15 évesen jelentkezett katonai szolgálatra. A római császár katonájaként szolgáló Márton 18 éves lehetett, amikor a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén a következő dolog történt vele: "Szent Márton hóban lovagolt, lova a szélnél is gyorsabb volt. Szent Márton lovagolt vígan, meleg köpenybe burkoltan. A hóban koldus vacogott, nem viselt mást, hitvány rongyot. "Ó, légy a segítségemre, vagy megvesz az Isten hidege! " Húzza Szent Márton a gyeplőt, megáll a didergő előtt. Szent Márton éles szablyája a meleg köpenyt szétvágja. Felét Szent Márton od'adja, koldus hálásan fogadja, de Szent Márton már vágtat el köpenye másik felével. " Aznap éjszaka Jézus megjelent álmában a koldus köpenyével. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, 371 - ben püspökké is szentelték. A legenda szerint Szent Márton alázatból a ludak óljába menekült püspökké választása elől, de a gágogás elárulta, így megtörténhetett püspökké avatása. A lúd szorosan kapcsolódik ezen ünnephez, de nemcsak Márton miatt.
Újborkóstolás, állatterelés, időjóslás, libaevés: ezek mind a Márton-naphoz kapcsolódó szokások évszázadok óta. Szent Márton az egykori Savaria szülötte, a középkor legkedveltebb szentje volt. Jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével emelkedett társai fölé. Életét számos csoda kísérte. Gyermekednek is mesélhetsz a különleges püspökről, és készülődhetsz a babonákkal övezett napra. Ezt kell tudnod Mártonról Szent Márton 316-ban Savariában született egy római katona gyermekeként, és szülei akarata ellenére követte a katolikus vallást. Franciaországban légióskodott, amikor egy didergő koldussal találkozott, megesett rajta a szíve. Köpenyét kardjával kettéhasította, és az egyik felét a szegény ember vállára borította. A legenda szerint a koldus maga Krisztus volt. Nem sokkal később Márton Isten szolgálatába állt. Márton, a libák, és egyéb babonák A legenda szerint, amikor híre ment, hogy Mártont püspöknek szemelték ki, a küldöttek elől menekülő a kedvelt szent ludak óljába bújt.
Irgalmas szívvel meglátja a koldust, őt felruházván megismeri Krisztust, majd érett fejjel messzi Galliában papja lesz néki. És íme: püspök Túrnak városában, nagy méltóságban egyszerűen élvén, védelmezője ragadozók ellen s atyja a nyájnak. Szent Márton, kérünk, ki már célhoz értél, főpapok dísze, légy a papok őre, s a magyar földet, hol születtél egykor, mint atyánk, óvjad " Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét, A szokást nem mi kezdtük, s nem mi végezzük, Állataiknak annyi szaporodása legyen, Ahány ága-boga van a vesszőnek. " Verseghy Erzsébet Libanátha Lúdanyonak konnye pereg, kislibája nagyon beteg. Megfázott a csupasz lába, mezitláb ment ovodába. Jo mamája borogatja, forro teával itatja, meg is gyogyul harmadnapra, holnapután vasárnapra. Hétfőn reggel korán koltik, to vizében megfűrosztik, csizmát húznak lúdtalpára, úgy kűldik az ovodába. Gazdag Erzsi Jóbarátaink Libám lábán sárga csizma, gúnár-varga rámán varrta. Abban megy a liba bálba. Harminchárom liba várja. Liba-bálban, vízi bálban, csupa-csupa vízi tánc van.
Úgy bizony! Öten, ahogy látom. Mellettem is itt tipeg, itt sétál a párom! meg-megáll a réten. Megszólal a harmadik: Ezt magam sem értem! Először négy? Aztán öt? Én meg hatot látok! Hatan vagyunk, hat liba megszámolhatjátok! akárhogy is számol. hogy is lehet hat liba három kis libából? Megfejteni egyszerű, nem kell tábla, kréta: három volt a valódi, s három az árnyéka. Gazdag Erzsi: Jóbarátaink Libám lábán sárga csizma, gúnár-varga rámán varrta. Abban megy a liba bálba. Harminchárom liba várja. Liba-bálban, vízi bálban, csupa-csupa vízi tánc van. Ott forognak, ott sürögnek, ha megunják, megfürödnek. Szent Márton-dal Szent Márton hóban lovagolt, lova a szélnél is gyorsabb volt. Szent Márton lovagolt vígan, meleg köpenybe burkoltan. A hóban koldus vacogott, nem viselt mást, hitvány rongyot. "Ó, légy a segítségemre, vagy megvesz az Isten hidege! " Húzza Szent Márton a gyeplőt, megáll a didergő előtt. Szent Márton éles szablyája a meleg köpenyt szétvágja. Felét Szent Márton od'adja, koldus hálásan fogadja, de Szent Márton már vágtat el köpenye másik felével.
Brrrrrr, de hideg van! Nemrég még az október végi vénaszszonyok nyara melengetett minket a szünetekben, ma meg hideg, dér, eső, köd… jobb, ha nem is beszélünk róla! Szerencsém, hogy nagyon sok őszi verset és rajzot küldtetek nekem, azokat olvasgatom, nézegetem, ha egy kicsit fel akarok melegedni. Köszönöm nektek! Na de Pajtikáim, sebaj! Néhány napot kell még aludni és itt a TÉÉÉÉÉL (így, csupa nagybetűvel)! Addig is használjátok ki az időt, élesítsétek a korcsolyát, fényezzétek a szánkók talpát! Ja, és el ne feledkezzetek el a MIKULÁSról! Pajtikáim, elárulom nektek, hogy a fent említett Úriember is haladt a korral! Már nem kell a kéményeken belessen, hogy ki a jó, ki a rossz! Modern technikát alkalmaz! Úgyhogy vigyázzatok! Aki nem csak virgácsot szeretne találni a kifényesített cipőjében, az nagyon jó legyen! Elárulok nektek egy TITKOT!!! Lehetőségem van arra, hogy közvetlen úton, fénypostán eljuttassam leveleiteket, rajzaitokat a Mikuláshoz! (Ne mondjátok el senkinek! ) Küldjetek nekem minél több rajzot, verset a télről, a Mikulásról és persze a karácsonyi ünnepvárásról is.
Ködös Márton után (népköltés) "Ködös Márton után Enyhe telet várhatsz, Havas Márton után Farkast soká láthatsz. Szent Erzsébet-napja Tél elejét szabja, Az András-napi hó A vetésnek nem jó. "
Guy de Maupassant: Egy asszony élete (Európa Könyvkiadó, 1963) - Fordító Lektor Kiadó: Európa Könyvkiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1963 Kötés típusa: Félvászon Oldalszám: 244 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 19 cm x 13 cm ISBN: Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg Óvakodjék a szomorúságtól, mert a szomorúság bűn. Különleges gyönyörűségekkel kábít, s könnyen megkívánjuk... - így inti egyik levelében a fiatal Maupassant-t mestere. Flaubert. Maupassant mégis sok változatban írta meg a szomorúságot, mert mikor szembetalálkozott az élet fájdalmas igazságtalanságaival, nem tudott lemondani róla, hogy papírra ne vesse őket. Milyen reménykedőn fut neki az életnek Jeanne, az Egy asszony élete hősnője. Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség ez a fiatal asszony, éppen csak felszállni készül - és máris lezuhan: csalódik a férjében, csalódik az emberi tisztességben, a vallásban, az álmaiban, és ami a legfájdalmasabb: a fiában.
Mi fér bele "egy asszony életébe"? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: "Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük. "
SYNOPSIS Normandia, az 1810-es évek végén. Jeanne hazatér az egyházi iskola befejezése után. A fiatal lány feleségül megy Julien de Lamare vikomthoz. Nem kell hozzá sok idő, hogy kiderüljön, a férfi kegyetlen és hűtlen. Guy de Maupassant regényéből. Franciaország, Normandia, 1819. A fiatal lány hamarosan feleségül megy Julien de Lamare vikomthoz. Jeanne-nak nemcsak a férfi hűtlenségé kell elviselnie, hanem a család és a közösség nyomását is, miközben az anyaság váltakozó örömeivel és terheivel is meg kell birkóznia. Jeanne-nak a kiváltságosok világával kapcsolatos illúziói szertefoszlanak. Guy de Maupassant regényéből.
A nagy francia író nem cspuán szomorú, de igaz életet rajzol meg, és a háttérben művészi erővel bontakozik ki a pontos, tiszta társadalomrajz képe: Jeanne mögött lassan süllyed a merev, értelmetlenné vált hűbéri világ, előtte pedig siváran és érzéketlenül emelkedik ki a mohó, önző polgári kor. Állapotfotók A borító kissé foltos. Védőborító nélküli példány. Állapotfotók A védőborító kissé szakadozott.