Az énekes arról is beszélt, hogy sokáig eszébe sem jutott, hogy akár meg is nyerheti a műsort. Az volt az egyetlen célja, hogy ne az elsők között essen ki. Vastag Tamás nyerte az Álarcos énekest Forrás: RTL Klub A második helyezett, Cserpes Laura csak egy hajszállal maradt le a győzelemről, de nem bánkódik: Imádtam, hogy a bejutás a stúdióba olyan volt, mintha titkos ügynök lennék, és kipróbálhattam, milyen nehezített pályán is teljesíteni. A jelmez, a koreográfia, a sok ugrálás feladta a leckét, és az is, hogyan teremtsek úgy kapcsolatot a közönséggel, hogy nem tudnak a szemembe nézni. Kiderült, tudok rappelni, így a saját korlátaimat is ledöntöttem.
Megvan az Álarcos Énekes győztese Tegnap este ért véget az RT Klub népszerű sztárvetélkedőjének harmadik évadja. Az Álarcos Énekes ezúttal is sok meglepetést tartogatott. A show nyertese a Kaméleon jelmezbe bújt Vastag Tamás lett. Vastag Tamás nem avatta be a gyerekei anyját Megnyerte az Álarcos énekes harmadik évadát Vastag Tamás, aki még a párját és a gyerekeit is meglepte azzal, hogy ő volt a Kaméleon. Mint mondja, rengeteget kapott ettől a műsortól Álarcos énekes: a harmadik évad győztese a Kaméleon Véget ért a világ legőrültebb showműsorának harmadik évada az RTL Klubon! Az első évad Nyusziját és a második évad Banánját követően a harmadik évadban a Kaméleon aratott győzelmet! A legjobban rejtőzködő sztár, az Álarcos énekes legújabb győztese Vastag Tamás lett, őt rejtette a Kaméleon álarca! A képzeletbeli dobogó harmadik… Vastag Tamás nem avatta be a gyerekei anyját Megnyerte az Álarcos énekes harmadik évadát Vastag Tamás, aki még a párját és a gyerekeit is meglepte azzal, hogy ő volt a Kaméleon.
A műsorvezető legutóbb azt is remekül kezelte, mikor kiderült, hogy az Automata jelmezében a párja rejtőzködik. Bár Csobot Adél mindent megtett, hogy ne derüljön ki, ő is szerepel a műsorban, Istenes már jó ideje gyanakodott, csak nem akarta elrontani a játékát. Csoboték egyébként az egyik legszerethetőbb pár a magyar sztárvilágban, akik időnként együtt is feltűnnek az RTL Klub képernyőjén, Istenes legutóbb ráadásul a saját műsorába, a YouTube-on futó IstenEstbe is meghívta Adélt, illetve poénból meglepte őt az X-Faktor színpadán. Na de térjünk vissza az Álarcos énekesre, amelynek harmadik évada hétfőn a fináléhoz érkezett. A döntőbe a Cápa, a Víziló és a Kaméleon jutott, és közülük végül az utóbbi került ki győztesen. A bronzérmes Szabó Kimmel Tamás, a második Cserpes Laura, a nyertes pedig Vastag Tamás lett a műsorban, aki a Kaméleon maszkját magára öltve korábban olyan dalokkal szórakoztatta a közönséget, mint Lady Gaga és Bradley Cooper Shallow, az Imagine Dragons Warriors, a OneRepublic One Runs Out vagy épp a Måneskin Zitti E Buoni című szerzeménye.
– A célom az volt, hogy a döntőig eljussak és ez sikerült is – mesélte Laura. – Imádtam, hogy a bejutás a stúdióba olyan volt, mintha titkos ügynök lennék, és kipróbálhattam, milyen nehezített pályán is teljesíteni. A jelmez, a koreográfia, a sok ugrálás feladta a leckét, és az is, hogyan teremtsek úgy kapcsolatot a közönséggel, hogy nem tudnak a szemembe nézni. Kiderült, tudok rappelni, így a saját korlátaimat is ledöntöttem – árulta el az énekesnő, aki rendszerint arra hivatkozott a próbák és felvételek alatt, hogy a Keresztanyu című sorozatban forgat. – Apukám már a hangomból rájön, ha füllentek, de szerintem már a nagymamáim is tudják, hogy benne leszek a műsorban. Forrás: Blikk Itt a fotó! Bereczki Zoltán most először és utoljára mutatta meg Ha értesülni szeretnél legfrissebb híreinkről, lépj be a Facebook-csoportunkba! Iratkozzon fel hírlevelünkre! Értesüljön elsőként legfontosabb híreinkről! FRISS HÍREK LEGOLVASOTTABB 1 2 3 4 5 TOVÁBBI AJÁNLATOK
Igazság szerint neki is csak az évad felénél, ugyanis egy idő után nehéz volt kimagyaráznom, hogy hová tűnök el mindig, ezért falazott nekem – mesélte nevetve Tamás, aki a fiait, Samut és Péter sem avatta be a titokba. – Érdekes volt, mert Samu egyszer hazajött az óvodából, és az egyik benti feladat alatt egy kaméleont rajzolt, holott nem tudhatta, hogy az a jelmezem. A gyermekeim édesanyja is évek óta mondja, hogy egy igazi kaméleon vagyok, így érdekes volt, hogy pont ezt a maszkot kaptam. Az énekes nem gondolta volna, hogy sikerül a műsor végéig menetelnie. – Nem vagyok egy nyertes típus, először csak az volt a cél, hogy ne lepleződjek le elsőként. Amikor a finisben voltunk, és karnyújtásnyira volt a győzelem, már szerettem volna, ha én győzök. Örülök, hogy a Nyomozók csak a végén kezdtek rám tippelni, és bár nem vagyok táncos lábú, olyan jól sikerültek a koreográfiák, hogy azt hitték, táncművész vagyok – vélekedett Tamás. Csak egy hajszálon múlt, hogy nem Cserpes Laura nyerte a show-t, ám az énekesnő nem bánkódik emiatt.
Chloe előttem a csónak fenekén feküdt. Csak néhány pillanatig néztem csodálatos aktját, bőrét, amely mezítelenül is rózsaszínű, vértelt volt, és mellét, amely egészséges szabályossággal pihegett. Megcsókoltam a szemeit, aztán kiléptem a csónakból, és kigázoltam a partra. Övig áztatott a hideg víz, de nem fáztam. Míg visszaértem a szobámba, a nap megszárította a ruhámat. Mehettem a vasútra, könnyed és víg voltam, fütyültem. A kék csónakban ekkor nyithatta föl Chloe a szürke szemeit... Amikor a vonat elhagyta a szőlőskerteket, szakaszomba belépett egy sápadt, szürke árnyék: a Szomorúság - és leült velem szemben. Kertészet/Madarak/Barátcinege – Wikikönyvek. De ekkor már nem tudtam leszállni. A mozdony rohant velem.
A kék csónak pedig - mindig a kék csónakban ültem - csendesen hintázott velem a túlsó partok felé. Mintha érezte volna szívem vágyait. Hogyan múlt az idő, nem tudom elmondani. Chloét vártam. Hogy el kell jönnie, bizonyosan tudtam, s ha levelei két-három napig el is maradtak, nem aggódtam. Amikor beültem esténkint a kék csónakba és a nyugati szellőben megmosdattam az arcomat: az ő meleg lehelletét megéreztem benne. És bármikor, egy pillantás alatt, látni tudtam az arcát nyitott szemekkel is. És a szeptember mégis elérkezett. Néhány nap alatt kiürültek a villák, a szobák. A vendéglős elbocsátotta a pincéreket, és maga maradt a feleségével. Ők ellátták ennivalóval azokat, akik még ottmaradtak. Nagyon kevesen maradtunk. Egy öreg méltóságos úr valamely minisztériumból, egy fiatal házaspár, mind a ketten egészségesek, kövérek, pirosak és aprók - más senki. A cukrászda elől elhordták a székeket, a cigányok pavillonját lebontották. Kertészet/Madarak/Széncinege – Wikikönyvek. A fürdőbe fürdeni csak a fürdőorvos járt. Az utakat senki se seperte.
- Szegény kis hosszúbajszú vörös bogarak, ne nézzetek rám aggodalommal: nem lép rátok ez az óriás. Melegedjetek, szunyokáljatok nyugodtan a tégladarab napos felén. Tudom én azt, hogy nektek ez a kődarab a házatok, s ti bizonyára boldogabbak vagytok itt ez alatt, mint mi a nagy gipsztáblákkal cifrázott kőházainkban. Mink is társas életet élünk, de örökké a kövek között. Kő alul, kő felül, kő mindenfelől. Nektek azonban csak télen meg essőben kell ez a kő itt. Máskor mindenkor: fű alul, fű felül, fű mindenfelől. A ti világotok a fű. Olyan lehet nektek e kis liget növényzete, mint nekünk a Kárpátok. Egy heti járóföld, nagy pihenések a virágokban. Vendéglő, ahol illatos puhaság, méz, és harmatvíz fogadja a vendégeket, s ingyen. Omolj reám, omolj, március virágesője, - meleg verőfény! A fűszálak megmozdulnak, meghajladoznak. Vándorszellő megy át a ligeten. Ahogy rajtam is átleng, érzem, hogy ibolyaillatot visz magával. Ibolya! Hát van már ibolya? Kertészet/Madarak/Ugartyúk – Wikikönyvek. Mit érez az ember, mikor a kedvesével váratlanul találkozik?
A feketekávés edény ott volt még az asztalon, de már üresen, s a poharakban megint az Aubertin gyöngye szállt ég felé. ─ Ki a télből! ─ szólt a társaság legfiatalabb tagja, Dénes. ─ El fogok menni oda, ahol örök a nyár, és ahol most is megtalálom a nyarat. Nem is Nizzába, nem is Kairóba megyek, hanem le Asszuánba és a Nílus vizére, ahol örök a napsütés, és ahol a hajnali köd nem a vízhólyagocskák influenzás összetapadása, hanem délibábokat mutogató csodakáprázat, Egyiptomba megyek. ─ Voltál már Egyiptomban? ─ kérdezte a házigazda, lassan tolva hátra homlokáról ősz és gyér hajára a házisapkául használt vörös fezt. ─ Nem. Éppen azért vágyódom oda. ─ Igen, azt hiszem, azért. Ekkor közbeszólt a harmadik is ─ mondjuk, hogy Dezsőnek hívták: ─ Én nem a nyárra vágyakozom, hanem inkább az igazi, súlyos és becsületes télre. Nem veszitek észre, hogy nálunk a tél tulajdonképpen nem tél? Nem látjátok át, hogy ez alatt a nyomorult éghajlat alatt minden évszak csak nevetséges karikatúrája önmagának? A tél is szeretne hideg lenni, de csak undorító ködöt és kellemetlen utcai kását tud produkálni, igazi telet nem.
És amit az én házigazdám most megszólalva mondott, azt tulajdonképpen élőszóval kellene hallani az olvasónak. Hallania kellene azt a lágy, csak egy csöppnyi kis rekedtséggel fűszerezett baritont, ami a világ szívet legelfogóbb hangja, de amelyet írásban megérzékítve csak Shakespeare és Maupassant tudott kiéreztetni a holt nyomtatásból. Gondoljatok Buckingham halálra menő beszédére vagy Bolingbroke-nak Windsorban elmondott epilógjára, s akkor talán ezeknek a szavaknak is megérzitek a hangját. ─ Famaguszta Ciprus szigetén van. A valóságban lapos födelű, kellemetlenül fehér és a naptól a kényelmetlenségig átfűtött város. De az igazibb valóságban kővé vált mese, az epekedésnek utolsó mérföldmutatója. Famagusztában őrzik a Xa-xa-barlang lakatját, ott lakik a szép Meluzina, a hős Flórence, a mesésen komikus Kelemen és mind, mindazok az emberek, akiknek a történetét gyermekkorotokban olvasva, felébredt szívetekben a vágy, hogy bár velük egy korban születtetek volna. Ott, az Ezeregyéjszaka és a Nibelungenlied e találkozópontján, vagy ha jobban tetszik, választóvonalán, a Kelet és Nyugat ez összekapcsolóján és szétkülönböztetőjén válik mesévé mindaz, ami máshol utálatos valóság.