Mitadisten: még jól is éreztem magam. A fentieket persze ne értse úgy a Drága Olvasó, hogy ezt komolyabb problémaként rovom fel a filmnek, erről szó nincsen. Ami azt illeti, James Mangold egy profin, rutinnal levezényelt alkotást tett le az asztalra, amely annak ellenére is végig képes lekötni a nézőjét, hogy meghökkentően, riasztóan hosszú játékidővel (152 perc) rendelkezik. A végeredményt nézve ugyan nem feltétlenül indokolt ez a két és fél óra, hiszen ugyanezt a történetet könnyűszerrel el lehetett volna mesélni legalább fél óra mínusszal, mégis van a filmnek egy sodrása, aminek a magam részéről nehezen tudtam ellenállni. Az aszfalt királyai jó tempóban és kellő lelkesedéssel (no pun intended) vezet be bennünket egy olyan világ kulisszái mögé, ahol mindenki autós szakzsargonban beszél és ahol élet-halál kérdésnek hat az, hogy hány perc alatt tudsz kellő sebességre felgyorsulni. Az pedig már nem csak a rendező, de a színészek, valamint a forgatókönyvírók (Jez Butterworth, James Mangold, John-Henry Butterworth, Jason Keller) érdeme is, hogy mindez a szakmázás egy abszolút laikus számára sem feltétlen válik szárazzá és unalmassá.
Mostanában kevés igazán jó autóversenyzős mozi készül, annak ellenére, hogy a sportág igencsak népszerű téma a filmiparban, és így a trendeket általában meglovagoló Hollywoodban is - én legalábbis az utóbbi évekből egyetlen minőségi produkcióra sem emlékszem (a Hajsza a győzelemért kivételével), mely nagyrészt a realitás talaján maradva sikert tudott volna felmutatni. Az aszfalt királyai voltaképpen nem más, mint egy szerelmeslevél az autókhoz, a száguldáshoz és az autóversenyzéshez, ami, bár önmagában nem elegendő az üdvösséghez, a profi megvalósítással és a két sztárszínésszel együtt mindenképpen egy kiemelkedő alkotásnak tekinthető. A film megtörtént események, illetve valós személyek alapján készült, és az 1960-as évek elejének benzingőzös Amerikájában játszódik. A tömeggyártásban jeleskedő, ám a versenyek terén jóval szerényebb eredményekkel rendelkező Ford vállalat gyakorlatilag hadat üzen a Ferrarinak, megirigyelve annak sikerét. Ehhez azonban szüksége van egy igazi szakértő, ez esetben Carroll Shelby (Matt Damon) segítségére, kinek neve a Ford Shelby, vagyis a Ford Mustang egy speciális variánsa kapcsán lehet ismerős.
Igen, jól sejtitek: Az aszfalt királyai nem találja fel újra a filmművészetet, és hirtelen nagyon kéne erőlködnünk, ha a narratívának olyan elemére kéne rávilágítanunk, amivel még nem találkoztunk többször is a filmtörténet során. De igazából hiba lenne elemeire szedni ezt a filmet: olcsó hasonlattal élve mint egy jó autó, ez is összességében működik, nem alkatrészeire bontva. Úgy viszont elképesztően hasít! Az alapot két kiváló színész örömjátéka jelenti: Matt Damon már számos alkalommal bebizonyította, hogy bármilyen figurával képes rokonszenvet ébreszteni a nézőben, ezúttal pedig az a feladata, hogy nehezen mozdítható pénzembereket győzzön meg az igazáról, és ő az a típus, akinek már a köszönésnél nyert ügye van. Christian Bale is a már jól megszokott eszközeihez fordul, habár az ő karaktere a keményebb dió: Ken Miles tisztában van azzal, hogy nem társasági lény, és nem igazán tudja eladni magát, de nem csak a szakmáját szereti, hanem a családját is, és emiatt sokszor kénytelen lenyelni a békát.
A Daytonai 24 órás verseny – Részben igaz 1966-ban rendeztek először Daytona-ban 24 órás endurance versenyt és azt valóban a Ken Miles - Lloyd Ruby páros nyerte meg a 98-as számú Ford GT40-essel, és ezzel kb. ki is fújt minden valóságtartalom, ami a filmben látható volt. A versenyen nem volt tét sem a Shelby Americans jövője, sem Ken Miles Le Mans-i indulása, és az angol pilóta sem egy utolsó körös hajrával nyerte meg a versenyt. Valójában utcahossznyi, 8 körös előnnyel ért be a második helyezett előtt. Enzo Ferrari ott volt 1966-ban Le Mans-ban – Hamis Van egy jelenet, amikor Enzo Ferrari dühöng és a díszpáholyból ordibál a szerelőinek és a versenyzőinek. Amikor néztem a filmet az jutott eszembe, hogy nem szívesen lettem volna a helyükben. Valószínűleg hasonló temperamentuma volt az olasznak, de a Commendatore már akkoriban sem nagyon járt ki versenyekre, így 1966-ban sem volt ott Le Mans-ban. Miles kocsijának ajtaja nem csukódott be normálisan a verseny elején – Igaz Bár ha lehetett volna fogadni, akkor erre azt tippeltem volna, hogy kitaláció - de nem, ez tényleg megtörtént.
Miután szívbetegsége miatt többé nem versenyezhet, Shelby létrehozza saját autótervező és kereskedő cégét Shelby American néven, az új GT40-es modell kifejlesztéséhez és vezetéséhez pedig a kissé különc és magának való, ám a kocsikhoz és a vezetéshez annál jobban értő brit, Ken Miles (Christian Bale) tehetségét veszi igénybe. A Ford fejesei azonban egyáltalán nem nézik jó szemmel Miles ténykedését és önfejű viselkedését, ezért igyekeznek ráerőltetni az akaratukat Shelby-re és cégére. Végül a rivalizálás már nem csupán a Ferrari ellenében, hanem a Ford csapatán belül is maximálisan felpörög... Carroll Shelby (Matt Damon) Le Mans-i győztesként tudja, mi a dörgés A Shelby-hez és Miles-höz kapcsolódó, az átlagnéző által aligha ismert életrajzi vonatkozások mellett felettébb érdekes betekintést kaphatunk a szakmai döntések és a világmárka által diktált marketing szempontok összeütközésére, még ha az a szokásos túldramatizált formában kerül is tálalásra. Úgyszintén tény, hogy akadnak klisék mind a szövegben és a fordulatokban, mind a színészi játékban, ami nem egyszer túl lett tolva kissé, a maga hollywoodiasan mesterkélt módján.
Az viszont igaz volt, hogy ezzel a csapatutasítással a Ken Miles-Denny Hulme duó vitatott körülmények között, de elvesztette a győzelmet. A hivatalos magyarázat szerint McLaren-Amon autója a rajtnál hátrébbról indult, így nagyobb távot teljesítettek. Ezt a hangosbemondó is közölte a verseny végén, amit a filmben hitelesen bemutattak. Ken Miles halála – Igaz Sajnálatos módon Ken Miles nem tudott több Le Mans-i versenyen részt venni, mert ahogy a filmben is bemutatták 1966. augusztus 17-én, egy versenyautó tesztelése közben életét vesztette. +1 Ez inkább csak egy kis pontatlanság: Shelby 1959-ben nyert Le Mans-t és nem 1958-ban. Emellett akkoriban még nem voltak szinkronváltós kocsik, hanem kétszer kellett kuplongolni. Ha tetszett a cikk, mutasd meg másoknak is:)
Azonban ha újra elővesszük a mozit, látni lehet, hogy a film legnagyobb erénye pusztán annyi volt, hogy "más" volt, mint a vetélytársai. A kiáltvány egyértelmű, a kivitelezés azonban nem több, mint átlagos, némi hozzáadott vérrel és meztelenséggel, amit a Deadpool érkezéséig nem tudtunk volna elképzelni, de a Marvel nagyszájú szuperhőse nemcsak a negyedik falat rombolta le, hanem hogy véres, korhatáros képregényfilmekre is igény van. Mangoldnak szerencséje, hogy ezúttal is van valami, ami felhúzza a moziját. Első körben kapott két olyan színészt, aki szinte a kisujjából kirázza a szakmát, legfőképpen Christian Bale. Bár ő hozott már hasonló karaktert korábban, alakítása élvezetes és összetett. Még úgy is, hogy itt amolyan várakozó üzemmódban játszik: hozza a tőle elvártakat, de nyoma sincs annak az invenciózus karakterrajznak, amit például Adam McKay Alelnöké ben nyújtott az év elején. Matt Damonnal tökéletes páros alkotnak: ők ketten a film szíve és lelke, és nem számít, mennyi expozícióval és eseménnyel zárja őket körbe Mangold, gond nélkül hárítják az akadályokat.
Akkor a csábító fiatal lány szerepét játszotta, aki végül öngyilkosságba hajszolja a főnökét, Mariának ezúttal azonban a másik, idősebb nő szerepét kellene eljátszania. Azonban egykori szerepét egy fiatal hollywoodi sztárra bízzák. Maria hirtelen a tükör másik oldalán találja magát, szemtől szemben egy kétesen vonzó nővel. Apróhirdetés Ingyen – Adok-veszek,Ingatlan,Autó,Állás,Bútor. Kissé lassú, különös film, de a karakterdrámák rajongóinak ajánljuk. 5 sorozat, ami miatt megéri virrasztani Több szempontból is szeretjük a karácsony körüli (viszonylagos) nyugit. A pihenésen kívül végre több sorozatnak is esélyt adhatunk, olyanoknak, amikkel már szemeztünk, de az esti órákat munka után eddig sajnáltuk rá. Bölcsészből kockába modulálódott sorozat, fim és adat junkiként tengetem napjaimat.
A Szerdai gyerek bevezeti a nézőt az ország hátrányos helyzetűinek világába, realista eszközökkel megmutatva azt a kilátástalan állapotot, amit sürgősen kezelni kellene. Mindenképpen fontos film ez, hiszen még ma is kevesen vesznek tudomást arról a valós világról, ami a vidéki társadalmunkat sújtja. Anyám és más futóbolondok a családból Fekete Ibolya filmjét imádtuk. Felesleges tovább szaporítani a szót: remek ötlet volt a XX. Akciófilm - 2015-ös filmek. század magyar történelmének feldolgozása, ráadásul a merész koncepciót remekül megvalósították a készítők. Minden egyes évtized korrajza aprólékosan ki van dolgozva, Ónodi Eszter még mindig szerethető és izgalmas. Víkend Mátyássy Áron Víkend-je a túlcsavart forgatókönyve miatt nem lett egy kritikai sikersztori, bár mi mégis úgy gondoljuk, hogy helye van a listánkon. Ennek a legfőbb oka pedig az, hogy a fim, a rendezés szempontjából már-már amerikai filmeket idéző minőségben lett elkészítve. A Kárpátok adta táj borzongató erejű atmoszférát teremtett, de ehhez kellett egy vérprofi operatőr (Győri Márk), és egy igényes prezentációt megvalósító stáb.
További információk [ szerkesztés] Momentum a -n (magyarul) Momentum az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul) Momentum az Internet Movie Database -ben (angolul) Momentum a Rotten Tomatoeson (angolul) Momentum a Box Office Mojón (angolul) Filmművészetportál USA-portál Ez a filmművészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A film zeneszerzője Laurent Eyquem. A film gyártója az Azari Media és a Thaba Media, forgalmazója a GoDigital. Műfaja akciófilm és thriller film. Amerikában 2015. október 16-án, Magyarországon 2016. március 31-én mutatták be a mozikban. 2015-ös filmek - Korea - Keleti Szél. Tartalomjegyzék 1 Cselekmény 2 Szereplők 3 Jegyzetek 4 További információk Cselekmény [ szerkesztés] Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
The Wailing (Gokseong) A The Chaser és a Yellow Sea után nagy várakozással tekinthetünk a fiatal rendező, Na Hong-Jin harmadik filmjére, amely természetesen ismét egy thriller. A rejtélyes sztori vidéken játszódik, ahol egy különös pletyka terjeng, és a faluban munkálkodó nyomozót ( Kwak Do-wan) még egy sámán ( Hwang Jeong-min) is segíti. A gyanús dolgok egy japán turista érkezése után kezdődtek, akit egyes híresztelések szerint lehet, hogy Takeshi Kitano fog alakítani.