Jókora megtakarítással számoltak arra az esetre, ha az Elios új lámpákat szerel fel Vácon, de azóta kiderült, hogy ebből semmi nem jött össze – írja az Átlátszó. Egy villanyszerelő dolgozik a közvilágítás felújításán Vácon egy villanyoszlop tetején, 2013. november 8-án Fotó: Lehotka László / MTI Még a közvilágítás korszerűsítésére vonatkozó az uniós pályázat kiírása előtt, 2012 májusában a Sistrade Kft. készített egy műszaki tanulmánytervet, amelyben megbecsülték többek közt, hogy mennyit lehetne megtakarítani a projekttel. A dokumentumot a Sistrade tulajdonosa, Hamar Endre írta alá, aki 2013 novemberétől 2014 áprilisáig Tiborcz István tulajdonostársa volt az Eliosban. A Hamar Endre által szignált váci tanulmányban a Sistrade azzal számolt, hogy a közvilágítás korszerűsítése után az energiafogyasztásból 37 százalék, az energiadíjakból és karbantartási költségekből pedig összesen 41 százalék megtakarítása lesz az önkormányzatnak. A 41 százalékos költségcsökkentést az alábbi tételekből várta a váci önkormányzat (valószínűleg a Sistrade 2012-es tanulmánya alapján): energiaköltség 38, 92% karbantartási költségek 57, 93% Ferjancsics László, a Váci Lokálpatrióta Egyesület önkormányzati képviselője szerette volna megtudni, mi valósult meg ebből, ezért a 2018. december 13-i képviselőtestületi ülésen megkérdezte, hogy mennyi volt a város közvilágítási áramfogyasztása és karbantartási kiadása az 2015-ös Elios-projekt előtti és utáni 2-2 évben.
Azonban még itt is maradna kiskapu, ha az adatigénylő kérésének teljesítése annyi ideig elhúzódik, hogy a kikért adatok már esetlegesen fel sem lelhetőek, mivel az önkormányzati képviselőknek a vagyonnyilatkozatát visszaadják, amint az új be lett nyújtva. Ferjancsics László és jogi képviselője pont emiatt kérte a dokumentum zárolását a per ideje alatt, mely kérelmet a bíróság jóváhagyott. Borkai Zsolt vagyonnyilatkozatáról korábban ebben a cikkben számoltunk be. Borkai Zsolt vagyonnyilatkozat email bírósági ítéletek kiadás
Ferjancsics László, a Vácért Lokálpatrióta Egyesület önkormányzati képviselője szerette volna megtudni, mi valósult meg ebből, ezért kikérte a pontos adatokat. Kiderült, hogy sem a karbantartás, sem az energiafogyasztás költsége nem csökkent az Elios lámpáinak felszerelése utáni két évben. Bár a Váci Városfejlesztő Kft. adataiból a város közvilágítási díjkiadásának csökkenése is kiolvasható lenne az Elios-lámpák 2015-ös felszerelése után, Ferjancsics László erről az Átlátszónak azt mondta: ez nem releváns adat, mivel lehettek áthúzódó számlák, illetve az áram díját és más költségeket is csökkentettek a szolgáltatók, így ezek szerinte nem a projekt eredményei.
Aki nem más, mint Pető Tibor, Vác fideszes alpolgármestere. Tőle tudjuk, hogy még fog aludni. Ahogy írtuk is, a hétfő győzelmi mámorban elengedte magát Vác fideszes alpolgármestere, Pető Tibor, aki egyben a városi Fidesz elnöke és a Magyar Evezős Szövetség első embere. Kollégájával, az önkormányzati testületben a művelődési-oktatási és ifjúsági bizottság Fidesz által delegált tagjaként dolgozó Bodonyi Bélával belesenkikvagytokoztak, beleközépsőujjaztak a Bálna környéki éjszakába. Eztán Bodonyi az amatőr felvétel kitette a Facebook-oldalára. Majd, gyanítjuk, kijózanodva, esetleg fölsőbb javallatra levette azt onnan, ám addigra már a modern művészeti alkotásként, kvázi társadalombírálatként is értelmezhető vizuális dolgozatot a váci ellenzék egyik tagja, az Együtt és a Vácért Lokálpatrióta Egyesület önkormányzati képviselője, Ferjancsics László is megosztotta a fészbukosokkal. Mutatjuk ismét a mozit, alább pedig villáminterjút olvashatnak Pető alpolgármesterrel, mely az első kérdésről a vonal megszakadásáig tart.
Mind a hat, a Matolcsy György vezette jegybank által létrehozott alapítvány megbízta munkával azt a könyveléssel is foglalkozó céget, amelyben alkalmazott Vajda Péterné, miként azt a kiszúrta. Vajda Péterné az édesanyja annak a Vajda Zitának, akivel a jegybank hozta összefüggésbe Matolcsy György és Matolcsy Gyöngyi válását. Ráadásul három alapítványnak (PAGEO, PADMA, PADOC) maga Vajda Péterné nyújthatott könyvviteli szolgáltatást, illetve készítette el a 2014. évről szóló beszámolóját. Az alapítványok nyilvánosságra hozott szerződéseiből kiderül az is, hogy azok mennyi pénzt fizetnek a Dokumat Kft. -nek. (Ennek a vállalkozásnak az alkalmazásában áll a Matolcsy Györgyhöz közel álló nő anyja). A megbízásokat javarészt még 2014-ben kötötték. Az alapítványok honlapjáról elérhető listában nincs nyoma annak, hogy ezek a rendszeres, folyamatos szolgáltatás igénybevételére irányuló megbízások véget értek volna, vagyis a Dokumat Kft. feltételezhetően még mindig végez könyvviteli szolgáltatást több alapítványnak is, így megilletheti a kikötött díj.
A további történéseket Terr meséli el, aki felnő és kiokosodik Tiwa mellett, például részt vesz a Draagok különös meditatív oktató rituáléin. Terr így megismeri a Draag kultúrát: a Draagok egyfolytában meditálnak és a tudatukat buborékokba zárva küldik szerte-széjjel a bolygón és azon túl. A testüket eltorzítják egy különös rituálé során, amit "Imaginációnak" neveznek; fajuk kollektív tudásához a "mentális indukciós készülékekkel" férnek hozzá, amit fejhallgatóként a fejükre tesznek, ennek segítségével őrzik meg a tudást a jövő generációinak. Bár a bolygót sok fura lény lakja, a Draagok látszólag elszigetelten, békében élnek. Terr később megszökik foglyul ejtőitől, ellop egy fejhallgatót, majd csatlakozik egy vadonélő Om hordához. A fejhallgató segítségével a többi Om is megszerzi a Draag tudást. Amikor a Draagok meg akarják fékezni a vadonélő Omok elszaporodását, amit ők "Om-talanítás"-nak neveznek, az Omok elmenekülnek és új várost építenek fel. A Draag tudás segítségével magasabb technikai fejlettséget érnek el, és sikerül létrehozniuk egy rakétát, amivel elrepülnek a vad bolygóra, ahol fény derül a Draagok meditációjának titkára.
1976. április 22. (magyar feliratos) Díj(ak) 1973 -as cannes-i filmfesztivál - zsűri különdíja További információk IMDb A vad bolygó (francia címén La Planète sauvage, angol címén: Fantastic Planet) egy 1973 -ban bemutatott sci-fi rajzfilm, René Laloux rendezésében. A film nemzetközi – francia és csehszlovák – koprodukció eredménye, amerikai forgalmazóval. Az 1973 -as cannes-i filmfesztiválon [1] elnyerte a zsűri különdíját. A forgatókönyv – melyet 1974 -ben Nebula-díjra jelöltek – Stefan Wul, francia író Oms en Série c. regényén alapul. Történet [ szerkesztés] A film egy olyan alternatív jövőt ábrázol, amelyben az emberi lényeket " Om "-oknak nevezik ( francia nyelven ez egy szójáték: hommes = emberek). A helyszín a " Draag "-ok bolygója, az " Ygam ", ahol a Draagok háziállatként tartják az Omokat (nyakörvvel). A Draagok egy idegen faj; formára emberszerűek, de nagyjából százszor nagyobbak náluk, a bőrük színe kék, uszonyszerű fülük van és hatalmas, kidülledő piros szemük. A Draagok ezen kívül sokkal tovább élnek, mint az emberi lények – egy hét számukra egy emberi évnek felel meg.
Ezzel az eszmefuttatással csupán arra szerettem volna rávilágítani, hogy az A Vad Bolygó nem egyszerű és könnyen befogadható alkotás, hanem igen komplex, többrétegű és legalább két szemszögből tudjuk szemlélni az eseményeit, illetve a mondanivalóját. Mégis, egyetlen megállapítással élhetünk, mely örök érvényűnek tekinthető, ha elfogadjuk, hogy az univerzumban mindenhol ugyanazok az alapelvek léteznek. Márpedig ez az elgondolás valószínűleg hibás, de a film kedvéért tegyük fel, hogy a természet törvényei változatlanok, statikusak. Tehát két faj találkozása esetén, hosszú távon ugyanazok a reakciók fognak lejátszódni, és a leigázott nép bizony nem csak próbálkozik, de a nagy számok elve alapján egyszer képessé válik arra, hogy felvegye a versenyt a nálánál fejlettebb, vagy erősebb civilizációval, ami elkerülhetetlenül azt fogja eredményezni, hogy össze kell csapniuk, és csak az egyik maradhat életben. Ami eredményezheti azt, ami az A Vad Bolygó kiindulása, hogy a Draag-ok nem csak meghódítani képesek egy bolygót, hanem az Om-okat háziállatként kezelve meg is szelídíthetik.