Kosztolányi Dezső: Tengerszem (Révai Kiadás, 1936) - 77 történet Kiadó: Révai Kiadás Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1936 Kötés típusa: Aranyozott kiadói egész vászonkötés Oldalszám: 402 oldal Sorozatcím: Kosztolányi Dezső összegyűjtött munkái Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 19 cm x 13 cm ISBN: Megjegyzés: Nyomtatta Révai, Budapest. Értesítőt kérek a kiadóról Értesítőt kérek a sorozatról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Előszó Részlet a könyvből: Fürdés Fehéren sütött a nap. Mint amikor éjjel fényképeznek és villanóport gyújtanak, úgy izzott a balatoni fürdőhely a verőfényben. A meszelt kunyhók, a kukoricagórék, a... Tovább Tartalom Végzet és veszély Fürdés 3 Lidika 11 Alfa 16 A kulcs 28 Ilonka 34 Mótorcsónak 42 Petőfi Sándorka 50 Szív 56 Péter 65 Feri 71 Erzsébet 79 Tailor for Gentlemen 86 Hét kövér esztendő 98 Géza bátyám 104 Hogy is történt?
Megszállj... PESTI KALLIGRAM KFT., 2014 14 - 20 munkanap Lenni, vagy nem lenni Kosztolányi irodalomtörténet írására nem készült. Klasszikusaink közül azok arcmását faragta ki, akikhez kedv és hála vonzotta. Így ez a... Édes Anna - Hangoskönyv MP3 "Amikor elhaladt a házunk előtt, a házmesterlakásba tért be. Itt leült, kalappal fején, nyakán a körbehajtott kendő, hóna alatt az irattá... 5 - 7 munkanap Európa Könyvkiadó, 2008 Szabadkikötő A magyar írókról írt esszék, bírálatok (Tükörfolyosó) után most Kosztolányi Dezső világirodalmi szerzőkről és művekről szóló esszéinek, c... PESTI KALLIGRAM KFT., 2013 A kiadó egyik legrangosabb vállalkozása a Kosztolányi Dezső művei kritikai kiadása, amely eddig igen komoly szakmai visszhangot és elisme... Tükörfolyosó "Valószínűleg gondolkozó szívünkkel és hevesen dobogó, lüktető agyunkkal alkotunk" - írta egy jegyzetében Kosztolányi Dezső. Ez a gyönyör... Béla, a buta - A rossz orvos PESTI KALLIGRAM KFT., 2015 A Kosztolányi-életmű kritikai kiadásában ezúttal két 1920-ban megjelent kisprózakötetet rendeztünk egy kötetben sajtó alá.
A keltezés... Pacsirta - Esti Kornél A Kossuth Kiadó új, 26 kötetes sorozata magyar írók remekeiből. Irodalmunk klasszikusai elérhető áron - családi könyvespolcra vagy útitá... Esti Kornél - Helikon zsebkönyvek 46. "Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél. Elhatároztam, hogy meglátogatom, s fölújítom ve... Háromkirályok József Attila Betlehemi királyok című műve, Ady Endre Kis, karácsonyi éneke, Kosztolányi Dezső Karácsonya olvasható a kötetben. Adjoniste... Beszállítói készleten 6 pont 7 - 10 munkanap Mindent bevallhatok "Költő, író egyetlen mondanivalója az élet a maga ezerszínű és ezerhangú gazdagságában... " - vallja Kosztolányi. Éppen ez a sokféleség, a... 9 pont Kosztolányi 1924-ben megjelent Pacsirta című regénye a századforduló Magyarországának - elsősorban a vidéki elmaradottságnak - kritikáját... Pacsirta / Édes Anna Európa Könyvkiadó, 2018 Kosztolányi prózája a magyar regény - és novellairodalomnak egyik csúcsa.
Kosztolányi Dezső Kosztolányi Dezső (1885-1936): író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró. Alapvetően lírai alkatú, stílusú. Költészete egységbe foglalja a kor számos gondolati formáját (dekadencia, halálkultusz) és stílusirányát (impresszionizmus, szecesszió). Kiemelkedik A szegény kisgyermek panaszai(1910) versciklusa, valamint életművének lezárásaként a Számadás(1935) kötete. Hírlapírói tevékenységén túl a XX. századi széppróza egyik meghatározó alakja. Művészetének esztétikai vonása a lázadás (Édes Anna, 1926-os regénye), a játék (Esti Kornél-novellák, 1933), a lélektaniság ( Nero, a véres költő, regény, 1922), a képiség. Az árulás társadalmi mondanivalóját kifejtő Nero után számos remekművet ír, így az Aranysárkány (1925) vagy a Pacsirta (1924) regényeit. könyv Édes Anna - Talentum Diákkönyvtár "- Te, egy novellatéma jutott az eszembe - szóltam. Egy tökéletes cselédlány, aki végül is meggyilkolja a gazdáit. - Nagyszerű - mondta r... Raktáron 3 pont 2 - 3 munkanap Édes Anna "- Te, egy novellatéma jutott az eszembe - szóltam.
( Családi kör Teheránból) Súlyos kérdések vonzzák a súlyosabbakat, de a feszültség ellenére is különös, konstans nyugalom uralja a vásznat. Talán a fárszi nyelv teszi, hogy a hangos szó is olyan hangtalan. A fájdalom az arcokon ül, de nem a torkokból szakad fel. Pedig az apró mozaikok lassan csordultig töltik a poharat, ami némán tűr, néha megremeg. A tizenegy éves Termeh (Sarina Farhadi) még nem döntött. Pedig neki is döntenie kell. Eleinte gyermeki őszinteséggel száll szembe mindennel, amit nem ért, vagy nem akar megérteni. Ám az ő igazi problémája az, hogy észreveszi a félelmet. Azt, ami ott ül minden tárgyalóteremben, minden lépcsőházban, sőt, még a fürdőkád mellett is. A kislányból eltűnik a racionalitás, és egyszersmind előtűnnek az érzelmek: ütős és feszített 120 percet adnak. ( Medve, nyúl) Farhadi bizonyos szempontból Nader és Simin kislányát, a tizenegy éves Termehet teszi meg a film főszereplőjévé: rajta keresztül modellezi a (nemcsak) gyermeki, naiv egyszerűség-eszmény összeomlását.
A tettek mögött feltételrendszerek és motívumok egész sora húzódik meg, aminek felfejtése a vizsgálóbíró feladata. (Forrás:) Részletek a kritikákból A Nader és Simin rendezője a jelenkori iráni film egyik legelismertebb alkotója: Ashgar Farhadi. A filmben élesen ütközik a viszonylag szabadabb életfelfogású, a vallási előírásokat csak lazán betartó középosztálybéli miliő a bejárónő által képviselt konzervatív, vallásos szemlélettel. Részlet-gazdag képet kapunk a különböző szintű családi és családon kívüli kapcsolatokról. Farhadi filmjében gondosan ügyel, mit, meddig és milyen mélységben mutathat meg, tudva jól, az iráni iszlám rendszer nem viccel azokkal, akiket ellenségként jelöl meg. A rendszert ekképpen nem kritizálja, csakis emberi problémákról, ezúttal is egy majdnem-bűnügyről beszél …ahogyan az ügy fokozatosan bomlik ki előttünk, ahogyan ezzel összefüggésben folyamatosan változnak a történet szereplőinek motivációi, indokai, és nemcsak előttünk, nézők előtt, de szinte önmaguk előtt, a filmben is, ahogyan egymás után feslenek fel a valóság "héjai"; úgy bontakozik ki a tűpontos, finoman raszteres kép a modern Teherán társadalmának egy jellegzetes rétegéről.
Részlet-gazdag képet kapunk a különböző szintű családi és családon kívüli kapcsolatokról, kicsit oly módon, mint ahogy azt régen a Magyar Televízió népszerű társadalomtudományi nevelőműsorából, a Családi kör ből, csak éppen ahhoz képest kevéssé didaktikus a probléma felvetése és bonyolítása, a végén pedig szegény Ranschburg Tanár Úr nem mondja meg, ki, mit nem csinált jól. Farhadi filmjében gondosan ügyel, mit, meddig és milyen mélységben mutathat meg, tudva jól, az iráni iszlám rendszer nem viccel azokkal, akiket ellenségként jelöl meg. A rendszert ekképpen nem kritizálja, csakis emberi problémákról, ezúttal is egy majdnem-bűnügyről beszél (mint az Elly történeté ben is). Azonban ahogyan az ügy fokozatosan bomlik ki előttünk, ahogyan ezzel összefüggésben folyamatosan változnak a történet szereplőinek motivációi, indokai, és nemcsak előttünk, nézők előtt, de szinte önmaguk előtt, a filmben is, ahogyan a valóság "héjai" egymás után válnak le; úgy bontakozik ki a tűpontos, finoman raszteres kép a modern Teherán társadalmának egy jellegzetes rétegéről.
A dráma utolsó percei a válás véglegességéről szólnak, lezuhanó súlyos csend sokkal nehezebb, mint a tragédia és az egymást követő szerencsétlenségek súlya volt. A film legfőbb hatása abban rejlik, hogy nem lehet igazságot tenni. A remekül megformált karakterek (mégpedig mind a négy) mindegyike érthetően viselkedik. Olyan vitákat láthatunk, ahol nem lehetünk döntőbirák és ezért a szemlélő pozíciójába szorulunk: ez pedig mindennél fárasztóbb. Amikor azt kérdezzük magunktól: ki lopott, ki tévedett, ki hazudott vagy ki gyilkolt, nem tudunk rá választ adni. Pedig itt loptak, tévedtek, hazudtak és gyilkoltak. Asghar Farhadi olyan emberekről mesél, akik hazudnak mások, szeretteik, a törvény és Isten előtt. És ami még ennél is szörnyűbb tanulság, az érvek végül csak a dacot álcázzák. A dacot, mely minden másnál erősebb, és addig pusztít, amíg minden elvész. A dráma a szakítás és a válás kimondása között játszódik, érdemes megfigyelni, vajon miből indul ki és mekkora lesz a szakadék a szereplők között a végére.