Nem hízott el, ugyanolyan izmos legény, mint volt. :D Ha lehet, kérj déli időpontot, mivel ha felébred, mindenhova menni szeretne, mivel nem tudja, hogy mi történik vele, ez pedig sok eséssel jár, ha nem tartod meg. Nappal pedig egyszerűbb lesz figyelni rá. Remélem tudtam segíteni. :)
Annyiból mi fel se tudnánk nevelni őket. · Állatkereskedésekben csak szaporítóktól lehet nyuszi, egy tenyésztő nem passzolja le őket csak hogy nehogy rajta maradjon, sőt jegyzi melyik kihez kerül. Kereskedésben sűrűn árulnak nem valódi törpenyulat, hanem kis termetű fajták keresztezéséből származó utódokat és esetenként ezeket a kicsiket árulják törpenyúlként. (Nagyon sűrűn állatkereskedéses nyuszikkal kapcsolatban kapunk hívásokat.. vagy betegek vagy egyik percről a másikra elpusztulnak, így ezt az opciót nagyon nem ajánlom. Mik a tapasztalatok ivartalanítás után?. ) Ez a Wonder Bunny, a Csoda Nyuszik Tenyészete!
Lezárult az országos ivartalanítási program. Az Index Etyeken járt, hogy a település kutyamenhelyén tájékozódjon az akcióról, amelynek célja, hogy együttműködésre sarkallja az önkormányzatokat, az orvosokat és a civil szervezeteket egy hasznos cél, a nem kívánt állatszaporulat megakadályozása érdekében. – Van egy kis gondom ezzel a Zsuzsi kutyával, szeretném átkeresztelni, mert a neve sajnos az elvált feleségemre emlékeztet... – magyarázza a problémáját egy újdonsült gazdi az Etyeki Állatvédők Egyesületének kutyamenhelyén a telephely vezetőjének. Tapasztalatok ivartalanítás ulan bator. Botka Zsolt elnök mosolyogva legyint, és megnyugtatja az örökbefogadót, hogy tegyen bátran kedve és ízlése szerint, mert a kutyák hamar megszoknak bármilyen nevet. Százezrével kóborolnak Bárcsak ez lenne a legnagyobb gond az állatvédők mindennapjaiban, talán kicsit boldogabb lenne a világ. Csakhogy vannak jelentősebb problémák, mint például a kutyák túlszaporodása, ami sokkal égetőbb kérdés, hiszen becslések szerint napjainkban Magyarországon 4-5 millió kutya él, és közülük mintegy 300 ezer a kóbor állat.
Az Európai Bizottság elnöki székére pályázó Manfred Weber szerint az EU érdekeivel ellentétes a már jórészt elkészült orosz-német gázvezeték. "A projekt ellen vagyok, mivel annak megépülése nem áll az EU érdekében, mivel növelné függőségünket az orosz nyersanyagoktól, pedig pont ennek az ellenkezőjére lenne szükségünk" – nyilatkozta a Németország és Oroszország között a Balti-tenger alatt épülő Északi Áramlat 2 nevű gázvezetékről Manfred Weber, az Európai Néppárt bajor csúcsjelöltje. "Ha én leszek az Európai Bizottság elnöke, minden rendelkezésre álló jogi eszközzel élni fogok, hogy leállítsam az Északi Áramlat 2-t" – mondta a politikus a lengyel Polska Times-nak az Euronews tudósítása szerint. A nyilatkozat azért is érdekes, mert miközben a 2012 óta működő Északi Áramlat gázvezetékkel párhuzamosan futó új – az orosz Gazprom által tulajdonolt – vezeték megépítését több közép-európai kormányzat, különösen a lengyelek, az EU több vezetője, illetve az amerikai törvényhozás több képviselője is kritizálta, addig a német kormány makacsul kitartott mellette.
Az Északi Áramlat 2 nyomvonala 29 milliárd zloty – átszámítva 2312 milliárd forint, a magyar állam 2020-as költségvetésének nagyjából tíz százaléka. Ekkora bírságot szabott ki a lengyel versenyfelügyelet hatóság (UOKiK) az orosz állami gázkereskedő óriásra, a Gazpromra az Északi Áramlat 2 gázvezeték építésére létrehozott projektcég miatt. Ehhez képest már aprópénznek tűnik az a 234 millió zloty (18 milliárd forint) amelyet az ügyletben részt vevő nagy nyugati energetikai cégre szabott ki a versenyhatóság – írja az euronews. Lengyelország döntése ebben a kérdésben az Európai Uniót is váratlanul érte, és nagyon kellemetlen az Északi Áramlat 2 másik fő érdekeltjének, Németorszá gnak is. Északi Áramlat 2 – német érdek Az Északi Áramlat 2 többszörösére növelné az Északi Áramlat gázvezeték kapacitását, amely az Oroszországgal az utóbbi időben rossz viszonyba került hagyományos tranzitországok (Ukrajna, Lengyelország) megkerülésével az Északi-tengeren át Oroszországból egyenesen Németországba szállít földgázt.
Egyrészt mi garantálja, hogy Ukrajna képes lesz a jövőben is a gáztranzitra? A 100 milliárd köbméter éves kapacitású, 50 éve épült Testvériség vezetékrendszer, amely Ukrajnán keresztül halad, tradicionálisan a legfontosabb útvonala az orosz gáznak Európa felé. (Csak összehasonlításképpen, a Fehéroroszországon és Lengyelországon átmenő Jamal vezeték évi 33 milliárd köbméter kapacitással rendelkezik, az Északi Áramlat 1 és 2 egyenként 55 milliárd köbmétert tud szállítani. ) Azonban ez a kapacitás csak névleges: a négy párhuzamosan futó ukrajnai szálból a hírek szerint egy már teljesen használhatatlan, egy csak a kapacitásainak töredékét tudja. A fennmaradó kettőt pedig a következő évtizedben fel kellene újítani, hogy biztosan használni lehessen. Vajon ki akar 10-20 milliárd eurót fektetni egy olyan földgázvezeték-rendszerbe, aminek a megtérülése igencsak kérdéses, a politikai viszonyok korruptak és a tulajdoni helyzet is rendezetlen? Az, hogy Ukrajna az elmúlt 30 évben nem tudott életképes állami berendezkedést megvalósítani, jelentős fejfájást okoz Oroszországnak és az Európai Uniónak is.
Ez a mostani eljárás tehát nem specifikusan a Gazpromnak szól, a bíróság nem specifikusan Oroszország ellenében ítélkezett – hangsúlyozza az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa. Deák András György szerint azt is érdemes tisztázni, hogy a gázvezeték természetes monopólium, ami azt jelenti, hogy a természeti adottságokból kifolyólag elérhető közelségben nagyrészt egyedül Oroszország rendelkezik az európai piac számára kellő mennyiségű földgázforrással. Versenytárs híján azonban az EU erre azt mondja, szabályozás útján biztosítani kell az egyenlő hozzáférést a kapacitásokhoz. Leegyszerűsítve: az unió szempontjából nem az van, hogy ha ez a te vezetéked, akkor csak te tudod használni. Vagyis az EU álláspontja, hogy Oroszország kizárólag csak akkor profitálhat a saját vezetékéből, amennyiben megfelel a Brüsszel támasztotta európai normáknak – emeli ki az elemző, aki szerint ezt úgy kell elképzelni a gyakorlatban, hogy a helyi szabályozó megállapodik az üzemeltetővel – ebben az esetben a szabályozásért felelő német hatóság a Gazprommal –, és kitalálja a rendszert, hogy az oroszok hogyan használhatják a vezetéket.