Újabb legenda, a hazai rockélet talán legnagyobb legendája távozott az élők sorából az átkos koronavírus áldozataként. Az Omega-család hosszú évtizedek óta rendületlenül dobogó szíve, alkotó lelke, emblematikus hangja, arca, Kóbor János "Mecky", életének 79. évében örökre megpihent. Azon szerencsések közé tartozom, aki személyesen ismerhette Őt és sokat beszélgethetett vele, megismerve így a nagybetűs EMBERT. Mert Ő az volt. Nagybetűs, a LEGNAGYOBB! Rendkívüli zenész, rendkívüli ember. “Ne menjenek oda a házhoz, hagyják csendben gyászolni őket” - rajongók jelentek meg Kóborék törökbálinti házánál, a zenészt a budapesti Bazilikában búcsúztatják, hamvait a Balatonba szórják | BudaPestkörnyéke.hu. Nem lebegett a föld fölött, nem érezte magát többnek-jobbnak másnál, megasztárságában is egyszerű halandó maradt (őszintén úgy gondolta, hogy ő nem sztár, sőt, még csak nem is képzett énekes, "csak" egyszerű ember, aki annak élt több, mint hat évtizeden át, amit szeretett: a zenének) akivel mindenről lehet beszélni, aki mindenben tájékozott. Akadt olyan eset is, amikor ültünk törökbálinti háza kis hátsó udvarán a korábbi gazda, Kordáék által építtetett kis mozaikköves medence mellett és csak hallgattuk.
Bár van olyan hír, amiről Kóbor is csak az újságokból értesül, napi kapcsolatban van Benkővel, múlt héten találkoztak is. Elmondása szerint a billentyűs már jobb színben van, ő pedig mindent megtesz, hogy lelket öntsön belé. Borítókép: Kóbor János énekes az Omega együttes koncertjén az erdélyi Kolozsvár főterén, a Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén 2016. augusztus 21-én. Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Kóbor János Háza - Az Omega Enekese Megmutatta Luxusotthonat Kepeken Kobor Janos Csaladi Haza Hazai Sztar Femina - Kérdés, mennyire viseli meg, hogy le kell mondania róla.. Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
A Dragon Ball Z: Kakarot PC-n, PlayStation 4-en és Xbox One-on elérhető. Mi az alap Xboxon teszteltük. Kövesd az Instagram-oldalunkat! A Gamekapocs Instagram-oldalát azért indítottuk el, hogy felületet adjunk a magyar játékosok legjobb fotómóddal készített képeinek. Fogd a legjobb alkotásaidat, és csatlakozz hozzánk te is!
A Dragon Ball Z: Kakarot esetében egy félig-meddig nyílt világú akció-szerepjátékkal akad dolgunk, amely tökéletes alapokat fektet le az anime jópofa leképzésének. A tipikusan verekedős játék tesókkal szemben itt határozottan nem az egy-egy elleni küzdelmek vagy a tag team jellegű ütközetek kapnak főszerepet, így a résztvevők erősségei egyáltalán nem kiegyensúlyozottak. Ó, nem: a műfajnak hála a Kakarot harcrendszere bátran beint ennek! Egyik pillanatban látványosan a túlélésért küzdünk egy kemény bossfight keretében Raditz ellen, egy másik ponton pedig egyértelmű favoritként látványos csapásokkal verjük el aktuális ellenfelünket. Mégis akad izgulnivaló, hiszen a folyamatosan változó erőviszonyok szerves részét képezik az elmesélt sztorinak. Azért akadnak elemek a tagküzdelmekből is: a Namek/Dermesztő-saga környékén két plusz karaktert is vihetünk magunkkal a csapatunkban. Az ő bőrükbe ilyenkor közvetlenül nem bújunk bele, de support támadásokat kérhetünk tőlük a normál csépelés közben, továbbá lekötnek valamennyi ellenfelet a ránk támadók közül.
Minden karakterhez tartozik továbbá egy szint, amelyet a jutalomként kapott kacatnak tűnő tárgyakkal tudunk növelni, Zseniális Teknős például boldogan zsebeli be a végtelen mennyiségű felnőttmagazint, amelyet kalandjaink során találunk. A Dragon Ball Z: Kakarot emellett tartalmaz egy rakás tennivalót és felfedeznivalót, azonban mire ezeket megkapjuk, már jócskán több, mint 10 órát bele kellett tegyünk a játékba, és csak a későbbi sagák környékén érezzük úgy, hogy a teljes tartalommal játszhatunk végre. Emellett a repetitív trash-mob küzdelmek és a sekélyes gyűjtögetés mellett akadnak minijátékok is, cserébe ezek sem túl komplexek. Amik a játék mellett szólnak mégis, azok a mellékküldetések és a slice-of-life elemek, ezek a hátukon cipelik az anyagot. A nosztalgikus, könnyed, humoros szálak miatt tehát nem érdemes lemondani a Kakarotról, mert itt elég sok olyan szereplővel interaktálhatunk, akikkel más játékok nemigen foglalkoznak. A külsőségeket az Unreal-motor hajtja meg, a karakterek, animációk és akciók ütősen néznek ki, azonban a pályák meglehetősen csupaszok és egyhangúak, ebbe igazán tehettek volna több energiát - igaz, akad pár fontosabb helyszín és épület, amit végre bejárhatunk 3D-ben is.
Az ilyen harci mozdulatokat egyrészt a karakterek körül megjelenő vörös aura, vagy a majdani csapásaik helyét jelölő indikátorok leplezik le, ezeket időben felismerve ütősen tudunk reagálni rájuk, például egy hátbakerülős teleporttal és megszakítással. Repertoárunkban szerepel kitérés, távolsági ki-támadás, közelharci ütés és a ki-töltés, emellett a bal bumperrel aktiválhatjuk hőseink erősebb képességeit, mint a Kamehame. A bal ravasz a blokkolás, a jobb bumperrel a partiban szereplő karakterek képességeit lőhetjük el, míg a jobb ravasszal az átváltozásokat hozhatjuk elő. Utóbbiak életerőt fogyasztanak, így a sorozatban látottak alapján is érdemes a megfelelő pillanatokban elsütni őket, hiszen képtelenek leszünk örökké fenntartani őket. Összességében a harcrendszer messze nem a legkomplexebb azok közül, amit Dragon Ball-játékokban láttam, viszont talán a legközelebb áll az animékben látottakhoz - lenyűgöző! Engem már az első komolyabb, Raditz elleni küzdelem is megvett kilóra, többször is beletört a bicskám, a próbálkozások révén viszont egyre jobb lettem: hihetetlenül eltalálták azt az adok-kapok dinamikát, amit a TV-ben is láttunk.
Hármunk speciális támadásait összehangolhatjuk, és egy hatásban és vizuálisan is eléggé csúcs kombót tolhatunk. Habár a lehetséges társak csoportja szűkös, a képességeik kellően különbözőek ahhoz, hogy érdemes legyen váltogatni közöttük. Amennyiben harcba keveredünk, alapvetés, hogy szabadon repkedünk a pályán, és nagyjából az összes cselekvés előhozható egy, maximum kettő gombbal – ugyan léteznek kombók, de ezek használata nem szükséges a hatékony haladáshoz, inkább iszonyatosan látványos, cool extraként érdemes rájuk tekinteni. Az animékből ismert kitérés és blokkoló manővereket természetesen bevethetjük, haladhatunk folyamatosan rövid távolságokat portolgatva, egy-egy pillanatra előbukkanva, majd közvetlenül feltűnve ellenségünk mögött, és persze ki-repüléssel is odacsaphatunk. Az ellenünk indított nagyobb svungokat és effekteket érdemesebb egyébként is inkább valahogy kikerülni, semmint blokkolni, hiszen utóbbi hatására azért beszedünk némi sebzést - a záporozó ki-lövedékre pedig javasolt külön figyelni.