A két Kossuth-díjas táncművész közös művet hozott létre a Magyar Fesztivál Balett Rómeó és Júlia Jeruzsálemben című látható április 15-én a Nemzeti Táncszínházban látható produkciójában. Keveházi Gábort a Rabbi szerepében Markó Iván rendezte. Markó Iván, Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, Shakespeare legendás szerelmi történetét álmodta a XXI. századi Jeruzsálem történelmi falai közé. A modern táncot, az arab és zsidó folklórt felhasználó előadás bemutatja, hogy a vallási és tradicionális ellentétek gyilkos indulatán is győzedelmeskedik az emberi szerelem elsöprő ereje. A táncdráma látványában, díszleteiben és jelmezeiben a közel-keleti világ szellemiségét és hangulatát idézi. D. Keveházi László: Holocaust napja – Sztehlo Gábor emlékévében. A tradicionális zsidó zenei hagyományokra épülő muzsikát Jávori Ferenc "Fegya" komponálta a Magyar Fesztivál Balett számára, amely autentikus arab zenével váltakozik a darab folyamán. A darab április 15-én látható a Nemzeti Táncszínházban.
Először Cserta Józsefet ajánlotta utódjának, valamint azt, a balettművész Hágai Katalinnal segítik az új vezető munkáját. Ezt akkor arra módosította Horváth: legyen Hágai a direktor, Keveházi a művészeti vezető és Cserta a művészeti tanács vezetője. Döntését bejelentette az együttesnek, másnap mégis felmondott Keveházinak, és Eldar Alievet nevezte ki megbízott balettvezetőnek. Sajtótájékoztatóján azt is kijelentette: az az érzése, a politika mögé bújva randalíroznak az Operaházban. Nagy Írisz – Wikipédia. Tizenöt vezetőt bocsátottak el pár hónap alatt, nagy részük politikához nem köthető szakemberek. Azt is hozzátette: az a hír járja, nyolcvan tagúra csökkentik a társulatot, ami azt eredményezheti, hogy például a nagy hírű Seregi-baletteket nem lehet majd előadni. Eldar Alievet egyébként maga Keveházi szerződtette balettmesternek a társulathoz. Szakmájában kitűnő, de igazgatónak, még ideiglenesnek is alkalmatlan - állította az ex-vezető. Nem beszél magyarul, nem ismeri a balettintézetet és a magyar alkotókat sem, és első nap bejelentette: akinek nem tetszik az új vezetés, lerakhatja az asztalra a felmondólevelét.
1951-61-ig szeretetotthonokat szervezett, az egyházunk diakóniai szolgálatát építette ki, de érezte, hogy nem megy tovább. Kitelepülő útlevelet ajánlottak neki, de ő látogatót kért. Svájcba akart menni korábban kiment családja után. A látogató útlevelet nehezen kapta meg. Itt egy, odakint pedig kettő infarktus érte, ami megakadályozta abban, hogy végül visszatérjen. 1974. május 28-án, egy padon ülve, szokása szerint várta a postást, aki egy paksamétával érkezett. magyarországi leveleket olvasott, és amikor a postás a leveleket kihordta és a padja mellett elkanyarodott, Sztehlo Gábor már nem élt. Olvasás közben érte a halál. "Nem egyszerűen a Jó Pásztor Bizottságban dolgozott, a Jó Pásztor szolgálatában élt. Ő volt számunkra a példa. Megmentett bennünket az élet számára. Érdemes volna elgondolkodni azon, hogy ma kiket mentene Sztehlo, kik felé fordulna. Ajánlom életét, szolgálatát, az emlékező könyveket, Isten irgalmas kegyelmébe és áldásába, így emlékezvén rá őszinte tisztelettel" – zárta szavait Keveházi László, lelkész.
Tolvai Reni 12. Fábián Juli 6. Balázs Andrea 2. Tápai Szabina 3. Rózsa György 4. Kamarás Iván 5. Keveházi Krisztina 6. Erdélyi Tímea 7. Fodor Rajmund 8. Rippel Feri 9. Megyeri Csilla 10. Pumped Gabo 1. Horváth Tamás 2. Takács Nikolas 3. Csobot Adél 4. Kollányi Zsuzsi 5. Szabó Ádám 6. Gönczi Gábor 7. Wolf Kati 8. Tóth Andi 9. Gergely Róbert 10. Marcellina Kapcsolódó szócikkek TV2 Dancing with the Stars
Hirdetés Jöjjön Ady Endre: Temetés verse. Temetek, gyászom van, lélekölő gyászom, Temetem elhervadt, boldog ifjuságom, Amennyi örömet nyújtott hébe-hóba, Azt mind belezárom sötét koporsóba… – Szól a harang búsan, végsőt üt az óra. Nincs ember szivében oly keserű bánat, Mint az én szivemben. Elnémítja számat… Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta, Aki nekem dalolt lenn a koporsóba Ki fog majd dalolni boldogságról nékem? Ki ad majd szárnyakat a göröngyös élten? Ki ad szent álmokat a rideg valóra? … Minden kincsem ott van, ott a koporsóba Sötét koporsó, bár mindenem elzártad, Szivem szeretni vágy, ne vidd el e vágyat! Szeretni vágy szívem minden kis atomja, Szerelmi vágy nélkül az élet mi volna? Temetek. Idézetek temetésre. Temetem éltem ifjuságát, Temetem szívemnek minden édes vágyát. Oh, de megsiratnám – hogyha könnyem volna – Kedves halottaim, ott a koporsóba… 1898. június 26.
MK – 1. "Mi mindig, mindenről elkésünk. Késő az álmunk, a sikerünk szívünk, nyugalmunk, ölelésünk Mi mindig mindenről elkésünk. " (Ady) MK – 2. "Bár zord a harc, megéri a világ Ha az ember az marad, ami volt; Nemes, küzdő, szabadlelkű diák. " MK – 3. "Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig ember legyen. Sírfeliratok - Temetkezés szolgáltatás. " MK – 4. "A szárny megnőtt üresen áll a fészek Csak álom volt a szép diákvilág S mint a fecske alkonyati szélben Ma szárnyat bont egy sereg diák. " ( Ady) MK – 5. "Ami fél azt el ne fogadd, egészet akarj, és egészet adj! " MK – 6. "Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élete kincsét, ámbár napja múl, Hanem lezárva ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad és nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik, Melyhez tekint fel az utód erénye: óhajt, remél, hisz és imádkozik. " (Arany János) MK – 7. "Nemes önbizalom, de ne az önhittség Rugói lelkedet nagy célra feszítsék, Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben. "
"Nincsen szavunk, amit kimondhatnánk" /József Attila/ 115. "Bekönnyezte az arcomat, Jó volt, kegyes volt az öreg" / Ady/ 116. "Vajon vagy-e és mi vagyunk? " / Ady/ Koszorú szalag idézetek 117. "Add, óh Uram, ki vagy, vagy nem vagy" / Ady/ 118. "Jó Sors, ha kell, s ha nem kell: VÉGZET" 119. "Most minden-minden imává vált" / Ady/ 120. "S oly furcsa a ravatalom: Már elhagylak benneteket" / Ady/ 121. "Áldjon meg az Isten Úgy is vége most már Kész a ravatalom Áldjon meg az Isten. " 122. "S mert halhatunk bármelyik percben, S célunk mégis az örökkévalóság. S az ember szívében van a legtöbb jóság. Talán örökség, talán halál. Hát jöjjetek, beígért éjszakák. " 123. "Akár ha lent, akár ha fönt, A szegényé csupán a csönd" / József Attila/" 124. "Az Õ szíve pihen, A miénk vérzik, A fájdalmat csak Az élõk érzik. " 125. "Szenvedésed után a halál nyugalom, De Nélküled élni örökös fájdalom. Idézetek magyar költők verseiből – Fikner Piroska Katalin. " 126. "Az éj komoly, az éj nehéz, Alszom hát Én is" / József Attila/ 127. "Fáj a szívem, a szó kihûl, Bennem a múlt" / József Attila/ 128.
Kiknek szüleit nem fedi sírhalom, Nem tudják mi is az az igazi fájdalom! Értünk éltél, érdemes volt élned. Köszönjük neked Uram hogy ő a miénk volt És az is marad, mert aki él szerettei szívében Az nem hal meg csak távol van!! Fájdalmat nekünk csak egyszer okoztál, Amikor bennünket örökre itt hagytál!! Leborulok némán sírod felett, Áldva őrzőm emlékedet. Mert szívedben nem volt csak jóság és szeretet, Munka és küzdelem volt életed! Minden mulandó a földön, Minden elvész valaha. Csak a szeretett suttog!! Elcsitul a szív mely értünk dobogott, Pihen a kéz mely értünk dolgozott. Aki szeret az soha el nem feled Számunkra te soha nem leszel halott, Ragyogni fogsz mint a csillagok!! Kiderü(lt) az égbolt, felsüt(ött) a nap, de a mi bánatunk, örökre megmarad! Mosolygós arukat nem látjuk többé, emléketek szívünkben él örökké!,, Neked enyhülést adott a halál, De bús hitvesed enyhülést nem talál! '' "A virág elhervad rövid pár nap alatt, De emléked szívünkben örökre megmarad. Számunkra Te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok. "
"A jövendőjét senki sem tudhatja; úgy lebeg előttünk, mint az őszi köd, mely felszáll a mocsárból. Ész nélkül szálldosnak benne fel s alá íveket rajzoló szárnnyal a madarak és nem ismerik fel egymást, a galamb az ölyvet, az ölyv a galambot, és egyik sem tudja: távol jár-e a haláltól vagy közel jár hozzá szárnya. " Nyikolaj Vasziljevics Gogol "Tehetetlenek vagyunk a saját halálunknál is kegyetlenebb halállal szemben. Kegyetlenebb - mert megmutatja, hogyan tűnik el egy ember, először a föld színéről, majd az emlékezetből. " Lénárd Sándor "A halál azért oly iszonyú a szívünknek, mert egy halhatatlannak érzett valakinknek a semmibe törését látjuk csupán. A ház összeomlott: szemünknek bizonyossága, hogy aki benne volt, nem kerül többé elő. De hát a szem csak fotografáló szerszám: hideget, meleget, ízt, illatot, szellősusogást se fog fel a lencséje - hát mért éppen a lélek láthatatlanságán esik kétségbe a szemünk?! " Gárdonyi Géza "Szavamra mondom, én nem bánom az egészet. Az ember csak egyszer hal meg, és egy halállal mindnyájan tartozunk.
Számunkra Te sohasem leszel halott Örökké élni fogsz mint a csillagok Drága jó szívét, két dolgos kezét Áld meg Atyám. S mi köszönjük, hogy ő lehetett a mi Édesanyánk/édesapánk. " "Küzdelmes szenvedés volt életed, Korán itt hagytál bennünket, a Te szíved nem fáj, de a mienk vérzik mert a fájdalmat csak az élők érzik…" Én nem haltam meg. Az, ami nektek voltam, még mindig vagyok. Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy mindig. Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán megyek! " "Hiába hordjuk sírodra a virágot Eltemettük veled az egész világot…" "Égő könnycsepp mondd neki hogy szeretünk, Soha el nem feledünk! " "Hirtelen halálod Nagy fájdalmat okozott, De jóságod és szereteted Szívünkben örökké élni fog. Szívünkbe helyedet Nem pótolja semmi, Míg e földön élünk Nem fogunk feledni. " Egy váratlan pillanat megtörte szívedet, számunkra nincs öröm, nincs bánat nélküled. "Az Apák nem hallnak meg. Csak a szívük pihen meg örökre! "
S ott feküdt csendesen, fehéren mint a lehullott hópehely, a kis Alinka. Jaj, soha többé nem indul a lába friss, reggeli órán az iskolába. A fehér kéz betűt betűre vetve nem ír többé a dolgozatfüzetbe. Ajka nem nyílik mondani a leckét. Alinka elment, pedig úgy szerették. A bizonyítványosztást meg se várta. Szárnyra kelt, mint a költöző madárka. Talán korán volt útnak indulása. Talán hiányos maradt a tudása. Amerikáról nem tud… rég hiányzott. – De jól ismeri már a mennyországot. A III. á)-t bár alig hogy kezdte, a másik iskolát már elvégezte. Jézus se látta már annak hiányát, s vizsgára vitte kicsi tanítványát. Bölcsek, tudósok állnak ott remegve. Alinka bátran néz a napszemekbe. S míg a kérdések titkos zengzetétül értelem, elme éjbe, mélybe szédül és fel nem éri elrejtett csodájuk: gyermekhite még tud felelni rájuk. Mi még itt a földi iskolába járunk. De amíg várjuk a bizonyítványunk, s nem hagy nyugodni: Jaj, hogy feleltünk? – a nagy vizsgára készül-e a lelkünk? Ő már megállta, s örök dicsőségben zeng hozsannákat odafenn az égben.