Jellemzően ezek az ábrázolások erősen dinamikusak, a katonák erényeit mutatják be. John Lennon & Yoko Ono – Hair Peace, Bed Peace (1969) Amszterdam. Forrás: A század második felének legkiemelkedőbb háborúellenes arcai John Lennon és Yoko Ono voltak, akik számos művészeti irányzatot felhasználva hatalmas tömegeket mozgattak meg akcióikkal. Ezek közül az egyik demonstrációjuk a Hair peace, bed peace happening volt. A performanszművészeten alapuló Bed-in tiltakozássorozat lényege az, hogy a művész napokig nem hagyja el az ágyát. Lennon és Ono mindezt a saját nászútjuk során tették meg különböző városokban. A történelmet a győztesek írják, de hogy | Black and White. Ezen út során vették fel egy quebeci hotelben Lennon Give peace a chance című dalát, mely méltán nevezhető a háború elleni propaganda egyik himnuszának. Mindennapjaink háborúja A közösségi médiában szinte fél percenként olvasható egy újabb hír a lassan egy hónapja zajló orosz-ukrán háborúról. Ezek között elvétve megtalálni kortárs művészek, múzeumok és galériák véleményét az eseményekkel kapcsolatban.
Hősiességünk inkább a kockázatos, de rövid rohamban, az offenzívában nyilvánul meg, mint a kisebb veszéllyel járó, de hosszadalmasabb defenzívában. " Ezzel együtt is Andrássy optimizmusa ekkor még "kincstárinak nevezhető", megfontolt és megalapozott(nak tűnik). Külpolitikai meglátásai közül azok érdemelnek komoly figyelmet, melyeknek felismerésében nem akadályozza meg érintettsége. Elemzései a távolabb eső országok esetében – talán éppen a távolság nyújtotta távlat miatt – meglepően pontosak. Szinte jóslatszerűek. A történelmet a győztesek írják. Törökország esetében például arról értekezik, hogy az Antant győzelme esetén, a Török Birodalom – bármilyen stratégiát is folytasson, bármelyik oldalon fejezze is be a háborút – a nagypolitika érdekei és a győztesek döntése alapján feldaraboltatik… Elég kinyitni egy történelemkönyvet! Ugyanilyen pontosan, bár a végkimenetel szempontjából kicsit elhibázottan látja annak lehetőségét is, hogy a függetlenségétől megfosztott, és feldarabolt Lengyelország elszakadjon Oroszországtól.
Ugyanakkor egy szörnyű kettősség is béklyóban tart bennünket, amikor Fodor Gábor inkább a status quo kényelmességéből, mint az igazságért való kiállásából fakadó aggódását látjuk. Az uralkodó politikusi garnitúra mindenkitől mindig (legfőképpen gazdasági téren) a szüntelen és állandóan növekedést, vagyis az állandó változást várja el, mi több, kötelezően elő is írja, ugyanakkor az ő esetükben (status quo) a változatlanságot tartja kizárólag elfogadhatónak (lásd a történelem meghamisítás, átírása) még akkor is, ha esetleg a tények, vagy újonnan felmerülő bizonyítékok mást mondanak. Az Apple cég esetében látjuk, hiába vagy világelső, hiába adsz el irtózatos mennyiségű árut a világban, ha nem tudod újra és újra meghaladni az előző terminus eladási adatait, azaz nem tudsz állandóan növekedni neked annyi, elkaszálnak a tőzsdéken! Tipikus kisgömböc effektus, lám a népmeséink már előre vetítették ennek az életszerűtlen világnak a szükségszerű halálra ítéltetését, s mi mégsem vagyunk hajlandók tanulni belőle!
Franz von Liszt jogász, 1898-tól 1917-ig a berlini Humboldt Egyetem professzora. Nevéhez fűződik a modern büntetőjog fejlődésére kiemelkedő hatást gyakorló úgynevezett közvetítő iskola megalapítása. Édesapja, Eduard von Liszt, Liszt Ferenc unokatestvére volt. Kevesebb megjelenítése További információ Wikipédia
Cikk a Wikipedia-ból, a szabad enciklopédiából. Franz von Liszt (született: 1851. március 2 A Bécs - meghalt 1919. június 21) német jogi professzor, kriminológus, politikus volt. Életrajz A császári kassációs bíróság ügyészének és Liszt Ferenc zongorista első unokatestvérének volt a fia. Ismert az 1882-es marburgi programról, amelynek különös visszhangja volt a német büntető törvénykönyv reformjában. Ez a program a büntetőjog számos területét kívánta összefogni: a kriminológiát, a penológiát és a dogmatikát. Ismert arról is, hogy azt állította, hogy létezik veszélyes osztály, és ezzel vitákat váltott ki a büntetőjog védő vagy elnyomó funkciójáról. Hivatkozások Külső linkek
Ez a szócikk a német jogászról szól. Hasonló címmel lásd még: Liszt Ferenc. Franz von Liszt Életrajzi adatok Született 1851. március 2. Bécs Elhunyt 1919. június 21. Seeheim Ismeretes mint jogász Nemzetiség német Házastárs Rudolfine Drotleff von Friedenfels Iskolái Bécsi Egyetem Iskolái Felsőoktatási intézmény Bécsi Egyetem Pályafutása Szakterület büntetőjog Tudományos fokozat doktorátus Franz von Liszt aláírása A Wikimédia Commons tartalmaz Franz von Liszt témájú médiaállományokat. Franz von Liszt ( Bécs, 1851. – Seeheim, 1919. ) jogász, 1898 -tól 1917 -ig a berlini Humboldt Egyetem professzora. Nevéhez fűződik a modern büntetőjog fejlődésére kiemelkedő hatást gyakorló úgynevezett közvetítő iskola megalapítása. Édesapja, Eduard von Liszt, Liszt Ferenc unokatestvére volt. Pályafutása 1869 – 73 között Bécsben hallgatott jogot. A bírói vizsga után Göttingenbe tett tanulmányi utat, majd 1875 -ben in Grazban habilitált. Itt tanított 1879 -ig, amikor Gießenbe hívták meg. 1882 -től a marburgi, 1889 -től a hallei egyetem professzora volt.
Marburgban megalapította a kriminalisztikai szemináriumot, amely utóbb a róla elnevezett iskola magja lett. Része volt a Nemzetközi Kriminalisztikai Egyesület megalapításában. 1899 – 1916 között Berlinben tanított büntetőjogot. 1902 -től tagja volt annak a tudományos bizottságnak, amely az igazságügyi minisztérium megbízásából a büntetőjog reformját készítette elő. Társszerkesztője volt az 1909 -ben lezárt Vergleichenden Darstellung des deutschen und ausländischen Strafrechts című munkának (A német és külföldi büntetőjog összehasonlító ábrázolása). 1911 -ben J. Goldschmidt, W. Kahl és K. von Lilienthal társaságában jegyzett egy ellenjavaslatot a német büntető törvénykövet illetően. 1882 -ben közzétette A célgondolat a büntetőjogban című munkáját – a Marburgi Egyetemen tartott székfoglaló beszéde -, amely bevezette a speciálprevenció fogalmát a büntetések tanába. Ő hozta először szoros kapcsolatba a büntetőjogot a kriminálpolitikával. Források Monika Frommel: Liszt, Franz Ritter von. in: Neue Deutsche Biographie 14.
in: Neue Deutsche Biographie 14. 1985. 704. Online elérés Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 22249143 LCCN: n82044616 ISNI: 0000 0001 2123 7996 GND: 118573519 LIBRIS: 230243 SUDOC: 034361138 NKCS: jn20000603779 BNF: cb12512458d ICCU: FERV027858 BNE: XX1345011 KKT: 00621007 BIBSYS: 90554522 Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
XIII. Leó pápa (áldozópap, író, Született: 1810. ) James Arthur (Enekes) (dalszerző, gitáros, zenész, énekes, énekes-dalszerző, Született: 1988. ) Rory Gallagher (dalszerző, gitáros, mandolinos, zenei producer, zeneszerző, énekes, Született: 1948. ) Toby Alderweireld (labdarúgó, Született: 1989. ) Bedřich Smetana (karmester, neveléstudós, tanár, zenepedagógus, zeneszerző, zongorista, Született: 1824. ) Robert Iler (podcastoló, pókerjátékos, színész, Született: 1985. ) Sam Houston (jogász, politikus, rabszolgatartó, Született: 1793. ) Jennifer Jones (filmszínész, modell, színész, Született: 1919. ) Harry Redknapp (labdarúgó, labdarúgóedző, önéletrajzíró, Született: 1947. ) Pilou Asbæk (filmszínész, színész, televíziós színész, Született: 1982. ) Laraine Newman (filmszínész, szinkronszínész, színházi színész, televíziós színész, író, Született: 1952. ) Stefano Accorsi (filmrendező, filmszínész, színházi színész, Született: 1971. ) Ethan Peck (filmszínész, színész, televíziós színész, Született: 1986. )