Szerencséjére még épp időben érkezett fogadott fia, aki segítséget hozott, így az őrnagy végül élve megúszta a támadást. Szergej, vagyis Aleskov közlegény hőstette nem maradt viszonzatlanul: Vaszilij Csujkov marsalltól "Harci Érdemekért Érdemérmet", és egy Browning félautomata pisztolyt kapott. Szovjet Ezüst 1993 - Sztálingrádi csata (meghosszabbítva: 3147777887) - Vatera.hu. A csapat 1942 novemberétől a sztálingrádi csatában szolgált, ahol a kisfiú egy, a lábát ért sérülés miatt kórházba került. Később azonban visszatért a csatatérre, és a háború végéig ott is maradt. Szergej többször került életveszélyes helyzetbe: egy alkalommal majdnem lelőtte egy német pilóta, miután szovjet tisztnek nézte, máskor pedig kis híján belefulladt a Donyec folyóba, miközben egységével megpróbáltak átkelni rajta. Háborús hősből jogász A csapat fegyverletételére végül 1945-ben, Lengyelországban került sor. A fáma szerint az őrnagy és családja Cseljabinszkben talált új otthonra (és boldogan éltek, amíg meg nem haltak), Szergej pedig lehetőséget kapott arra, hogy a tulai Szuvorov Katonai Iskolában tanulhasson, amit 1954-ben el is végzett.
el is pusztult az 1943-tól 1955-ig tartó rabság alatt. A fogságba esett szovjet katonákkal kegyetlenül bántak, de ha ki is szabadultak valahogyan, sajátjaik állították őket hadbíróság elé, mert megszegték a végsőkig való harcra utasító parancsot. A szovjetek vesztesége több mint 1, 1 millió ember volt: 478 741 halott és hadifogoly, 650 878 sebesült. Sztálingrádi csata ppt. CSak az első héten meghalt 40 ezer civil, de a teljes polgári veszteségről becslések sincsenek.
A tisztek ekkor felhagytak a vallatásával, és megfelelő orvosi ellátást, illetve katonai egyenruhát adtak a kisfiúnak. Mihail Vorobjov őrnagy lett a gyámja Az őrnagyot lelkileg nagyon megviselték a történtek, ezért kezdeményezte Szergej örökbefogadását, illetve arra kérte feletteseit, hagyják, hogy a kisfiú az egység tagja maradhasson. Sztálingrádi csata. Szergej közvetlen harcokban ugyan ekkor még nem vett részt, ellenben ő lett a csapat hírvivő-kézbesítője, illetve ő volt az, aki az összecsapások során töltényt, gránátot, vagy ha az kellett vizet vitt a katonáknak. Az egyik kézbesítés alkalmával Szergej hivatalos dicséretet kapott az egységtől, lebuktatott ugyanis egy tucat német felderítőt, akik a tábor közelében, egy szénabálából kémkedtek az orosz egység után. Az ellenség katonái nem, Szergej viszont észrevette őket, és azonnal jelentést tett a táborban, a kémeket pedig elfogták. Egy pisztoly volt a jutalma Nem sokkal a fenti incidens után a németek megpróbálták lebombázni a tábort, a merénylet során pedig Vorobjov őrnagy szállását is eltalálták, akit maguk alá temettek a romok.
A németek azonban csakhamar rájöttek, hogy a grinyek a hátuk mögött próbálják segíteni az ellenállókat, ki élelmiszerrel, ki búvóhellyel, ezért elfoglalták a falut, és szinte annak teljes lakosságát lemészárolták. Szergej, a túlélő A németek bosszúja Szergej családját is elérte: testvérét felakasztották, édesanyját pedig agyonlőtték. (Mindez egyébként 1942 augusztusában történt, amikorra az emberek többsége elmenekült a településről. ) Szergej annak köszönheti életét, hogy menekülés közben letért az erdei útról, és napokig, étlen-szomjan próbálta meglelni a kiutat, míg végül egy szovjet felderítőegység "karjaiban találta magát". Színezett képek a sztálingrádi csatáról » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. A katonák valószínűleg nem számítottak arra, hogy egy legyengült kisfiút találnak az erdő közepén, mindenesetre nem hagyták magára: meleg pokrócba tekerték, majd a bázisukra vitték. Ott aztán mindenféléről kérdezték, de Szergej a nevén kívül szinte semmire sem emlékezett, így arra sem, mióta bolyonghatott egyedül az erdőben, édesanyja nevének említésekor pedig eleredtek a könnyei.
Már jóval a járvány előtt lehetett érzékelni, hogy telítődtünk. Túl nagy a zaj, a nyomás, folyton ingerel minket valami, és minderre még rárakódnak a társadalmi problémák; a politika, a klímakatasztrófa árnyéka, a háborús feszültségekről nem is beszélve. Mindenki a saját temperamentumához, érzékenységéhez mérten reagál. Van, aki mindig ugrásra készen áll, van, aki aktívan próbálja megtenni azt, ami tőle telik, hogy segítsen ott, ahol tud. És van, akinek szinte már semmi nem éri el az ingerküszöbét. Nem lehet nem észrevenni, hogy milyen hamar akklimatizálódunk egy-egy krízishez, milyen gyorsan megszokjuk, ha valami nem jól működik, ha a világunk a feje tetejére áll. Egyre többen fásulnak bele a zűrzavaros időszakok egymásutánjába, és szinte tapintható, ahogy a közöny egyre többször, egyre nagyobb területre borul rá. De mégis, mi is a közöny? Mit takar? Honnan ered? Van-e funkciója? Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 - ekultura.hu. Hova vezet? Szabó Anna Eszter édesanyjával, Kazimir Ágnes pszichológussal beszélget. – Szabó Anna Eszter/WMN: Amikor ezt a témát kitaláltuk, még nem volt háború a szomszédban… Kazimir Ágnes: Nem bizony.
A mostani helyzet mindent átszínez, felülír. Mást jelentenek a szavak, a tettek, a gesztusok. Sz. A. E. /WMN: Kezdjük az alapokkal: mi a közöny? K. Á. : Az, ha nem mozdulunk a hívó szóra, hangra. Ha átlépünk és elfordulunk, a fülünket, orrunkat is befogva, szemünket lecsukva, vagy ami még rosszabb, nyitva tartva, látva mindent, amin segíthetnénk, de mégsem tesszük. Sz. /WMN: Mennyire része az életünknek a közöny? K. : A közöny ezerarcú. Áthajtunk a még élő, korábban elütött állaton, az éhezőnek nem adunk enni, a fázót nem takarjuk be. Napjainkban pont annyi dologra lehet közönyös egy ember, mint ahányféle lehetőség nyílik a segítségre is. Persze, ha egy ember szenved, vagy sok szenvedést lát, annak mértéke elérheti azt a telítettségi fokot, amikor már nem rázza meg egy újabb halott, vagy egy újabb szenvedő látványa. Sz. /WMN: Miközben azért a legmélyebb szenvedésben tud leginkább megmutatkozni az emberség… K. : Mind ismerünk ilyen történeteket, mint például az éhező a lágerben, aki megosztotta a szomszéd priccsen fekvő másik éhezővel a kristálycukorszemeket.