For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for Kovács Csaba (építész). Connected to: {{}} A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ez a szócikk az építészről szól. Hasonló címmel lásd még: Kovács Csaba (egyértelműsítő lap). Kovács Csaba ( Jászberény, 1963. március 7. –) Ybl Miklós-díjas magyar építész, belsőépítész. Élete Okleveles Építészmérnök diplomáját 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerezte. 1986–1989 között az Otthonterv építész tervezője. 1993-ban a Magyar Iparművészeti Főiskolán Belsőépítész és Bútor Szakirányú Környezeti Formatervező diplomát szerzett. A múlt építményeinek hasznosítási lehetőségei a kortárs építészetben. 1992-ben a hollandiai Groningenben az Academie Minerva-n folytatott belsőépítészeti tanulmányokat, ugyanakkor építészként dolgozott a Team 4 építészirodában. 1989–1997 között magántervezőként dolgozott. 1994–1995-ben hat hónapot Groningenben dolgozott a Team 4 Építészirodában. 1995-ben Bérces Lászlóval és Gőbölyös Kristóffal létrehozta az Art Front Műtermet, 1997-ben Gőbölyös Kristóffal megalapította az Art Front Építész, Belsőépítész Műterem Kft-t (Art Front).
Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Kovács Csaba szolárgráf fotóit analóg technikával lyukkamerák segítségével készíti. A lyukkamerák a legegyszerűbb fényképezőgépek. Ezeket az eszközöket gépnek túlzás is nevezni, hiszen egyszerű dobozokról van szó. A szolárgráfiát talán napjárásnak lehet lefordítani, ez a fotográfiának a leghosszabb expozíciós értékeivel dolgozó műfaja. Egészen pontosan a pár órányitól akár a fél éves felvételekig készülnek a képek. Az épített környezetünket sokféleképpen bemutatták már, azonban az idő múlását már sokkal nehezebb ábrázolni. Ezzel a technikával lehetővé válik bemutatni az általunk megalkotott egzakt világot és az idő visszafordíthatatlan tovahaladását. [origo] Vendégszoba -. A teret és az időt. Nyitva tartás: kedd-szombat 10. 00-18. 00 Linkek:
Most az öreg testbe új lélek költözött – fogalmazott a fődíjas középületről Dévényi Sándor, az MMA tagja, az Év háza pályázat társelnöke. Kiemelt kép: Facebook/Az év háza pályázat
Munkásságát 2018-ban Ybl Miklós-díjjal ismerték el, 2020-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Munkáiban a múlt rétegeit feltárva, azokat értő, kortárs módon kiegészítve az építészet és emlékezet gazdag kapcsolatrendszere bontakozik ki. Kovács Csaba: Időnk a térben. "Az építészetben számomra az a szép, hogy művelőjének egyszerre nagyon magasztos, nagyon fennkölt, emellett nagyon 'földhözragadt' dolgokkal kell nap mint nap megbirkóznia. E kettőt egy cél érdekében teszi: szülessen egy alkotás, amiben egy idea, egy magasztos elképzelés és a funkció, a használhatóság és az anyagi valóság együtt van jelen. Minden feladatban, akár kicsi, akár nagy, akár a régmúlttal foglalkozik, akár jövőorientáltságú, az alaposság, a helyzet legpontosabb megismerése, feltérképezése jelenti számomra a tervezés alapját. Mindig az foglalkoztat, hogy valamilyen kulturális dimenzióba, kulturális beágyazottsággal tudjuk definiálni azt az építészeti tartalmat, ami aztán az épített térben megvalósul" – fogalmazta meg hitvallását az építész a Prima Primissima díjra jelölésekor.
A pályázat bíráló bizottságának a tagjai voltak Kerpel-Fronius Gábor, Erős Zoltán, Csapó Balász, továbbá Benczúr László, Neville Zoltán, Soltész Noémi és Nagy Csaba építészek, valamint Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze. A Budapest Építészeti Nívódíjra olyan Budapest közigazgatási területén található alkotásokkal lehetett nevezni, amelyek Budapest építészeti arculatát vagy egy városrész használatát, megjelenését javítják. Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
Kliséhegyek A Kaptár – Raccoon City visszavár egy "biológiai veszélyekkel" teli 1998-as éjszaka során játszódik, és Chris és nővére, Claire (Kaya Scodelario) összefonódó sorsát mutatja be – utóbbi azért tér vissza Raccoon Citybe, mert egy chatszobatársa azt állítja, hogy az Umbrella rosszban sántikál. Ez igaznak is bizonyul, és nem telik el sok idő, mire a lány egyszerre újra találkozik az tőle elhidegült Chrisszel (aki a szülővárosukban maradt), majd rövidesen elszakad tőle. Nem sokkal ezután Chris és taktikai kommandós haverjai – a kemény Jill Valentine (Hannah John-Kamen), a pimasz Albert Wesker (Tom Hopper) és a jellegtelen Richard Aiken (Chad Rook) – elindulnak a Spencer-kúriába, hogy megkeressék eltűnt Bravo-csapatbeli társaikat. Miközben a kísérteties kastélyban nyomoznak, addig Claire társul az újonc zsaruval, Leon S. Kennedyvel (Avan Jogia) és Brian Irons rendőrfőnökkel (Donal Logue), akit Logue örökké ordító közhelyes kliseként testesít meg. Ez a csapat együtt feleannyi karizmával sem rendelkezik, mint Jovovich egyedül, bár mentségükre szóljon, hogy Roberts forgatókönyve alig törődik azzal, hogy legalább egy hangyányi jellegzetes karaktert adjon nekik.
Rebuta A Kaptár – Raccoon City visszavár egy harmatgyenge reboot és egyben egy kihagyott ziccer is. Hiába a sok fan service, ha a hiteltelen, amatőr alakítások, a rosszul megírt forgatókönyv, tele béna dialógusokkal, összecsapott karakterekkel és kliséhegyekkel, és az ijesztgetés nélküli, zűrzavaros események sokasága révén egy újabb csalódás csak a játékok és a horrorfilmek rajongóinak egyaránt. -BadSector- Rendezés - 4. 2 Színészek - 3. 6 Történet - 2. 8 Akció/látvány - 3. 8 Hangulat - 3. 5 3. 6 ROSSZ A Kaptár – Raccoon City visszavár egy harmatgyenge reboot és egyben egy kihagyott ziccer is. Hiába a sok fan service, ha a hiteltelen, amatőr alakítások, a rosszul megírt forgatókönyv, tele béna dialógusokkal, összecsapott karakterekkel és kliséhegyekkel, és az ijesztgetés nélküli, zűrzavaros eseménye sokasága révén egy újabb csalódás csak a játékok és a horrorfilmek rajongóinak egyaránt. User Rating: Be the first one!
A kaptár: Raccoon City visszavár - előzetes #1 - YouTube
Az első két Resident Evilt kavarjuk össze, ez lesz belőle A játékosok hamar felismerik, hogy Roberts két szálon futó narratívája a "Resident Evil" (Chris küldetése) és a "Resident Evil 2" (Claire szála) kombinációja. Rengeteg egyéb apróság van elszórva, hogy a die-hard rajongók kedvében járjanak, például az indítás a kamionsofőrrel és a hamburgerrel, egy Tyrant megjelenése, földalatti laboratóriumok és titkos átjárók, amelyekhez rejtvények megoldásával lehet hozzáférni, valamint a lassan mozgó zombik, amelyek hirtelen rontanak rá a leendő áldozatokra. A felszínes hitelesség azonban nem tudja ellensúlyozni az idegtépő feszültség hiányát – amit a játékos a Capcom játékokban bőségesen megtapasztalt. Roberts jump scare-jei amatőrök, és ami még rosszabb, ő és Maxime Alexandre operatőr csak egyetlen idegtépő látványt varázsolnak elő: egy kisgyerek és egy anya látványát, akiknek ugyanaz a hátborzongatóan üres tekintetük és gyorsan ritkuló hajuk van. Még maguk az élőhalottak is unalmas bandákban randalíroznak, összekent, vénás arccal, tátott szájjal és sok-sok hörgés és üvöltés közepette.
Ezt a filmet jelenleg nem vetítjük a Sugár Moziban! Szinkronizált Akció-horror, Misztikus 18 Szereplők: Donal Logue, Hannah John-Kamen, Kaya Scodelario, Neal McDonough, Robbie Amell, Tom Hopper Rendező: Johannes Roberts Játékidő: 107 perc A világsikerű játék és filmes franchise eddig izgalmas volt és szórakoztató: most már aktuális is. Az Umbrella Corporation nevű gyógyszergyártó óriásvállalat központja valaha élettel teli, pezsgő város volt. Racoon City ma elhagyott, néptelen romvidék. A felszínen. De lenn a mélyben készülődik valami, ami erősebb és gonoszabb mindannál, amit a gyár eddig a világra szabadított. És ha elindul, az a már így is sokat szenvedett föld lakóinak végét jelentheti. De van néhány túlélő, aki nem hajlandó olcsón adni a bőrét. És azt sejtik, hogy ha bejutnak az Umbrella föld alatti központjába, és rátalálnak a cég néhány féltve őrzött, az elszabadult fertőzéssel kapcsolatos titkára, akkor eséllyel szállnak szembe a gonosszal.
Roberts annyira el van foglalva a két történetszál közötti váltogatással, hogy a feszültség építésére már nem jutott energia. Pedig láthatunk egy egészen ügyesen induló; ígéretes jelenetet, amely során egy hibás öngyújtó miatt csak állandó megszakítással látható egy közeledő, vérszomjas zombi, ám a jelenet gyorsan átcsap a szokásos kaotikus harcba, nehogy már egy pillanatra is megijedjünk. Számos robbanás és a csapat egyik tagjának árulása után Chris és Claire egyesítik erőiket, hogy biztonságba helyezzék magukat. Ennek ellenére a "Resident Evil: Welcome to Raccoon City" túlélőhorror tétje sajnálatosan alacsony, mivel minden egydimenziós marad, legyen szó a zombiveszély eredetéről és céljáról (a T-vírusról csak érintőlegesen esik szó), Chris és Birkin pótapai kapcsolatáról, Jill Albert iránti vonzalmáról vagy magáról Raccoon Cityről, amiről nem tudunk meg semmit és nem láthatunk belőle szinte semmit, pedig érdekes lett volna egy valódi közösség bemutatása. Persze, ez a nagymértékű vázlatosság a leegyszerűsített sztori része, de attól még a filmhez lehetett volna egy épkézláb forgatókönyvet írni.
Ha ehhez hozzávesszük az ócska CGI-effekteket, akkor sajnos ez a Resident Evil-film is halott. Fiatalkori traumák A Capcom-sorozat első két címének karaktereit és helyszíneit ötvöző "Resident Evil: Welcome to Raccoon City" egy visszatekintéssel nyit, amely a testvérek, Claire és Chris Redfield fiatalkori élményeit mutatja be egy árvaházban, amelyet az Umbrella Corporation, egy gonosz Big Pharma konglomerátum vezet, amely uralja a középnyugati Raccoon City nevű kisvárost. Ez a prológus Roberts meséjének hátralévő részében időnként visszatér, és fontos szerepe van benne egy gonosz tudósnak, William Birkinnek (Neal McDonough) bemutatásának, egy jövőbeli deus ex machina létrehozásának, valamint Claire traumatikus megpróbáltatásaira való utalásoknak, amelyek egyébként sohasem magyaráznak meg semmit kellőképpen. Ez a fajta hanyagság jellemző a filmre, például akkor is, amikor a felnőtt Chris-t (Robbie Amell) állandóan reménytelen őrjöngő zombiáradatba sodorja, hogy aztán olcsó vágásokkal varázslatos módon megszabadítsa a veszélytől.