SZÉPIRODALOM / Német irodalom kategória termékei tartalom: ˝A tízesztendős Natascha Kampuscht 1998. március 2-án, az iskolába vezető úton elrabolta az akkor harmincöt éves egykori híradástechnikus, Wolfgang Priklopil. Nyolc és fél éven át tartotta fogságban a Bécs környéki házában berendezett pinceodúban. Az időközben felnőtt lánnyá serdült Nataschának 2006. augusztus 23-án sikerült megszöknie. A fogságban töltött 3096 nap története ez a könyv - ám nem pusztán eseménytörténet, nem száraz dokumentáció, de nem is regényes önéletrajz vagy a borzalmak minél színesebb lefestésében tobzódó rémtörténet, hanem elsősorban lebilincselő elemzése egy meghökkentő és a mai napig megmagyarázhatatlan bűntettnek. A letehetetlenül izgalmas kötet lapjain egy erős, öntudatos, kíméletlenül tárgyilagos és minden öncsalástól mentes fiatal nő portréja bontakozik ki. Furcsa és szívbemarkolóan felemelő nevelődési regény ez, amelyben Natascha megmutatja, hogy az iszonyatos körülmények között is képes volt felnevelni önmagát és felkészülni a felnőtt életre.
Hisz ő élte át ezeket. A könyvében őszintén ír születésétől kezdve a szabadulásáig. Már az elrablásáig eltelt élete se épp sima út volt. Hogyan élte meg ezt a 8 évet, hogyan bánt vele az elrablója, hogyan szabadult ki és válaszol a fenti kérdésekre is. Stílusilag nagyon jól megírt könyv. Natascha kitér az ok-okozatokra, próbálja pszichológiailag elemezni Priklopil tetteit és a saját cselekedeteit is. Senki se számítson szaftos részletekre, de a verések részletes leírásaira igen. Görcsbe rándult a gyomrom ezek olvasásakor, még felnőtt fejjel is sok volt, még így olvasva is, hát még átélve. Ezeket tényleg nem lehet szavakkal kifejezni. Amikor Natascha kiszabadult, nem sokkal előtte olvastam John Flowles A lepkegyűjtő c. könyvét. Ahogy sorra jelentek meg a médiában a hírek, többször is eszembe jutott mennyi a hasonlóság a könyv és a lány története között. A könyv olvasásakor akkor csak döbbenetet éreztem. Ma már, olvasva a 3096 nap ot, félelmet is. Natascha kiszabadult. És ezzel remény öntötte el a sok-sok családot, akik eltűnt gyermekeiket keresik, hátha.... Ki tudja milyen lelki és testi sérüléssel, de hátha élnek és egyszer visszakaphatják őket.... Én viszont belegondolni se akarok.... Belegondolni se merek.... Édesanya vagyok.... Megjelenés: 3096 Tage (2010.
ISBN: 9789632442259 Kötés típusa: ragasztott papír Terjedelem: 261 Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 13. 50cm, Magasság: 21. 50cm Súly: 0. 30kg Kategória: Széthulló világ Félelem az élettől Natascha Kampusch (Bécs, 1988. február 17. –) osztrák televíziós műsorvezető. Leginkább arról ismert, hogy tízéves korában Wolfgang Přiklopil elrabolta, és pincéjében nyolc évig fogva tartotta. Kampusch 2006. augusztus 23‑án megszökött a fogságból. Elrablója aznap öngyilkos lett; nem sokkal később álnéven, rendőri biztosítás mellett temették el. Az ügy nagy nemzetközi médiaérdeklődést váltott ki. Az így ismertté vált Kampusch szerződést kötött az osztrák Plus 4 tévécsatornával, ahol saját beszélgetős műsort indított 2008-ban. 2010-ben jelent meg az elrablásának történetéről szóló könyve. Ez a kötet még ugyanabban az évben, 2010-ben a Scolar Kiadó gondozásában magyarul is megjelent 3096 nap címmel. A könyv alapján készült filmdrámát Sherry Hormann rendezésében 2013. február 28-án mutatták be Németországban.
", miközben tudom, hogy mennyi ilyen beteg ember rohangál szabadon.... Natascha Kampusch 10 éves volt, amikor elrabolta a 35 éves Wolfgang Priklopil és 8 éven át, mintegy 3096 napon át tartotta fogva a háza alatti 5 négyzetméteres "pincében". Nem lehet szavakkal kifejezni, mit is élhetett át a lány. Sorozatos testi és lelki bántalmazások, éheztetések, még olvasni is szörnyű volt. Hihetetlen, hogy Natascha már 10 évesen is milyen lelki erővel rendelkezett, hogy túlélje. Szörnyű lehetett, belegondolni se lehet. A lány állandó félelemmel és fájdalommal élte a napjait és várta a percet, amikor meg tud majd szökni. 3096 nap után ez sikerült neki.... Priklopil még aznap öngyilkosságot követett el.... Emlékszem arra a napra amikor kiszabadult és a sajtó szinte darabokra próbálta szegényt tépni. Leginkább az érdekelte az embereket, hogy miért nem próbált megszökni hamarabb, miért nem kért segítséget, hisz a tettes többször is vitte emberek közé, na meg hogy a férfi megerőszakolta-e? Mintha lehetne még jobban is megalázni szegény lányt, mintha lenne jogunk pálcát törni felette.
Pontosabban mégis — megtudhattuk az ő érzéseit és gondolatait a családjáról, az elrablójáról, a fogságáról, a szabadulást követő felhajtásról, mindenről, kivétel persze Natascha és Prikopil között történő szexuális viszonyt, melyről nemrég egy interjúban számolt be. Tulajdonképpen bárki, aki kicsit mögé látott az ügynek, sejthette, hogy valójában szexuális bántalmazás is történt, de míg Natascha meg nem erősítette, addig csak találgatások folytak. Nem mindennapi dolog a Kampusch-ügy, ahogy nem mindennapi ember Natascha sem. Tulajdonképpen én az egész olvasás alatt rácsodálkoztam erre a lányra, hogy mennyire okos, erős, kitartó — valljuk be, nem minden gyerek konyv: 3096 nap volna képes ezeket a dolgokat átvészelni, melyet Natascha átélt. Fejet hajtok előtte, és az előtt is, ahogy az egész szituációt kezelte a szabadulás után — nem áldozatként viselkedett, nem úgy, ahogy elvárták volna tőle, hanem önmaga maradt, hű elveihez és világnézetéhez, amiért oly sokáig küzdött. És ezzel persze magára haragította a közvéleményt, mely úgy tekintett erre konyv: 3096 nap bűntényre, mint magára a pokolra, így elfedve ezzel más súlyos dolgokat, melyek nap mint nap történnek a földön.
Minden elismerésem a Kampusché, azt, amit ő átélt, nem mindenki bírta volna ki épp ésszel és olyan hideg vérrel, mint ahogy azt tette ő. Annyit szenvedett, annyit tűrt, és mindezek ellenére végig meg tudta őrizni önmagát, végig tudott küzdeni! Csodálom, amiért nem adta fel. Miközben olvastam, többször is elgondolkodtam rajta, vajon hasonló helyzetben én hogy reagáltam volna? Több mint valószínű, hogy nem így. Még életemben nem olvastam ilyen sokáig egy könyvet, de az utolsó pár oldal miatt nagyon megérte. Akkor értettem meg igazán Kampuscht. Az is igaz, hogy a közepét untam kicsit. Rengetegszer írta le ugyanazt, és ez számomra már sok volt. Ezért is haladtam olyan későre. Volt, hogy hetekig nem voltam képes olvasni belőle. Aztán leültem és legyűrtem 50-70 oldalt. Abban egy percig nem kételkedtem, hogy ezt ő mind átélte, csak azt nem hittem, hogy ezt mind így le is tudta írni. Persze, ahogy gondoltam, voltak segítői: két újságírónő: Heike Gronemeier és Corinna Milborn. Azt nem tudom, hogy ebből az egészből mennyi az övék, és mennyi a Kampusché (direkt nem használom a keresztnevét, a könyv utolsó oldalain azt írta, nem engedte, hogy tegezzék, nem akarta, hogy még mindig a megszeppent kislány legyen, megértem őt), de ez annyira nem is számít, ha a körítés nem is, de a tartalom teljesen meggyőző.
Egészen addig, míg elege nem lett a folytonos hadakozásból, és az ellenállás élére állva a Föld központosított egyeduralmának megtörésébe kezd. Végül egy árulás miatt az ellenállókat lemészárolják, őt pedig 250 éves tudatbörtönre ítélik. Csipkerózsika-álmából egy bizonyos Laurens Bancroft – aki a földi Bay City egyik leggazdagabb polgára – ébreszteti fel, aki egy új testtel és temérdek pénzzel megajándékozva eléri, hogy Takeshi segítsen neki. A feladat nem más, mint fényt deríteni arra, hogy ki és miért ölte meg Bancroft előző testét. Ugyanis a halál ideje éppen a tudat időszakos lementése előtt történt, így az eset előtti 48 óráról semmi emléke sincs a dúsgazdag férfinak. Kovacs cserébe örökül kapja a testet, egy kisebb vagyont és a végleges szabadságát. Valós halál imdb.com. A férfi először nem akarja vállalni a nyomozást, de végül belemegy az üzletbe. A történet során ezt a nyomozást követhetjük nyomon, egy jövőbeli város mocskos, alsó rétegeiben és a gazdagok felhők feletti, fényűző rezidenciáiban. A történet és a látványvilág egyaránt magával ragadó.
Sokszálú cselekmények jellemzik a sorozatot, amelyek gyakran szerteágaznak, majd néhol összefutnak, de a fő szál végig érthető marad: a nyomozás, hogy kit mi mozgat. A történethez tökéletesen párosul a gyönyörű látványvilág. A jövőbeli város zsúfolt és mocskos alsó utcái, illetve a gazdagok felhőkarcolói. A vizuális effektek kiválóak, egyedül talán az idegen bolygók kinézetét tudnám olyan szempontból negatívumként említeni, hogy túlságosan földszerűek, és egy ősi idegen fán kívül nem volt semmi különlegesség rajtuk. A kendőzetlen Cyberpunk-hangulat maradéktalanul átjött minden képkockán. Az erőszak, a fegyverek, szex és káromkodás mind esszenciális az ilyen műveknél, és szerencsére erre is figyeltek az illetékesek. És persze nem maradhattak el a zsúfolt, multikulti utcák az elképesztő neonvilágításokkal. Emellett a páratlanul jól sikerült akciójelenetek is emelték a műsor ívét. Valós halál online sorozat - dmdamedia.hu. A verekedések, tűzharcok zseniálisan lettek koreografálva, igazi öröm volt a szemnek minden pillanat. Gyengébb idegzetű nézőknek azért nem tudnám ajánlani, mert rendesen folyik a vér.
random A sorozat alapja egy a távoli jövőben játszódó sikerkönyv, amit látványos sorozat köntösbe bújtattak. A történet középpontjában egy gazdag ember halálát vizsgáló férfi áll, aki elit katonaként szolgált korábban, most azonban egy 250 éve lefagyasztott elítélt testébe töltik le az emlékeit, hogy megoldhassa az ügyet. Eredeti cím: Altered Carbon Megjelenés: 2018 - 2020 (Vége) Epizódhossz: 60 Perc Epizódok száma: 18 Forgalmazó: Netflix IMDb:
1944 karácsonya előtt az amerikai erők szinte biztosak a győzelemben, ám a németek még nem adták fel, hogy megváltoztassák a háború állását. A film IMDB felhasználók szerinti értékelése Battle of the Bulge amerikai film ( 1965) dráma, történelmi, háborús 1944 karácsonya előtt az Ardennek vidékén állomásozó amerikai katonák körében elterjedt a hír, hogy a háború hamarosan befejeződik, sőt még az is szárnyra kel, hogy a közeli karácsonyra valamennyiüket behajózzák - hazafelé. A halál 50 órája - Film adatlap. Azonban a németek még nem adták fel, hogy megváltoztassák a háború állását. Kiley ezredes az egyetlen, aki német támadástól tart, de a parancsnokságon túlzottnak találják aggodalmát, és nem adnak hitelt szavainak. A legnagyszerűbb háborús eposzt – a maga korának legnagyobb sztárjaival – közel ötven évvel ezelőtt, 1968-ban mutatták be Magyarországon, azonban ebben a formában, tökéletes hang- és képminőséggel még soha nem láthatta a nagyközönség. A Henry Fonda, Robert Shaw, Charles Bronson, valamint a legjobb mellékszereplő kategóriában Golden Globe-díjra jelölt Telly Savalas közreműködésével, Ken Annakin rendezésében megszületett film az ardenneki ütközetet dolgozza fel, amely a második világháború egyik legfontosabb eseménye volt.