Többségében mindenszentekkor szokta sütni nagy mennyiségben, mert akkor már vannak disznóvágások, azaz töpörtyű, és ott összegyűlt a család, valamint napokig finom volt. Azt hiszem idén, addigra én is alaposan begyakorolom. A szegények leggyakoribb étele Amióta zsírt használunk a sütésnél, azóta a pogácsa, és annak különböző fajtái azok, amitől jóllaktak a népes, sok gyerekes családok régen is. Nem is lehetett volna annál jobb ötlete a gazdának, mikor töpörtyűsütés után azt mondta az asszonyoknak, kaparják le az üst faláról a megmaradt töpörtyű cafatokat, majd a kissé megdermedt zsírt is, és kenjék bele a pogácsába. Itt született meg a töpörtyűs pogácsa ötlete, ami többségében disznóvágáson készült. Omlós tepertős pogácsa recept » kedvenc-receptek.hu. Ezután már a töpörtyűt, ha netán újévre is maradt, ledarálták, zsírral, sóval, borssal vegyítették, és úgy kenték meg vele a tésztát. Sok rituálé vette körül, de ahogy minden rendes recept, ez is praktikumra épült. Gömörben például akkor készült, ha kenyérsütés volt. A kelesztőtálak oldaláról levakarták az öregtésztát, azt vegyítették el a töpörtyűvel, így hajtogatták.
Hozzávalók: 250 g tepertő 500 g liszt 20 g élesztő 1 dl tej 2 toj sárgája 2 dl tejföl 1 csapott kk őrölt fehérbors só Elkészítés: Tejben élesztő megfuttatva. Liszt + tepertő + toj. sárgája + zejföl+ élesztő+ só + bors --> összedolgozzuk, tejjel lazíthatjuk, ha túl kemény lenne. 1, 5 órát kelesztjük. Lisztezett deszkán 2 cm vastagra nyújtjuk. Berácsozzuk a tetejét, kiszaggatjuk. Sütőlemezen még 30 percig kelesztjük. 200 fokon 40 percig sütjük. Kinek a kedvence ez a recept? Töpörtyűs pogácsa réceptions. favorite Kedvenc receptnek jelölés Kedvenc receptem Recept tipusa: Sós sütik, report_problem Jogsértő tartalom bejelentése
Az mondjuk biztos, hogy az egy asztalnál történő poharazgatás évszázadok óta fontos eleme a férfiak kapcsolattartásának, történjen az akár egy úri szalonban, egy falusi kocsmában vagy épp a gazda pincéjében. Míg a nők órákat el tudnak csacsogni akár telefonon is, addig nekünk férfiaknak fontos ennek az egésznek a koreográfiája is, tulajdonképpen alkalmat teremtünk, az időnket adjuk, rangot adunk a beszélgetésnek. Mintegy liturgikus eleme, kelléke ennek az eseménynek a bor - vagy más alkoholos ital – de vegyük észre, hogy a fogyasztás csak szimbolikus, és a lényeg valóban a kapcsolattartáson, a barátság ápolásán, elmélyítésén van, még akkor is, ha olykor túl gyakran is emeljük szánkhoz azt a bizonyos szimbólumot. Arról nem is beszélve, hogy így végül képesek leszünk olyan arcpirító témákról, lelki vívódásokról is szót váltani, amelyről a nők akár telefonon is simán tudnak beszélgetni. Na de kanyarodjunk rá, hogy mivel kvaterkázunk most a tepertős pogácsa mellé. #124 - Az igazi tepertős - töpörtyűs pogácsa recept - YouTube. A móri borvidéken termett Paulus Gold Olaszrizling egy 13-as alkohollal bíró reduktív, s mint ilyen rendkívül gazdag és izgalmas aromákkal rendelkező bor.
Az első "Tyúkot" azért neveztük el "1"-nek, mert a fele sem fért az előadásba annak, amit elmondani szerettünk volna. Január 21-én bemutatjuk a "2"-t. Az elsőnél kérdés volt, hogy érdekli-e nézőinket az, ha verseket mondunk. Totek - Örkény István: Levél a nézőhöz - Örkény Iram. A másodiknál az a tét, hogy ne ugyanazt a bőrt húzzuk le másodszor is a rókáról. Az előadás 16 éven felülieknek ajánlott Válogatta: Várady Szabolcs Szerkesztette: Mácsai Pál Játsszák: Bíró Kriszta, Csuja Imre, Dóra Béla Epres Attila, Ficza István, Für Anikó Gálffi László, Jéger Zsombor, Kerekes Éva Kerekes Viktória, Kókai Tünde, Mácsai Pál Máthé Zsolt, Nagy Zsolt, Novkov Máté Patkós Márton, Pogány Judit, Polgár Csaba Takács Nóra Diána, Vajda Milán, Znamenák István Zsigmond Emőke Díszlet, jelmez: Izsák Lili Zene: Kákonyi Árpád Súgó: Horváth Éva Ügyelő: Sós Eszter A rendező munkatársa: Érdi Ariadne Rendező: Mácsai Pál
– Eladó? – kérdezi. – Micsoda? Az egyik kocsikísérő, aki halványszürke cejgnadrágot visel, meghökkenve méri végig. Felsőteste meztelen, s mellének szürke borostái közt apró igazgyöngyök csillognak. Tikkasztó a meleg. – Emez – mondja az utas, újra oldalba veri a gépet, és figyelmesen hallgatja üres belvilágának fémes kongását. – Ezt akarja megvenni? – bámul rá a kísérő. – Miért? A másik talán jobb? Örkény István: Egyperces novellák (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984) - antikvarium.hu. – Dehogy – mondja izzadva a kísérő. – Teljesen egyforma mind a kettő. – Hát akkor ennél maradok – koccintja meg a gép oldalát a vendég. – Meg akarja venni? – Esetleg. – Kinek a részére? – Csak úgy magamnak. Miért, nem eladó? – Ilyet még nem hallottam – mormogja a kocsikísérő. Szemét lehunyja, a keze hátával letörli róla a verejtéket. Aztán még egyszer megbámulja az utast, száraz szemmel. Aztán sarkon fordul, és átmegy az árok felőli oldalra. Összesen hatan vannak. Egy sofőr, aki hanyatt fekszik a vontató alatt, egy szerelőforma ember, aki a szerszámokat adogatja neki és a négy kísérő szerteszét.
Már csak azért is, mert szavalásról szó sem volt; Nagy Zsolt úgy mondta el az Egy estém otthon t, mint az a srác, aki hosszú idő után hazament látogatóba, s szeretettel megmosolyogja kissé földhözragadt apját, Patkós Márton pedig a Föltámadott a tenger t tette elevenné. A Családi kör is új életre kelt Csuja Imre előadásában; kifényesedett, megtelt melegséggel, szeretettel. Helyet kaptak a válogatásban továbbá azok a "nagy" versek is, melyek már olvasva is felkavarják az embert. Súlyosan hangzott a minden versszak végén visszatérő "nincsen remény" szólam Vörösmarty Az emberek című versében (Gálffi László), valamint a sokat citált szavak: "az emberfaj sárkányfogvetemény". Jön a 10. Örkény Kert! – Deszkavízió. Polgár Csaba úgy mondta el Petri Hogy elérjek a napsütötte sávig című versét, mintha éppen csak a minap történt volna vele meg a bizarr kaland. Ficza István könnyed, társalgási stílusban vezette elő a Semmiért egészen t, ami pontosan így lett hátborzongatóan kegyetlen. Nagy Zsolt előadásában A Dunánál olyan történetté vált, amit mintha egy sör mellett mesélne el.
530 Nászutasok a légypapíron 535 Tanuljunk idegen nyelveket!
Eltűnt a múlt, s belőle Moszkva. Már ifjúságát eltemette Érte. Ha sír egy újabb élet, felriad. Elűzi még a háborút a béke, Míg oszlopokban áll a kézirat. Mit össze-vissza vet papírra Tolsztoj, Tisztázni mindig ott a női kéz. Ezerszer újra írni, és ha kész, Tucat kötet tekint le majd a polcról. Élet s halál papírba fogva. Világhír vár a Rosztovokra. S mi vár reám? Egy furcsa ízű eszme Terhétől rogy Ljovocska asztala. Tanát a józan ész fölé helyezte. Zarándokhely lett házunk, Jasznaja. A testi kéj, a pénz, mind ördögadta Világi bűn. Elvetni szent dolog. Haszonlesők, kétszínű csertkovok Körében ül, s áldoz le lelke napja. S míg hirdetett sok józan elvet, Sokadszor is teherbe ejtett. Aszályos év. Szomjazva küzd az élet. Járvány kaszál csupán, a rozs kiég. Bejárva mind az éhező vidéket, Élelmet osztogatnak Tolsztojék. Megannyi cél, hogy küzdjön és utazzon. Egy misszió, mely összeköt megint. Nyomdába vinni Lev regényeit, Tárgyalni, mint valódi üzletasszony. Segéllyé válhat minden oldal - Így él az "átkozott" vagyonnal.
Anyám tyúkja (1. ) - A magyar irodalom kötelező versei Mit csinál Edward király, angol király? Mihez ne fogjon senki könnyelműen? Mi történik őszi éjjel a galagonyával? A válaszokat egyformán tudjuk. Ha valamiben, ebben egyek vagyunk. De jó! Egy versantológia van a fejünkben, kinél szűkebb, kinél bővebb, de a magja közös. Rágcsálja az idő, strófák, sorok, jelzők kihullnak, néha a szerző neve is. Ez például honnan is van: "A jó sör jön is, megy is? Tanultuk az iskolában? Kaláka? Burns! Szóval nem magyar. Nem e? Burns nem ezt írta. Hanem ezt: "O gude ale comes and gude ale goes… Magyarul Nagy László csinált belőle verset. Róla kinek mi ugrik be? Itt már bizonytalanabb terepen járunk. De makacsul mégis úgy képzeljük: valahol ott él bennünk az az antológia. A kályha, ahonnan elindulunk, ami megszabja viszonyunkat a nyelvünkhöz. Van, akiben folyvást bővül, van, akiben egyre kopik, de akkor is olyan parázs, ami lángra kap, ha ráfújnak. Idealisták volnánk? Tegyünk egy próbát! Legyen most a színpad ezé a közös versmemóriáé, ahol helye van a torzképeknek és magyar költészetté honosított idegen verseknek is.
Macskát fialt a pince. Egy lomkupac körül vidám ruhák. A sín alatt a Margit híd gerince Ropogva éri el velünk Budát. Rétest eszünk, becézi ajkainkat. Tompítja szó a villamos zaját. Orrunkba száll egy áruházi illat, És andalít a fog között a mák. Leszállunk. Fojt a füst, repedt a járda, De zöld ruhában jön felénk a park. Méhet vadít a gömbakác virága. Még zsong a tér, de zümmögése halk. Hajad lehull a víz fölé hajolva. Fodrokra bomlik szét a délután. Egy félbemetszett gyár tekint a tóra. Mi lent való, fent képzelet csupán. Csalunk tudom: az álmodók hibája. Új képet rajzolunk kedvünk szerint. Nem jó tündér igéje szállt a tájra, Csak egy szemfényvesztő tavasz megint. SZOFJA TOLSZTAJA BALLADÁJA A földre hullott tincs utóbb kiserken, S ragyog megint tarkóra font haja. A gyermekágyi láztól megviselten Magába réved Szofja Tolsztaja. A csöpp kis állkapocstól fáj a melle. Vonít a test, magából adni fél. Nincs tejfolyó, csak néhány csöppnyi vér. Hány pólya még, s ekként vajúdni kell-e? Szolgálni, tűrni hajladozva.