Sajnos az akkori történések sodrásában nem lehetett megvalósítani. 2004-ben a Zajzoni Rab István monográfia megjelenése és ennek nemzetközi visszhangja, megadta azt a lehetőséget, hogy 2005-ben létrehozzuk a Zajzoni Rab István díjat. A díjkiosztó bizottság a hétfalusi civil szervezetek, magyar történelmi egyházak, polgármesteri hivatal, és RMDSZ képviselőiből tevődött össze. Bárki javasolhat személyeket e díjra, az értékelés Zajzoni Rab István költő életének barcasági, erdélyi és egyetemes magyarsági mércéjével történik A díjkiosztás a Szent Mihály napi ünnepségek keretében, az ökumenikus istentisztelet után történt. A következő személyek részesültek Zajzoni Rab István díjban: 2006-ban: Kovács László (nem az MSZP-s - a szerk. ), Kovásznai Miklós, György Papp Margit, Koszta István, 2007-ben: Gajdó Zoltán, Erőss József, Gyerkó András, Deák András, 2008-ban: Simon Gotthárd Anna, Barkó Etelka, Patrubány Miklós, Barabási László, 2009-ben: Hochbauer Gyula, Kovács László Attila, Kovács Attila és az EKE négyfalusi tagozata, a Duna TV, 2010-ben: Czimbor Izabella, Székely Levente, Böjte Csaba, Mario Alinei, 2011-ben: a bácsfalusi evangélikus egyház, a Kéknefelejcs néptáncegyüttes, a Zajzoni Rab István Középiskola, Veres Emese.
Zajzoni Rab István ( Zajzon, 1832. február 2. – Brassó, 1862. május 15. ) csángó költő. Élete Evangélikus családban született. Tanulmányait a brassói gimnáziumban végezte. Az 1848-as forradalom napjaiban az iskolát elhagyta, ám később visszatérvén mégis érettségi vizsgát tett. Szülei azt szerették volna, hogy fiukból pap vagy tanító legyen, ezért Rab István apja kívánságának megfelelően Pestre utazott, hogy teológiát tanulhasson, azonban a bölcsészkarra iratkozott be. Példaképéül Kőrösi Csoma Sándort választotta, és serényen nekilátott a keleti nyelvek tanulásának. Hunfalvy Pál és Repiczky János kedvenc növendéke volt. 1855-ben Bécsben fél éven keresztül hallgatott hittudományi előadásokat, majd belügyminisztériumi fogalmazó lett. Itteni tartózkodása során napvilágot látott alatt két önálló verseskötete is: 1857-ben a Magyarok kürtje, 1859-ben pedig a Kordalok. Verseinek merész hangvétele miatt távoznia kényszerült Bécsből, ám 1859 decemberében vissza kívánt térni ide, hogy teológiai tanulmányait befejezhesse.
A következő díjazottat Bencze Mihály laudálta, Florkievitz László filatelistát, aki többek között tíz Brassóban rendezett bélyegkiállítás főszervezője, az olimpiai bélyegek jeles gyűjtője, a romániai filatelisták szervezetének elnöke. A díjat megköszönve elmondta, hogy a bélyeggyűjtés elsősorban kultúra és sok-sok történelem. A negyedik idei Zajzoni Rab István-díjat a Türkösben született Gödri Anna kapta kitartó hagyományápoló munkásságáért, aki a tojásírás és a csángó ruhák készítésének mestere. Forrás: Tovább a cikkre »
Prédikációjában arra hívta fel a szép számban jelenlévők figyelmét, hogy sajnos manapság önzőség uralkodik a világon, Európában is gyarló és obskurus érdekek munkálkodnak, de az irigység helyett az emberi szolidaritásnak kellene érvényesülnie. Isten igéje arra ösztönöz, hangsúlyozta, hogy cselekedjük a jót, és "ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is" (Fil 2, 4). Olyan kérdések mentén szólt a jelenlévőkhöz, mint: Mi határozza meg cselekedeteinket? Vajon meddig terjed a mi hűségünk, áldozatkészségünk? Meddig megyünk el a szolgálatban? Igehirdetésében Tőkés László a hétfalusi csángó költő-forradalmár Zajzoni Rab István személyének és pályafutásának példáját hozta fel, kiemelve, hogy: "Előttünk egy nemzet sorsa áll. Előttünk Négyfalu, Hétfalu és ugyanakkor a Barcaság sorsa áll. Nehogy a szászok sorsára jussunk, mert ők már alig vannak itt közöttünk. " Őrizzük meg hagyományainkat, szokásainkat, tartsuk rendben óvodáinkat, iskoláinkat, egyházi és civil intézményeinket, mert annak ellenére, hogy most öröm számára újra Brassóban lenni, ezen az ünnepségen az is eszébe jut, hogy milyen kegyetlen állapotként élte át a brassói központi református templom lebontását annak idején.
Végezetül arra buzdított, hogy "legyünk készek munkálkodni, áldozatot hozni és közösségünkért cselekedni", hisz ő is egész életét ennek szentelte. Az igehirdetés után Koszta István evangélikus lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, méltatva Tőkés László püspököt, néhány személyes emléket is felidézve vele kapcsolatban. Az úrvacsoraosztást követően rátértek a Zajzoni Rab István-díjak kiosztására. A szervezők részéről Kovács Lehel István ismertette azokat a kritériumokat, melyek szerint a 2006-ban alapított díjat minden évben odaítélik, általában három személyiségnek és egy közületnek. Hangsúlyozta, hogy a díjakkal cselekvésre és helytállásra buzdítanak mindenkit, elismerve a nemzetszolgáltot. Jani András elszavalta a névadó poéta Költői tanács című versét, majd a főszervező Bencze Mihály matematikatanár, közíró, szerkesztő méltatta az elsőként díjazottat, Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, ismertetve életét, munkásságát és eddigi elismeréseit. A díj – Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész bronzplakettje és egy díszoklevél – átvétele után a püspök azt mondta: "Annak ellenére, hogy a mai vezetőink csúfot űznek országunkból – lásd, minap a kormány is megbuktatta önmagát –, van hitem, hogy megkapaszkodjunk és ezen fordítsunk, mert van időnk erre, és ezen dolgozunk. "
Ezzel párhuzamosan Tamási Áron Hazai tükör című regényében (Budapest, 1953) emlékezett meg "Zajzonfalva szárnyas költőjé"-ről. 1956-ban a tatrangi származású Révi Ilona nemzetgyűlési képviselő biztatására Halász Gyula brassói tanár egy Zajzoni-kötetet állított össze, amely 1958-ban jelent meg az ÁIMK Haladó Hagyományaink című sorozatában. (A kötet bevezető tanulmányát Bencze Mihály tette közzé 2004-ben. ) Elkészült két államvizsga-dolgozat is: a Kicsi Antalé 1958-ban és a Fodor Sándor brassói tanáré 1960-ban. Beke György az Orbán Balázs nyomdokain című, Fodor Sándorral és Mikó Imrével közös kötetben (Bukarest 1968), Csángó krónika című írásában idézte fel – immár a nyilvánosság előtt is – emlékezetét. Megemlékező műsorra került sor 1972. szeptember 1-jén, amikor a brassói magyar evangélikus temetőből a költő földi maradványait a zajzoni evangélikus temetőbe helyezték át. (A temetőben, a 38-as parcellán azonban ott maradt a Zajzoni-emlékmű, amelyet később, 1987-ben, a temető erőszakos felszámolása során semmisíttetett meg a hatóság. )