Akinek barátja van, mindig remélhet. Fritz Rudolph A szerelem titka, hogy a kettőből egy lesz, a barátság titka, hogy az egyből kettő. Hamvas Béla A barátság nem egyszerű társulás, ahogy a barát nem merő társ. Nem bajtárs, nem kolléga, nem partner. Ami a barátság házában az emberrel történik, azt semmiféle más kapcsolat helyettesíteni nem tudja. A barát senkivel sem pótolható. Hamvas Béla Úgy tartottam, hogy a legjobb barátoknak ne legyenek titkaik egymás előtt. De a való életben voltak titkok... és voltak nehezen megemészthető igazságok. Becca Fitzpatrick Egy családot ismeretlen sorserők terelnek össze. De a barátokat csakis a vonzás és választás szabadsága. Müller Péter A barátságot arról ismerem fel, hogy nem csalatkozhat, az igazi szerelmet pedig arról, hogy nem sértődhet meg. Antoine de Saint-Exupéry Barátság. Milyen szép szó! Ott cseng benne a bizalom, átszövi a bátorítás, két kézzel hozza a biztatást és a segítséget a bajban. Sokfélét bemagyarázhatunk e rövid szóba, de számomra barátság csak egyféle van.
Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz. Búcsúzom már tőled Bölcsességgel telten S bölcsességgel Bukdosik a lelkem. Ahhoz nem szeretsz eléggé - ráncolta homlokát, és egyetlen szeme értetlenül csillogott -, hogy azért sírj, mert nem tudtunk egymástól elbúcsúzni. Én sohasem búcsúzom, Én szótlanul távozom. Úgy fáj, amikor egy szerelem véget ér, De hogy miért, sohasem kutatom. Az itélet szól a tornyon: Üt az óra, fönn a horgony; Menni kell - Isten veled. Halkan belépek. Melléd ülök este, szemem a homályon át rád mered. Amikor minden titkodat kileste, megcsókollak és lassan elmegyek. Ugyanaz a szív legbelül Ma merre hajt észrevétlenül? Ugyanolyan szép az a csillogás Te kinek hazudtál valami mást? Ne sírj majd, ha nem leszek, Lesz majd más, aki rád nevet. Nemrég volt, hogy beköltöztél hozzám.
Súlyosnak éreztem a karom és a lábam, csalódás ült rám, valami névtelen, lebegő zavar fogott el. Nem akartam betolakodni a világába. Csak egy ideig át akartam ölelni, a mellkasomra húzni a fejét. Csak át akartam ölelni, míg teste kemény munkával átadja magát a múltnak. Ha a halottak visszatérhetnek a Földre, és szeretteik közelében lehetnek, akkor mindig veled leszek a legvidámabb napokon, és a legsötétebb éjszakákon... mindig, mindig, és ha lágy fuvallat simítását érzed az arcodon, az én leheletem lesz az, s ha hűs szellő legyezi lüktető halántékod, az én lelkem lesz az. Nem szabad félnünk elmenni, mert mindaz, ami számít, mindig velünk marad, még ha nem is akarjuk. Utálom azt a pillanatot, mikor még itt vagy, de már tudom, hogy elmész. Egyetlen valami maradt csak szilárd és valóságos a semmi összeboruló hullámai között. Az a könnycsepp. A mamám el akart vinni magával. Ez világos, hiszen sírt. Az apám vette rá, hogy mondjon búcsút nekem, mert ő nem akart engem, de a mamám mégis elárulta szeretetét azzal a könnycseppel.
Elszakadt, mert szakítottak, s most már nem tartja őket... Valahogy így szakadt el a Föld a Naptól, a Gondolat az Érzéstől s a végén Jancsi, Juliskától. Most bámulnak az égre, s azt hiszik, a szakítás magányügy. De ilyenkor a világűrben is történik valami. Mikor eltűnnek a csúcsok a hegyről, és kiszáradnak a folyók, és télen csap le a villám, és nyáron hull a hó, és mikor végül utolsó óráját éli a világ, mikor ég és föld találkozik, mi nagy kelletlenül elválunk egymástól. Elbúcsúzott a háztól és azoktól, akiket szeretett, nem nézett vissza (... ). Minek azt látni, mint lesz egyre kisebb, egyre távolibb minden és mindenki? Minden találkozás meghatározó lehet. Minden találkozás ajándék. Minden találkozás kapcsolat, s a találkozást búcsú követi. Minden búcsúzásban megérzi az ember a végtelenre éhező ember végességét. Ami az embernek nem igazán fontos, attól könnyű elegánsan elbúcsúzni. Szeretek búcsúzni, meg kell adni a módját a távozásnak, majd a legvégsőnek is, végül is arra készülünk minduntalan.
Téged is nyomaszt, hogy délután ötkor már vaksötét van? Levertnek, fáradtnak érzed magad, és szinte az okát sem tudod? Ha a válaszod igen, lehet, hogy szezonális depresszióban szenvedsz. Íme néhány tipp, amivel kicsit szebbé teheted napjaid. A változó fényviszonyok és évszakok megzavarják a bioritmusunkat, szerotonin és melatonin termelésünket, melyek az alvásért és hangulatért felelős hormonok. Természetesen van, akiknél enyhébben, másoknál sokkal súlyosabban jelentkezik (nekik érdemes szakértő segítségét kérni), általánosságban a nőket és a fiatalokat érinti jobban. 1. Keresd a fényt! Bár ebben az évszakban nem egyszerű, mégis érdemes kihasználni, ha egy kis napfényt találunk, mivel ez segít a felborult bioritmust korrigálni, és szabályozza a melatonin termelésünket is. Nemcsak a természetes, hanem a mesterséges, terápiás célú fény is segít. 2. Aranyosi Ervin: Lásd meg a fényt! | Aranyosi Ervin versei. Aromaterápia Az illóolajok befolyásolják az agy hangulatért felelős részét és a belső órát, ami az alvást és az étvágyat szabályozza. Cseppents keveset a fürdővizedbe!
23:59 Elbűvölő:) virag91 2012. 22:51 Nagyszerű verset írtál, gratulálok. helszlo 2012. 20:29 Nagyon jó vers, gratulálok! Többek között, remek két sor: ''Hátam mögött kullog álmom, Megállok, mert be kell várnom. '' Törölt tag 2012. 19:53 Törölt hozzászólás. anyaoroszlan 2012. 18:46 SZÉP ÉS ERETETTEL Györgyi Karsai_Tibor 2012. Keresd a fendt.de. 18:29 Ilyen az áletünk, kedves Piroska! Szeretettel olvastalak! bel_corma 2012. 17:31 Újfent gyönyörű verset hoztál nekünk! Attila szalokisanyi1 2012. 16:47 Sült pogácsát megízleltem, még a batyut is cipeltem, többször is! Kicsikinga 2012. 16:27 Remek verset írtál ismét! 1954 2012. 15:41 ''Elnyűtt, kopott, rongyos göncöm, Céltudatba törött körmöm. '' Bevártad, aminek nagyon örülök! Gratulálok: Druszád