Az idő múlását hajlamosak vagyunk ellenünk elkövetett merényletként megélni, miközben minden csak felfogás kérdése. Manapság mindenhol azt próbálják érzékeltetni velünk, hogy már a startnál késésben vagyunk és soha nem lehetünk elég gyorsak ahhoz, hogy bepótoljuk, amit eddig nem sikerült elérnünk. Az időt megállítani nem tudjuk, viszont a szemléletünket átformálni igenis lehetséges. 1/5 Rohan az idő Gyerekként az iskolapadban ülve nagyon lassan ment az idő. Rohan az idf.fr. Hallgattuk a felnőttek siránkozását az évek múlásáról, de mi alig vártuk, hogy gyorsabban haladjon és végre mi is felnőttként élhessünk. Meg is történt, de most legjobb lenne megállítani. Ez lehetetlen küldetés, vagyis egyetlen dolgot tehetünk, megbékélünk a ténnyel, hogy bizony egyre gyorsabban pörög az a bizonyos óra. Mindenki más miatt szeretné lelassítani az időt, de sajnos erre senki nem képes. Vagy mégis??? A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!
Nem tudni, az idő rohan velünk, vagy csupán mi rohanunk valahová a közömbös időben. Rohanást mindenesetre tapasztalunk; a rohanás van, a világ rohanva van. A magamfajta (rohanó) filozófiatörténész mindennapjai során ezt leginkább az egykor elolvasni vágyott, de kigöngyöltetésükben, explicatiój ukban egyre csak halogatott érdekes szövegek felszaporodásán veszi észre. Rohan az ido. És persze a megírásra váró, szintén egyre kevésbé kihajtogatott, kiteregetett témák, a saját, talán érdekes potenciális szövegek nagy szaporaságán. Régebben mindig tudni véltük, melyek a mostanában megjelent, olvasásra érdemes művek, legalábbis magyar nyelven, és annak is volt trendje, rendje, hogy mikor mit illik föltúrni a régiségből. Ma már listát sem merek vezetni a desideratumokról, hiszen attól nem nő az esélye, hogy el is olvasom a címek alatt rejlő szövegeket, rajtam kívül pedig úgysincs senkinek hiányérzete, ha egy-két évszázad után is fölvágatlanul maradnak azok a régi kötetek, folyóirat-évfolyamok. Különben is: mennél kevesebb az ismert régi filozófiai szöveg, annál kisebb gonddal lehet ráhúzni az első szimpatikus filozófiatörténet-írási narratívumot a korpuszra.
Gyönyörőséggel, felszabadultsággal tölthet el bennünket egy olyan egészen hétköznapi teljesítmény is, mint a tánc, a közös éneklés, a sport, vagy a gyermekünkkel való önfeledt játék. Elrohant velünk az idő – beszereztünk mindent, ami a boldogsághoz kell, amit meg lehetett vásárolni, mégsem érezzük, hogy itt a háborítatlan örvendezés ideje. ROHAN. AZ IDŐ? | Liget Műhely. Hiába keressük, nincs igazi, mindenki számára egyformán kanalazható tinktúra arra, hogy a boldogság és az idő ne szembenálló fogalmak legyenek. Mindenkinek magának kell megragadnia, kiszakítania az időből azt a részt, amiben csak ő lehet boldog. Nem helyettesítheti senki más. Tóth Katalin
Sajnos, tényleg. A jó hír, hogy Szörényi Levente töretlenül dolgozik tovább, egykori zenésztársaival ebben az évben is fellépnek, és az István, a király immár klasszikus rockoperát is újra előadják a Királydombon. Tehát – minden a régi. Levi is. De mi történt az elmúlt hetven évben, őszerinte? Hogy élte meg a szocialista blokk "legvidámabb barakkjának" tartott országában lázadó beat- illetve rockzenészi élet első éveit? Honnan jött egyáltalán az ötlet, hogy zenész legyen? Valójában, hogy volt a legendás Illés eredeti sztorija? És miért volt szükség a szintén zseniális Fonográf megalakítására, amikor szólóban is nagy sikerei voltak? Tik-tak-tik-tak! Így éld meg jól az idő múlását. Igaz-e, hogy egy hajszálon múlott, hogy a korszak kultuszminisztersége mégis engedélyt adott az István, a király rockopera bemutatására? Valójában miért vesztek össze a rendszerváltás után Bródy Jánossal és valójában kibékültek-e azóta? És végül: Nyílik-e még az a bizonyos sárga rózsa? Vajon megváltozna-e valaha is Szörényi Levente vezényszóra? …és még megannyi kérdés, melyre évtizedek óta nem kaptunk, mi rajongók, közönség, választ.
Ennél sokkal fontosabb Nyiri számára az a – metafizikai módon felfogott – idő- és erőtöbblet, elsősorban az idő tágíthatóságának, bővíthetőségének az élménye, ami a modernitás előre nem látott, szándékolatlan, de talán legmélyebb következménye. A sárospataki iskolamesternek ez az utolsó észrevétele a világról, ereje és ideje rövidesen elhagyja. Nyiri-féle idő Az általa leírt ember korlátlanul szaporítható idejével és erejével azonban azóta is ott áll a térben (a gyár előtti téren). Álom és ébrenlét, élet és halál egybetűnésére nem gondol, de azt sem tudja már, hogy hová is kívánta bővíteni ezt az erőt, időt. Közalkalmazott filozófiatörténészek suhannak el mellette, akiknek néha eszükbe jut ez a fajta idő is. Könyv: Szörényi - Rohan az idő (Stumpf András). A modernitás sajátos idejének, Nyiri-féle időnek, ilyesminek nevezik, bólintanak, és suhannak tovább szövegeik között. kép | Yasu Matsumoto,
Értékelés: 493 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Ha hiszik, ha nem, Poirot mester vidéken él békés visszavonultságban s úritök-termesztéssel kísérletezik. Tegyük hozzá, mérsékelt sikerrel. Egy szép napon dúsgazdag szomszédját, Roger Ackroydot holtan találják dolgozószobájában. A kastélyban lakók, ahogyan egyikük fogalmazott: az "örökségre váró hiénák" között lenne a gyilkos? Japp felügyelő is megérkezik a birtokra, és felkéri Poirot-t, hogy legyen újra segítségére a nyomozásban. A belga mester kis szürke agysejtjei hamarosan működésbe lépnek és egy szerelmi háromszög, zsarolási kísérlet felfedezése után a gyilkosnak már nem sok esélye marad... A műsor ismertetése: Amikor Agatha Christie megálmodta a belga nyomozó alakját, alacsony termetű, köpcös, díszes bajuszú, talpig elegáns úriembert képzelt el, aki valamikor az 1880-as években szü írónő által életre keltett nyomozó évtizedeken keresztül derítette fel a rejtélyes ügyeket, saját magát pedig minden szerénytelenséget nélkülözve remek embernek tartotta.
A vonat hóakadályba ütközik, és bár a talpraesett nyomozó, Hercule Poirot éppen hazafelé utazik, meg kell oldania egy gyilkossági ügyet, ám a szálakat nem olyan egyszerű kibogozni, mint azt sokan gondolják. A megoldás csavaros, és cseppet sem hétköznapi. Krimi rajongóknak úgy gondolom elengedhetetlen kellék a könyvespolcon.
És csak várunk és várunk. A film bevezetése majdnem a film közepéig tart. Egész addig a rendező lassan próbálta csepegtetni az információkat a közelgő gyilkosságról, csakhogy ezzel a tapasztaltabbak már a cselekmény beindulása előtt megfejthették a nagy rejtvényt. A bűntény után a kihallgatások dinamikusak, érdekesek, ám nem szolgálnak túl sok újdonsággal. A készítők a könnyebb érthetőség érdekében egy-egy vonásra redukálták a karakterek jellemét, amivel a történet is sokkal transzparensebbé vált. Megvolt az őrült exbarátnő, a féltékeny exvőlegény, az elégedetlen szolgáló, a féltékeny nagynéni és a gyerekkori barát. És az összes karakter motivációja ugyanaz: a szerelem. Még Poirot-é is. Az egyik legkritikusabb pont a főszereplő jellemének átírása. David Suchet olyan tökéletesen alakította az Agatha Christie által megírt karaktert, amit Kenneth Branagh meg sem tud közelíteni. Az eleinte bohókás, ám szerény jellemet a film előrehaladtával átvette egy arrogánsabb, az érzelmeire hallgató ál-Poirot.
Úgy gondolom, viszont fogjátok még látni a bajuszt. Michael Green írta az említett két Christie-adaptáció forgatókönyvét, de ő felelt a Logan - Farkas, az Alien: Covenant, a Szárnyas fejvadász 2049 és a Dzsungeltúra szkriptekért is. Ti mit szóltok Branagh terveihez? Ezt láttad már? Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni. Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!