Vásároljon bútorokat nagyszerű áron Egyszerű vásárlás Egyszerűen vásárolhat bútort interneten keresztül. account_balance_wallet Fizetés módja igény szerint Több fizetési lehetőség közül választhat. Mindent úgy alakítunk, hogy megfeleljünk az igényeinek. shopping_cart Érdekes választék Választhat bútorok széles kínálatából különböző stílusban, anyagokból és színkivitelben. Válasszon a bútorok széles választékából, verhetetlen áron! Éljen a lehetőséggel és vásároljon bútort nagyon alacsony áron! Olcsón szeretnék vásárolni
shopping_cart Széles választék Több száz különféle összetételű és színű garnitúra, valamint különálló bútordarab közül választhat account_balance_wallet Választható fizetési mód Több fizetési mód áll a rendelkezésére. Banki átutalás, készpénz vagy részletfizetés. Egyszerű vásárlás Vásároljon egyszerűen bútort online.
Mivel a feltételezett, latin nyelvű eredeti legendaszöveg létéről semmilyen információ sincs, mások inkább azt feltételezik, hogy egy ideig csak a legenda szövegének két forrása létezett, s azokat a 15. század elején vagy a végén dolgozták össze, majd ezt fordították magyarra. Azonban elképzelhető az is, hogy a két forrásból közvetlenül magyarul írták meg eredetileg a legendát (akár már 1310 körül [1]). [2] A legenda szövegét az a kódex őrizte meg, amit Ráskay Lea másolt – illetve feltehetően át is írt – 1510-ben a Margit-szigeti domonkos kolostorban (vagyis ott, ahol Margit évszázadokkal korábban élt). A legendát tartalmazó kódex 1529-ben a nagyváradi klarisszákhoz került – miután a Margit-szigeti apácák a török elől odaköltöztek –, onnan Nagyszombatba, majd Pozsonyba, s 1836-ban az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol jelenleg is található. [3] Könyvtári jelzete: Magyar Nyelvemlék 3. [4] Először 1879-ben adták ki a Nyelvemléktár című sorozat 8. köteteként, majd 1990-ben a Régi magyar kódexek című sorozat 10. köteteként Szent Margit élete, 1510 címmel tették közzé Dömötör Adrienne és Pólya Katalin átiratát jegyzeteikkel.
A főbb alakok elhelyezése színpadszerű, részleteiben mégis megjelenik a mozgás. Az egész ábrázolás nem más, mint játék a múlt és jelen szimbolikájával – úgy a történetiség, mint a megidézett korok technikai eszközeivel alátámasztva. Az alkotás elé (végül) kihelyezett tábla szerint, a tábla a "Szent Margit legendáját" alkotója életműve "legnagyobb vallási témájú" művének jelzi. Lehet, legenda a legendában: a művész saját magát is megjelenítette az alkotáson. Pontosabb infó nincs, így lehet találgatni. Meglehet a fent, középen tépelődő szárnyas angyal, vagy a szerelmesek oldalán repkedő párja (Kupidó álcájában), vagy éppen az ellenkező oldalon, nagy-nehezen a függöny takarásából feltárt, velocipédon a kép középpontja felé igyekvő, hegyes szakállú sötét figura, aki vöröslő szemével Rád néz! (? ) Források: Műelemzés (Szőnyeg-Szegvári Eszter művészettörténész)
Az 1908-ban indult Nyugat című irodalmi folyóirat meghatározó egyénisége. Az európai műveltség meghonosításáért harcolt. Tiltakozott az első világháború értelmetlen vérontása ellen, szót emelt a szociális igazságtalanság megszüntetéséért. Hangsúlyozott magyarságával a nemzetiségi ellentétek szítói és fenntartói ellen érvelt: szerinte az jó magyar, aki emberként, európaiként is megállja helyét. A nacionalizmussal, sovinizmussal (nemzeti önzéssel) szemben a népek megbékélését, barátságát szolgálta. Szent Margit középkor óta élő legendája az Árpád-házi királylány példáját állítja elénk. A tatárjárás után Margitot apja, IV. Béla gyereklányként kolostorba küldte, hogy így nyerjen Istentől bocsánatot a magyaroknak. Margit alázattal élte az apácák istenfélő, önsanyargató életét. A legenda szerint, amikor kérők jöttek érte, hogy hozomány ellenében magukkal vigyék, elutasította őket. A 20. században avatta szentté a római egyház. Ady a legendá t — ahogy a versben mondja: regé t — költői szándékához hajlítja.
Van kutató, aki a két forrás összedolgozását eszmetörténeti okokból a 15. század elején tartja indokoltnak. Olyan vélemény is van, hogy a forrásokból elvileg akár közvetlenül magyarul, akár egy latin munka közvetítésével is létrejöhetett a legenda. E kérdésben a továbbiakban a magyar szövegnek a forrásokkal való összevetése adhat bizonyos fogódzókat. Van példánk (p. 99), amely arra utal, hogy szerzőnk Margit felravatalozása helyének leírásakor a jegyzőkönyvből próbálja meg kihámozni, mit nevezhet az "szent egyháznak" (a forrásban: ecclesia). Arra jut, hogy a "kar allyat" nevezi így. A régészeti feltárások eredményeiből ma már tudjuk, hogy az apácakórus aljának említése a 15. századtól volt lehetséges. Az ugyanis Margit korában a templom földszintjén volt, s az 1381-1409-es építési periódusban helyezték az emeletre. Sok hasonló szövegvizsgálatra van még a jövőben szükség, hogy a Margit-legenda keletkezésének néhány rejtélyét pontosabban megfejthessük. A kódex a 17. században bukkant elő a pozsonyi klarissza apácák kolostorából, Némethy Jakab jezsuita szerzetes érdeméből.