Március vége van. Ebben a hónapban kellett volna megjelennie Frank Herbert Dűne sorozat ötödik kötetének. Sajnos úgy tűnik, csúszni fog a megjelenés. Rettentően várom, hogy kezembe foghassam és ismét elmerüljek Herbert különleges világába. Az első négy kötet teljesen levett a lábamról. (Itt és itt írtam róluk. ) Eldöntöttem, amíg várakozom, elolvasom a két előzményeket bemutató képregényt. Dűne: Atreides-ház képregény. Nagyjából egy éve kezdtem el jobban elmerülni, figyelni a képregények megjelenését. Rögtön találtam is öt képregényt, amit érdemesnek véltem elolvasni. A most olvasott két kötet azonban eltér tőlük, de ez mit sem számit. Dűne: Atreides-ház képregény két kötete előzmény az eredeti Dűne sorozathoz. A szerző fia az apja jegyzeteit használta fel az írás során. Eredetileg a Dűne – Caladan hercege kötet képregény változata, legalábbis ahhoz köthető. Dűne: Atreides-ház – első kötet Üdvözlünk a távoli jövőben, az Arrakison, ahol Pardot Kynes planetológus a bolygó titkát kutatja.
Frank Herbert: "15 kötet A Dűne sorozatból (nem teljes sorozat)" (Szukits Könyvkiadó, 2009) - Szerkesztő Fordító Kiadó: Szukits Könyvkiadó Kiadás helye: Szeged Kiadás éve: 2009 Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés Oldalszám: 5. 859 oldal Sorozatcím: A Dűne Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 24 cm x 16 cm ISBN: Megjegyzés: Fekete-fehér illusztrációkkal. Nem teljes sorozat.
Különösen a címszereplő fejtegetéseit, ill. párbeszédeit kell koncentrált figyelemmel olvasni. S bár a legfontosabb gondolati szálak nem változtak – továbbra is a hatalom, a vallás, a tömegek mibenlétén és működésén spekulál a legtöbbet Herbert –, egyre messzebbre visz, úgy, hogy már az első rész is évezredekkel a mi jelenünk utáni, elképzelt jövőben játszódott. Azonban a filozofikus oldal most sem nyomja el az akciót, az izgalmakat, bár nem ez az első alkalom, hogy ezek igazán a regény vége felé állnak össze és robbannak be. Sajátos ízt ad mindennek, hogy a címszereplő elvileg mindentudó, látja az összes múltat, a jelent emberfeletti módon képes értelmezni, és a jövő megannyi útját is jól ismeri (szemben ugye az olvasóval), mégis arra fut ki a történet, hogy egy ilyen lény elpusztítható-e... A Dűnét egyébként már nem is hívják Dűnének, rég azzá a földi paradicsommá vált, amit az első rész egyes szereplői megálmodtak. Az istencsászár fenntartja a békét az egész univerzumban, ám ennek ára van, melyet részben ő fizet meg, részben pedig az emberek milliárdjai.
Filmes feldolgozása több is volt, mérsékelt sikerrel (sajnos Alejandro Jodorowsky '70-es évekbeli, hipermonumentális terveiből végül nem készült film – érdemes utánaolvasni, ki mindenki vett volna részt benne; de a kudarc folyománya lett az erősen Dűne-hatású, s a képregény műfajában szintén meghatározó erejű klasszikussá vált Incal-sorozat). Hogy a most készülő mozifilm visszaadja-e majd a regény mélységeit és rabul ejtő atmoszféráját, arra nem fogadnék nagy összegben. Merthogy nem lehet, ez a történet könyvben, olvasva működik a leginkább, így jönnek át különféle rétegei, nüansznyi és gigantikus titkai, szálai. Örülök, hogy a Gabo elkezdte újra kiadni, remek borítókkal, javított szöveggel.
Úgyhogy egyértelműen azt tudom mondani, hogy megértem mitől lett ennyire legendás kötet a Dűne, hiszen fentebb még csak karcolgattam a hihetetlen mélységét, valamint nyilvánvaló erényeit, és mindössze Herbert jóindulattal is csak közepesnek nevezhető szépírói képességei és viszonylag szerényebb eszköztára miatt (példának okáért számtalan sablonos és néhol egészen egysíkú leírás található a szereplők közötti interakciók terén, ez pedig ilyen terjedelem mellett a valódi szépirodalomhoz szokott énemet már zavarta) marad hozzám mégis Villeneuve filmje egy fokkal közelebb. Viszont nem kérdés, hogy Herbert Dűnéje tényleg egy hamisítatlan kultkönyv, és a kultkönyveket előbb-utóbb el kell olvasnunk.
Ez utóbbiak közül a rovás és a rovásírás a legelterjedtebb, és a rovás szó több közép-európai és balkáni nyelvben is megjelent jövevényszóként. Ősi írásunk a rovás, az ISO/IEC 10646:2014 nemzetközi szabvány nemzeti bevezetéseként MSZ ISO/IEC 10646:2015 hivatkozási számmal közzététetett a Magyar Szabványügyi Testület hivatalos lapjának, a Szabványügyi Közlönynek 2015. július 1-i számában. Mivel e szabvány szerinti egyetemes kódolású karakterkészlet magába foglalja az "Old Hungarian" (régi magyar) jelkészletet, mostantól ez is része a világ számítógépes rendszerében föllelhető betűkészleteknek. Árpi blogja: Ősi írásunk: a rovásírás. Szeretnénk elérni, hogy eljöjjön az az idő, hogy alapból, bármilyen elektronikus eszközön tudjunk majd róni. Ezt úgy tudjuk valóra váltani, ha minél többen elkezdjük keresni a szoftverforgalmazóknál az ISO/IEC 10646:2014 szerinti "Old Hungarian" jelkészletet vagy használjuk az itt elérhető letöltést, aminek következtében máris róhatunk a számítógépeinken. ITT TUDJA LETÖLTENI A MAGYAR ROVÁS KARAKTERKÉSZLETÉT, SZÁMÍTÓGÉPÉRE!
4. Helymegtakarítás céljából rovóink rövidítést is alkalmaztak, amely leggyakoribb magánhangzónk, az E kihagyását jelenti. Így például a Marsigli féle botnaptáron a Benedek név mint BNDK jelenik meg. Egyéb magánhangzók is kihagyhatók, ha több van belőlük, azonban ilyenkor az elsőt ki kell írni pl. a "tavasszal" szót a következőképpen írjuk rövidítve: TAVSZSZL. 5. Régen a betűrend minden mássalhangzóját elől ejtett "e" hanggal sorolták, tehát eb, ec, ecs, ed, ef, eg, eh, ej, ek, stb. Emiatt egyes rovásbetűknek szótag, sőt szóértékük is van pl. GY=egy, Z=ez, stb. 6. Fontos szabály, hogy rovásírásunkban csak azokat a betűváltozatokat használhatjuk, amelyek valamely régi rovásemlékben megtalálhatók. 7. A rovásbetűk között nincs Q, W, X, Y. Hun magyar rovásírás abc 7. Rovásírással így jelöljük őket: 8. Régen a szavakat pontokkal választották el, ma szóközöket hagyunk és ugyanazokat az írásjeleket használjuk, mint a latin betűs írásnál. A nagybetűvel kezdődő szavakat itt is kiemelhetjük nagyobb mérettel, de ez nem hagyományos, mivel a rovásbotnál a betű nagyságot a bot szélessége adta, és így minden betű egyforma nagyra alakult.
Amikor a parasztok rájöttek, hogy az állat csak egy szamár, nekiestek, minden csontját összetörték, lehúzták róla az oroszlánbőrt, magukkal vitték és távoztak. Jött a kereskedő; látta, hogy a szamár csúfos véget ért, és a második verset mondta: Legelhetné tovább is a buta szamár a zöld kölest, oroszlánbőrrel álcázva, de bőgése vesztére lett. Őseink nyomában: Családfakutatás az interneten!. Miközben így beszélt, a szamár kimúlt. A kereskedő otthagyta, ment útjára. és rovással