továbbá hozzátette, hogy veszekedés helyett próbálja meg inkább humorral, játékosan bevonni a férfit a házimunkába és a család életébe. "Talán ha többet járnának ki a természetbe? A focizás a gyerekekkel, a szaladgálás garantáltan oldaná a feszültségüket. Azt se tartom ördögtől valónak, ha ön is megengedi magának olykor, hogy kiüljön a férjével az erkélyre. "
Bocsánatot kérünk minden kedves olvasónktól, és együttérzésünket fejezzük ki minden érintett felé. Fontosnak tartjuk, hogy a családtagok biztonságban, szeretetben, egymást támogatva éljenek együtt. Ennek egyik záloga a nők és a férfiak közötti tényleges egyenlőség elősegítése. Elítéljük az erőszak minden formáját, így a családon belüli agressziót is, legyen az lelki, verbális vagy fizikai" – írta Vékási. Ugyanakkor nem ez volt az első ilyen eset. Koronczay korábban egy több súlyos betegséggel is küzdő, a férje által bántalmazott nőnek javasolta: nézzen magába. "Meggyőződésem, hogy csak az az ember betegszik meg ilyen sűrűn, aki alapvetően hadilábon áll önmagával. (…) Elsősorban önnek lenne szüksége sürgős segítségre! Keressen fel egy jó pszichológust, és dolgozzon magán kitartóan. Nem tudom, honnan erednek a folytonos szorongásai, de nyilván valahonnan a korábbi életéből köszönnek vissza. Ezzel egy párterapeuta nem tud mit kezdeni, de többéves egyéni pszichoterápiában rálelhetnek a gyökereire.
Ez a nemes egyszerűség igen nyájas társadalmat szőtt. Lakás mindenkinek jutott, hiszen az emberek fele már régen nem élt, élelmet a csomagküldő automatákban lehetett átvenni a hónap meghatározott napján, a nap meghatározott órájában, az óra meghatározott percében. Ettől ugyan jól senki sem lakott, de az életben maradáshoz elég volt. A munkavégzés szigorúan otthon zajlott, valamiféle programozásban kellett valamiféle részfeladatokat ellátni, senkinek sem kellett tudnia semmit, csak leütni a billentyűket az előre megadott sorrendben, a programot életben kellett tartani. A munkaidőn kívül bárki bárhol bármit csinálhatott, bár ennek kiaknázására nem sok lehetőség volt. Jutka magányos volt. A titka miatt nem bízhatott senkiben, senkit sem engedhetett közel magához, hiszen álarc fedte igazi arcát. A Szabadok között sok arcvadász volt, pusztán hobbiból kutatták-keresték az Üldözötteket. Semmi sem lett volna egyszerűbb, mint befejezni ezt a szomorú, sötét, kietlen sorsot. Csak egyszer kellett volna maszk nélkül mennie az utcára és egy drón egy percen belül végzett volna vele, de nem akarta elveszteni a fogadást, amit már az új világ okozta félőrült állapotukban kötöttek férjével.