FILMKRITIKA – Az Öngyilkos osztag élő bizonyítéka annak, hogy Hollywood még mindig tud meglepetést okozni. Vajon a feje tetejére állított szuperhősös eposz helyetti laza szupergonosz történet miatt írom ezt? Vagy Jared Leto egyedi színészi játéka miatt, ahogy a Jokert alakítja? Vagy a laza, egyedi rendezés és vágás miatt? Nem, sajnos ezek egyikéről sincs szó. Az Öngyilkos osztag igazi kellemetlen meglepetés, mert az eddigi laza, lelkesítő trailerek után egy hatalmas DC élményre számítottam, ehhez képest ez a film döbbenetes csalódás. Papíron az ötlet frenetikus volt. A piszkos tizenkettőt idéző akciófilm et ígértek, amelyben szupergonoszok kénytelenek szövetkezni egymással, hogy megvédjék az emberiséget a metahumánok támadásától és a teamet egy a képregényekből, illetve a Batman: Arkham Origins-ból és a Batman: Arkham Origins Blackgate-ből is ismert gátlástalan kormányügynök: Amanda Waller vezetésével, aki saját maga szedte össze a rosszfiúkat és az egy darab rosszlányt. Ez a remeknek hangzó alapszitut tovább erősítette, hogy David Ayer kifejezetten jó színészeket szedett össze a szupergonoszok alakítására (köztük az egyszerre szexi és tényleg tehetséges Margot Robbie) a hab a tortán pedig az extravagáns vizuális világ lett volna, amelyre olyan legendás csapatok híres számai adták a talpalávalót, mint például a Queen Bohemnian Rapsody-ja.
Elismerésre méltó az is, hogy Gunn vette a fáradtságot és nem egyszerűen megismételte A galaxis őrzői receptjét, amire sokan számítottak – különösen az előző film direktora: Ayer Öngyilkos osztagának közismerten A galaxis őrzőire hajazó, stúdió által előírt rendezése után. Ehelyett Gunn úgy döntött, hogy a saját, nagyon sajátos kézjegyét teszi rá az Öngyilkos osztagra, és a legismeretlenebb, D-listás DC-karakterekkel népesíti be, indítékot és kidolgozott háttértörténetet ad nekik, és sokukat szörnyen borzalmas halállal öl meg. Idros Elba jutalomszerepe Az Öngyilkos osztag de facto főszereplője Robert DuBois/Bloodsport (Idris Elba, aki beveti veleszületett sármját, miközben kihasználhatja alulhasznosított önironikus attitűdjét), a Belle Reve-ben bebörtönzött zsoldos, aki azért került a szigorúan őrzött rabok közé, mert egy kriptonitgolyóval Supermant az intenzív osztályra juttatta. Miután Waller megfenyegeti a lányát (Storm Reid), Bloodsport vonakodva bevonul, hogy vezesse Waller X-es különítményét egy küldetésen Corto Maltese-ben, egy kitalált dél-amerikai országban, ahol nemrég erőszakos katonai puccsot hajtottak végre.
Ebben a cirkuszban már sajnálni kezdtem az Öngyilkos osztagot, melynek az a bűne, hogy nem lett olyan jó, mint az előzetesei. Ennek a kritikának a megírásakor még alig egy napja futott a mozikban, de máris cikkek sokasága látott napvilágot, melyek írói tudni vélik, miképp siklott félre az Öngyilkos osztag. Egyesek a csak producerként közreműködő Zack Snyder re mutogatnak reflexből, mások a stúdióra, mely a Batman Superman ellen rossz fogadtatása után újraforgatást rendelt el, hogy lazábbá tegye a filmet. Az ítészek elmondták az alkotást mindennek: hogy lassú, zavaros és hiányzik belőle a beígért merészség. Attól, hogy kivételesen a rosszfiúk lesznek a középpontban, összeállva a szupergonoszok Piszkos tizenkettő jévé rendesen beindította az emberek fantáziáját, ami messzebbre vitt, mint a készítőké. David Ayer sose volt egy világmegváltó rendező. Ha valami állandó az ő munkásságában, hogy mindig megijed a saját árnyékától. Már a Kiképzés forgatókönyvével se mert igazán sötét vizekre evezni, és nincs ez másként az Öngyilkos osztaggal se.
). Többek között egy még cím nélküli "Harley Quinn projekt" is úton van, amivel kétszeresen fogja a DC beelőzni a Marvelt: Wonder Woman után újra női főszereplője lesz egy képregény-filmnek, sőt, azt is pletykálják, hogy az univerzum női szereplőire fog a film koncentrálni, amit valószínűleg sokan kb. így képzelnek el: Ez volt az első képregényfilm, ahol a főszereplők a hivatalos "gonosztevők" – nos, tanulhattak volna a hasonló nem-képregényes elődöktől, ahol bűnözők állnak össze vonakodva egy közös akcióra. A műfajnak háborús- és akciófilmekben is szép hagyománya van, de ebből a szempontból az első Bosszúállók nál sem kellett volna messzebb menniük. Ha nagyon félre akarnám vezetni a kedves olvasót, következhetne itt még egy bekezdés a Solaris t idéző megelevenedett vágyakról, de egészen biztosan eszükbe sem jutott a készítőknek semmi ilyesmi, és kicsit én is szégyellem magam, hogy egy közepes popcorn-filmet nézve ilyesmire mertem gondolni. Suicide Squad ( Öngyilkos osztag) Rendező: David Ayer Szereplők: Will Smith, Margot Robbie, Jared Leto, Viola Davies Értékelés: 5 /10 raptor
Megannyi elolvasott negatív kritika után is hittem benne, hogy jó lesz a film. Akartam, hogy az legyen. Ha az 'Assault on Arkham' egy rövidke órájával képes volt egy fordulatokkal teli és élvezetes Suicide Squad sztorit elénk tárni, akkor 2 órában ez gyerekjáték lesz – gondoltam naivan. Valószínűleg az utólag, "Tegyük viccesebbé a dolgot" jelmondattal leforgatott plusz jelenetek is rontottak az összképen, illetve súlyosan megvágták az alapokat is, de ez nem mentség. Én ismerem ugyan többnyire a karaktereket, de az elején összedobott, kapkodó, 5-10 perces trailer szintű montázs közel sem nyújtott annyi információt a csapat tagjairól, mint amennyi kell ahhoz, hogy később megérthessük ki, mit és miért tesz. Persze egyik sem olyan érdekes, hogy saját filmet kapjon, de ez így is kevés, nem beszélve arról, hogy Katana, Slipknot és Killer Crock még ebből is kimaradt. A párbeszédek erőltetettek és többnyire idegesítőek lettek, Harley-t pedig hiába tartom amúgy aranyosnak, itt csak irritáltak a kis egysorosai, nem beszélve arról, hogy egy komolyabb káromkodás sem hangzik el a filmben.
Ezt kellett volna végigvinni, és nem újra a könnyfacsarást és a világ újabb komolykodós megmentését, ami egyáltalán nem illik abba a játékos trash-giccs-hangulatba, amivel indultunk. Viszont mintha David Ayer író-rendezőt is megszállta volna egy ősrégi gonosz lélek (a kötelező blockbuster-papírformák szelleme), és ugyanaz történik, mint ami minden ilyen filmben szokott. Egy pongyolán megírt B-film marad, amiben az egyik (ha nem a) leggagyibb filmvégi boss fight ot kapjuk, amiben a füsttől, portól alig látni bármit, de ha mégis, azok a szereplők iszonyú béna reakciói a CGI-szörnyekre. Egyébként is: miért kell minden képregényfilmnek egy város gátlástalan elpusztításában végződnie? Pláne, ha ez hatástalan, mert sem mi, sem a szereplők nem tudunk aggódni a városért? (Ráadásul a Batman vs. Superman egyik alapkonfliktusa épp ez volt. – a szerk. ) Pláne, ha nem is látványos a vásári céllövölde? Ha tényleg hatást akartak, miért nem nézték újra A sötét lovag ot, ahol világégés nélkül is egymásnak feszültek jó színészek a jól megírt jelenetekben?
Édesapám soha nem abuzált, ahogy Szilágyi Liliánát sem – emelte ki levelében Szilágyi Gerda, aki hozzátette: " édesapám lejáratókampányát, karaktergyilkosságát is felháborítónak tartom, mert ő nem tett mást a magánéletben és az úszósporton belül is, mint adott". A szakértő értékel Az Inforádió Lénárt Ágota Ilona sportpszichológus, pszichoterapeuta, az olimpiai csapat sportpszichológiai csapatának vezetője, a Testnevelési Egyetem tanszékvezetője véleményét kérte ki az ügyben. „Bántalmazott az apám. Testileg. Lelkileg. Szexuálisan. Gyermekkoromtól kezdve” - sokkoló dolgokat állít családjáról Szilágyi Liliána úszónő | Kékvillogó. Elmondása szerint nagyon fontos, hogy az ilyen traumákat feldolgozzuk, mert jelentősen megnehezíthetik a további életvitelt, másrészt pedig azért, mert ezek a minták öröklődnek. Elmondta, hogy olyan esetről is tudnak, amikor valaki azt mondja, hogy "engem is vertek, és mégis milyen jó felnőtt lettem". Ezt a helyzetet – ami hasonló a Stockholm-szindrómához, amelyben az áldozat megszereti a fogvatartóját, vagy legalábbis azt gondolja, hogy amit ő elszenvedett, az jó – mindenféleképpen meg kell akadályozni, ahogy azt is, hogy ez a minta továbbmenjen – vélekedik a pszichológus.
Kiemelt kép: Szilágyi Liliána – Forrás: MTI