SZLOVÉNIA – MARIBOR A nemrég felújított Hotel Arena közvetlenül a Pohorje hegy lábánál helyezkedik el. A pályaszállástól Maribor centruma mindössze 10 perc autóval, így a szálloda ideális azok számára is, akik szeretnének megismerkedni ezzel a festői kisvárossal. A szállodát szívesen ajánljuk családok, baráti társaságok, de akár üzletembereknek és konferenciák szervezésére is. Sílift: A szállástól mindössze 50 méterre ELHELYEZÉS Kétágyas Standard 3* és Superior 4* összkomfortos, modern stílusban berendezett zuhanyzós/WC-s szobákban, melyek telefonnal, TV-vel, részben balkonnal felszereltek. A szálloda 60 komfortos, világos vendégszobát kínál, két kategóriában. A Standard 3* szobák a szálloda régi épületében, a Superior 4* szobák az új épületben találhatóak. Szlovénia: Hotelek értékelése - vélemény - recenzió - Invia.hu. ELLÁTÁS Félpanzió (reggeli és vacsora büférendszerben). Felár ellenében teljes ellátás kérhető (18 EUR/alkalom). SZOLGÁLTATÁSOK Sítároló, éttermek, wellness részleg, szauna, fitneszterem, napozóterasz, 60 fős konferenciaterem, WIFI, parkoló, szórakoztató programok a Casino Mond-ban.
Ljubljana 80 km-re, míg a ljubjanai repülőtér 64 km-re fekszik. A helyszíni parkolás díjmentes.
4. Összegzés:. Névtelen, 2018. 17., Tartózkodás időpontja: 2018. 16 - 07. 20. Szlovénia, Bled, Szállás: Krim 9. 5 Névtelen, 2018. 23. 8. 4 Indulás előtt sok rosszat olvastam a szállodáról és az étteremről is. Semmi nem igaz belőle. A szálloda egy nagyon erős 3 csillag, talán... Indulás előtt sok rosszat olvastam a szállodáról és az étteremről is. A szálloda egy nagyon erős 3 csillag, talán a 4-et is megérdemelné. Az ételek finomak voltak, a választék bőséges. A tengerpart kicsit zsúfolt, de az aqua park rész kárpótolt érte. A szobával is minden rendben volt, állítólag a pótágy fizetős lett volna, de nekünk tettek be teljesen ingyen egyet (már úgy várt a szoba). Gyerekbarát szálloda, majdnem mindenki gyerekkel volt, aki nyugalomra vágyik az ne ezt válassza. Nagyszerű volt a szolba, ingyen pótággyal, a klíma is jól működött. Minden nap rendbe tették a szobát, cserélték a törölközőket, az ágyneműt viszont egyszer sem cserélték le. Finomak voltak az ételek, bőséges a választék. A reggeli mindig ugyanaz volt, de akkora a választék, hogy mindennap lehetett más enni.
Volt egyszer egy ember, napfény ablakában szívem szakad meg hátráltatott engem kért, azt kérte meg tőlem engedjenek el mindenféle emberek a tér körül már lebzselek én, nem leszek ma sem túl serény arra kért az ember tegyek neki keresztbe mer' ott volt neki szürke lovon, álmatag kicsi dombokon kertbe meg a, pálinkás jó reggel nézett fel rám, ahogyan a naplemente reggelt szült és tovább ment az úton mert neki mennie kell arrafelé el haladt a távolba én is már csak néztem hol van?! el ment hát ő végleg, itt hagyott hát minket mindannyiunkat és most már csak a lábnyomával büszkélkedhet a nép itt oh alant, nézték mind mind mind...
Volt egyszer egy nagyon gazdag ember. Az ifjú tanítványával járta a világot. Közben mindegyre csak tanította, okította az ifjú tanítványát. Egy este a hegyekben jártak, és rájuk esteledett. Nem volt hol aludniuk. Nem messze megláttak egy rozzant házat. Odamentek. Bekopogtak. Szállást és vacsorát kértek. A gazda mondta nekik, hogy szívesen ad vacsorát, de csak nagyon kevés és szegényes ételük van. Egy kis kecskesajt, egy kis tejföl, meg egy kis túró. Szállást is csak a pajtában, a szénán tud adni nekik, a kecske mellett. A gazdag ember azt mondta, hogy nem baj, örömmel veszik ezt is, és nagyon köszönik. Vacsora közben a gazdag ember megkérdezte a gazdát, hogy miből élnek, mit csinálnak. – Van nekünk ez az egy szem kecskénk. Abból élünk. Az asszony minden nap megfeji. A tejből túrót, tejfölt és sajtot készít. Én meg minden nap lemegyek a városba, és a vásárban eladom őket a piacon. – Jól meg lehet ebből élni? – kérdezte a gazdag ember. – Hát nem igazán. Rettentő szegények vagyunk. Nincs semmink, csak a kecske, meg ez az egy helyiségből álló viskónk a pajtával.
Részletek Könyv címe Magyar mese- és mondavilág 2. kötet Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek két ökröcskéje s egy kicsi szántóföldje volt minden gazdagsága. Ez a föld is messze, kint az erdő szélén volt, mikor termett gabonát, mikor nem. Elmegy egyszer a szegény ember szántani, s amint szántogat, valami szörnyű ordítást meg keserves vinnyogást hall. Beszalad az erdőbe, hadd lássa, mi van ott. Hát uramteremtőm, még ilyet se látott világon való életében: egy lompos medve verekedett egy kicsi nyulacskával. Nagyot kacagott a szegény ember, hogy kacagásától zengett az erdő. - No - mondá a szegény ember -, kenyerem javát megettem, de ilyet sem láttam, hogy a medve a nyúllal verekedjék. Hej, szörnyű haragra lobbant a medve. Azt mondta a szegény embernek: - Megállj, te hitvány féreg, azért, hogy kikacagtál, megölöm mind a két ökrödet, megöllek téged is! Bezzeg a szegény embernek elment a kedve a kacagástól. Könyörgött a medvének, csak estig ne bántsa, estére megszántja a földjét, beveti búzával, legalább maradjon valami a gyermekeinek.
Részletek Gyűjtötte Sebestyén Ádám Szerkesztette Kovács Ágnes Könyv címe Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék Kiadó Móra Ferenc Könyvkiadó Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember és egy szegény asszony. Azoknak annyi gyerekük volt, mint a rosta lika, még eggyel több. A szegény embernek volt két ökröcskéje, s mindennap elment az erdőbe szántogatni. Egyszer, amikor szántogatott, hall valami sírást. - Mak-mak-mak! Megy oda, nézi, ugyan mi lehet az a sírás, hát egy jókora nagy medve verekedett egy kicsi nyulacskával. Pofozta a medve erről is, arról is a nyuszikát. Nagyot kacagott a szegény ember, amikor ezt meglátta. Megharagudott a medve. - Megállj, te szegény ember, kikacagtál! - Hát hogyne kacagtalak volna - mondja a szegény ember -, amikor egy ekkora hatalmas nagy medve megver egy kicsi nyulacskát! - Na, megállj, te szegény ember, most megeszlek téged is s az ökreidet is! Megijedt a szegény ember, hogy most mi lesz.
14 éves korában nemzetőrnek jelentkezett s a szabadságharc időszakában század dobosként szolgált. Érettségi után előbb jogot kezdett tanulni, majd azt félbeszakítva a gazdasági akadémiát végezte el Magyaróváron. A gazdálkodás nem kötötte le: szívesebben olvasott s inkább a gyalu- és esztergapad kötötte le idejét. Egy félrekezelt tályog következményeként több, mint fél évet feküdt Pesten, ennek hatására határozta el, hogy orvos lesz. 1860-ban Bécsben iratkozott be az egyetemre. Nagykállóban Korányi Frigyes helyére lépett 1864-ben. 1865-ben Bécsben sebészi diplomát is szerzett. Hamarosan csodadoktorként kezdték emlegetni. A gyógyítás mellett jutott ideje megyebálakat, műkedvelő előadásokat rendezni. A díszleteket is maga készítette, játszott is. Színdarabot írt. Foglalkozott ő mindennel.. 1866-ban nősült. Felesége Láner Olga 6 lánynak adott életet. A megye első régészeti ásatásán, a geszterédi feltárásokon felbuzdulva 1868-ban báró Vécsey József főispán támogatásával megalapította a Szabolcsvármegyei Múzeumot.