Emléke sír a lanton még -- Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd. " Meglátom én! -- S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegûl, Minden velsz énekest! Szolgái szét száguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. -- S Edward király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. -- Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz! Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik. " Ha, ha! Echo of Dalriada : A walesi bárdok dalszöveg, videó - Zeneszöveg.hu. elõ síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma... De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Hol van, ki zengje tetteim -- Elõ egy velszi bárd! Egymásra néz a sok vitéz, A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag. Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. -- Ajtó megõl fehér galamb, Õsz bárd emelkedik. Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap. "Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyûl az éji vad: Te tetted ezt, király! Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt, Hogy sirva tallóz aki él: Király, te tetted ezt! " Máglyára! el! Walesi bardock szoveg full. igen kemény -- Parancsol Eduárd -- Ha! lágyabb ének kell nekünk; S belép egy ifju bárd. "Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé; Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé. Ne szülj rabot, te szûz! anya Ne szoptass csecsemõt!... " S int a király. S elérte még A máglyára menõt. De vakmerõn s hivatlanúl Elõáll harmadik; Kobzán a dal magára vall, Ez íge hallatik: "Elhullt csatában a derék -- No halld meg Eduárd: Neved ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd.
Youtube Szöveg Az ismétlõdõ mozzanatok is egyre fokozzák a ballada izgalmas, feszült hangulatát. Ismétlõdés figyelhetõ meg a lakoma leírásában. Háromszor említi a "néma tartomány"-t, melyen haladva a király két ízben "léptet", harmadszor már "vágtat" fakó lován. Edwardot az erõszak jellemzi. Ez vezeti döntéseiben, s ez lesz a veszte. Walesi bardock szoveg super. Wales-et meg tudja hódítani, az urak behódolnak neki, de a lelkek fölött nem uralkodhat. Dühöng, amikor észreveszi, hogy az urak gyûlölik, és tombol, amikor az énekesek szembeszállnak vele. Erõszakossága gyöngeséget takar: azt hiszi, hogy sérelmeit vérrel lemoshatja. Bûneinek súlyát nem bírja elviselni: lélekben összeroppan a bárdok átkaitól. A bárdok jelleme néhány szavukból megmutatkozik. Megfontolt öregember az elsõ, halk szavú ifjú a második, vakmerõen támadó a harmadik. A meghódolt tartomány feszült csöndjét éppúgy érzékelteti a költõ, mint a zsarnokság tombolását. A ballada elején dermesztõ az ország csöndje, majd a végén felkavaró a szétszáguldó szolgák s a fellángoló tartomány mozgalmassága, a szószólók s az õrült király harsánysága.