Ismertető/teszt Újabb BioWare klasszikus kapott felújított verziót. 2014. 11. 16. 17:20 | szerző: TheHolyOne | Ismertető/teszt Amikor annak idején meg szerettem volna fogalmazni, mi a különbség a Baldur's Gate és az Icewind Dale között, azt mondtam, hogy az ID olyan, mint a Diablo (A)D&D szabályrendszerrel. Mindkét játékot ugyanaz a cég (a BioWare) készítette, ugyanabban a stílusban és játékmotorral (Infinity Engine), de míg a BG-ben sokkal nagyobb hangsúlyt kap a történet és a csapathoz csatlakozó karakterek, addig az ID egy hamisítatlan dungeon crawler, ahol a lényeg a harc és a loot. A történet tulajdonképpen csak arra szolgál, hogy az egyik felfedezésre váró dungeontől vigyen a másikig, mellékküldetések alig vannak, és megoldhatók az aktuális terület alapos felfedezésével. Egyéb játszható karakterek pedig egyáltalán nincsenek, de ez az ára, hogy az egész partyt saját karaktereinkből állíthatjuk össze. Ami az Enhanced Edition t illeti, ez a kiadás tűnik a legkevésbé enhancednek azóta, hogy a Beamdog elkezdte újra kiadni a BioWare régi klasszikusait.
Meg lehet halni az első területen, meg lehet halni egy véletlen harcban, meg lehet halni egy gondosan eltervezett, hosszú percekig tartó csata legvégén is. Tulajdonképpen maga a történet is egy ilyennel kezdődik: az árvaként nevelkedett főhőst fogadott apaszerűsége, a mágus Gorion Candlekeep városka elhagyására sürgeti (természetesen nem egyedül), ám már az első megtett méterek után feltűnik egy csapatnyi bandita és egy talpig páncélba bujtatott vezér, hogy Goriont kardélre hányja. Szerencsére a főhős el tud iszkolni, később gyerekkori pajtása is mellé szegődik, így már ketten vághatnak neki a rejtély felderítésének. Annak, hogy ki és miért ölte meg Goriont, és hogy miért van az egész birodalomban akkora hiány a fegyvernek, pohárnak és mindennek formát és alapot adó vasércből. Márpedig ez a világ örömmel venné, ha nem kellene nélkülöznie a fémet. A Forgotten Realms univerzum a Baldur's Gate esetében a Faerun szubkontinens egy nagyobb részével várja a kalandorokat, de az Enhanced Edition már az alapjáték kiegészítőjével, vagyis a Sword Coast területtel is rendelkezik, így egy gigantikus, száz óránál is több időre elegendő tartalommal rendelkező földterületet dob mindazok nyakába, akik elég bátrak, hogy kimerészkedjenek a vadonba.
ajánlott olvasnivaló
Most pedig térjünk rá a játék ismertetésére. Igazság szerint nem tudom, hogy egy 15 éves játék esetén mennyire kell vigyáznom a spoilerekkel, mindazonáltal annyit megígérhetek, a történetről igyekszem minél kevesebbet írni, ehelyett inkább azok számára adok információkat, akik még nem nagyon játszottak izometrikus nézetet használó, valódi szerepjátékkal. Persze aki már hozzám hasonlóan sok RPG-t próbált, az unalmasnak találhatja az itt leírtakat, de akiket érdekli, mi hogyan működik a programban, azok nyugodtan olvassanak tovább. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
Mondani sem kell, az első lépés egy fogadóba vezet, hogy a csapat öt plusz egy fősre duzzadjon. Társból felfoghatatlanul sok lehet, szinte minden városban, minden utcán akad egy olyan zsoldos, magányos kalandor vagy elszánt harcos, aki örömmel beszállna a kincskeresésbe, kikötve, hogy legyen idő a személyes misszióik teljesítésére. Ez a később BioWare sztenderddé váló játékelem azért is fontos, mert az új változatban három új szereplő is akad. Rasaad kopasz, kigyúrt monk, aki a Sword Coaston, Calimport utcáin nevelkedett, tolvajlással és koldulással kereste meg a mindennapi betevőt. Később egy szerzetes vette a szárnyai alá, aki ráterelte a Selune holdistennő vezette hit útjára. A félvér Dornnak se volt könnyebb sorsa. A félig ork, félig ember Blackguard harcos vérszomjas zsoldosként próbál minél nagyobb hatalmat szerezni. A sort záró, az amazon és a szende szűz között félúton toporgó Neera is legalább ennyire vérszomjas, de akaratán kívül. Kontrollálhatatlan mágiája a vörös varázslók figyelmét is felkelti, így vándor vadmágusként próbál elmenekülni a megpróbáltatások elől.
És tágabb ismerősi körből sem ismerek olyan esetet, amikor valaki bug miatt elakadt vagy küldetést teljesíteni képtelen lett volna BG1-ben. A modifikált verzióknál (TuTu, NPCmod stb. ) voltak bugok, sikerült belefutnom néhányba, de az alap BG-re, ha feltehetően nem is volt hibátlan, de pont, hogy sokkal kevésbé volt jellemző a bugosság, mint egy mostanában megjelenő átlag játékra. [ Szerkesztve]
S a technika szüntelenül a szólás alkalmát keresi, a verstantól áthatott szerző pedig, az ihlet előfényeitől izgatva, menten lendületbe jön. Világ és munkása egymás szolgálatában! E hullámzás és áramlás a valóságban (és a kifejezésformák közt) a természetet idézi. S mondják, a való igazi zenéje igenis a természet titkos távlataiból sugárzik, vagy ha nem, süket a lélek a saját szavára. Űr támad, hívogató és kitöltendő tér, amely újabb bizonyításra sarkallja a költőt. Elő a hangszerrel! S hadd halljuk teljében a skálát a felső cétől az alsó áig! Lackfi János: Véletlen | Verspatika. Tessék, a dolgos temperamentum, mely dehogyis fordítana hátat a játékosságnak, ez Lackfi János attitűdje. A kegyetlenül banális és pokolian súlyos, de alig túlbecsülhető készenlét. Annyi, hogy a lélek teremtésre üzemkész! A többi élmény kérdése. S mindebben hinni vagy kételkedni: maga az alkotás. Amelynek az Élő hal éppen kéznél lévő mintakönyve. ( Helikon Kiadó, Budapest, 2011) Megjelent a 2012/1-es Bárkában. 2012. február 13.
Takács Katalin mindig mosolyog, Nagy-Kálózy Eszter is visel néha páncélt, Mécs Mónika producer pedig ilyennek látta Enyedi Ildikó legújabb filmjét. (Borítókép: Lackfi János. Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Szép rendben a sapkámon van egy almacsutka, csomag rágó, pár zsepi, meg egy száraz bukta. Pohárban egy fogkefe, fésű, toll, vonalzó, a tetején szép rendben alig használt alsó. Jobb adni Jobb adni, mint kapni, főleg ha rohadt, nyomd a más kezébe, aztán meg szaladj! Jobb adni, mint kapni a tojáslevest, pörköltedre öntöm, öreg, most nevess! főleg az egyest, látszik a tanáron, örül egyenest. főleg a pofont vagy a hasbarúgást, ennyi, köszi, pont. Osztálytárs Sunyi, mint a gázszivárgás, hazudik, mint a vízfolyás, csúnya, akár a jégverés, és büdös, mint a főtt tojás. Na jó, annyira nem sunyi, csak nem tudsz rá számítani, ha rábízom a titkomat, mindig megtudja valaki. Tán nem annyira hazudós, csak néha csöppet beijed, és akkor mindent letagad… Esküszik, nem mondott ilyet! Lackfi jános gyerek versei. Csúnya, de nem is annyira, hátulról jól mutat szegény, ha vaksötét az éjszaka, és egy vödör van a fején. Annyira mondjuk nem büdös, csak eláll a lélegzeted, száz méterről érzed szagát, amúgy irtó helyes gyerek. Asztali tikitaki Szorgosan üti-veri Lacika az icipici labdát.