Napi sztori-k a Csirketelepen E76. (zsíros kenyér hagymával) #csirketelep #zsíroskenyér - YouTube
Ételeik mellett borkínálatuk is kiemelkedő – az építészeti megoldások, az üvegfalak előtt elterülő völgy, vagy a hegyen terpeszkedő monostor is rendkívüli látvánnyal szolgálnak. Egy szokatlan látkép, apátság esőben a Viator étteremből Forrás: Lantos Gábor Az apát kedvenc étele a zsíros kenyér hagymával A főapátnak feltett kérdések közül a legnehezebben a legkönnyebbnek tűnőre válaszolt. Pedig csak annyit szerettem volna megtudni tőle, hogy mi a kedvenc étele? Várszegi Asztrik hosszas töprengés után olyan válasszal rukkolt ki, amire nem számítottam, ám mégis azonnal szimpatikussá vált. "Ha nagyon akarja tudni, akkor a zsíros kenyér hagymával, paradicsommal, paprikával. Mert számomra ez az étel jelenti az egyszerűséget és a nagyszerűséget is egyben. Még akkor is, ha vendégeimmel gyakran jövök le a Viatorba ebédelni, vagy vacsorázni. Ugyanis legyen bármennyire is nagyszerű a zsíros deszka, azért az itteni séfjeink is kiváló munkát végeznek. " Közös ebéd Várszegi Asztrik bencés főapáttal Forrás: Lantos Gábor A monostorban mertek nagyot álmodni Nem tudtam (nem is akartam) vitatkozni a főapáttal, pláne amikor szép sorban kerültek elém a Gyurik Gábor séf által vezetett csapat fogásai.
Ha gyorsan és jót akartunk enni gyerekkorunkban, a legkézenfekvőbb megoldás a vajas kenyér és a zsíros kenyér volt. Cifrázás nélkül is teljesértékű ételként funkcionáltak, és még ma is ugyanúgy szeretjük őket. Vajas kenyér A vajas kenyér a maga nemes egyszerűségében is olyan gasztro élményt nyújtott, amit azóta sem tudott lekörözni egy szendvics sem. A korgó gyomrok megmentője, az odaégett ebédek gyors helyettesítője volt a vajas kenyér, aminek titka a két összetevőben rejlett: a vaj valóban vaj, és nem margarin, a kenyér pedig fehér, és semmiképp sem teljes kiőrlésű. A kéttenyérnyi kenyérszelet jó sok vajjal a tetején igazi időutazás, és attól függően, hogy sózzuk, vagy almát eszünk hozzá főételként és desszertként is funkcionálhat. Te hogy szereted a vajaskenyeret? Így még biztosan nem etted: Zsíros deszka A zsíros deszkát már nagyszüleink nagyszülei is ugyanolyan lelkesedéssel ették, mint mi, pedig a recept évtizedek óta nem változott semmit. Akik zsíros kenyéren nőttünk fel, csak mi érthetjük igazán ennek az ételnek a lelkét, amit a lila hagyma csak tovább nemesít, de tökéletesen passzol hozzá a vöröshagyma és az újhagyma is.
Friss fehér kenyérrel, hagymával és őrölt piros paprikával meghintve még ma is könnyekre fakaszt, amikor esszük, annyira finom. Piros Arany – Bármikor, bármivel A Piros Arany eredetileg ételízesítőnek készült, de mint a legtöbb ételnek, anno ennek is megláttuk a kreatív oldalát. A paprikás ételekbe szánt piros krém tökéletes volt vajas kenyérrel, még jobb savanyú uborkás, főtt tojásos turista szalámis szendvicsen, de az igazán elszántak még a húslevesbe is tettek belőle. A rendszerváltás nagy túlélőjéből a legtöbben még ma is tartunk egy tubussal a hűtőben, a szolidak gulyáslevesbe, a nosztalgiázók ugyanúgy, mint régen, vajas kenyérre nyomják. Ezeket olvastad már? Sulikezdés Napközis tea, zacskós kakaó és menzás ivólé – Te is... Emlékszel a napközis tea és a barnás színű barackos ivólé ízére? Retro szomjoltók, amiktől összeragadt a szánk. Petrás Gabriella Retro 3 retró reggeli gyerekkorunkból – Te melyiket etted? Bundás kenyér, fokhagymás pirítós és tejbe áztatott kenyér – így indítottuk a reggeleket 40 éve.
Bízni abban, hogyha valami megtörténik x-szer, ha valaki megteszi x-szer, másképp dönt x+1-jére. Döntések. 3 hónapom van, hogy készen álljak. Valamire, mi tán sose jön el. Oldal ajánlása emailben X Ajánlott bejegyzések X
A maradék húst a zsírban eltéve még sokáig fogyaszthatjuk.
Ami viszont eléggé csökkentette az élvezeti értéket számomra, az a PC-s verzió irányítása. Az, hogy csak a billentyűzettel lehet haladni és az egérrel kattintva nem indulunk el célunk felé, valamint a jobb egérgombbal lehet csak nagyon körülményesen forgatni a kameraállást, kész agyrém. Gyorsan át is tértem kontrollerre, amivel már nagyságrendekkel jobban lehet boldogulni. A hangok, szinkronhangok és zenék a BioWare -től megszokottan első osztályúak, és a gépigény is elég jól skálázható (bár nekem érdekes módon a játékbeli átvezetőknél szaggatott be rendszeresen). Eddig még nem szóltam arról, hogy van egy különálló co-op multiplayer része is a játéknak, amely tovább bővíti az eddig is tetemes méretű tartalmat. Itt az egyjátékos részhez képest egy különböző karakterrel kell társainkkal együtt csatáznunk. Ezek a terepek csak az adrenalindús harcokra lettek felépítve, és egy további lehetőséggel színesítik a játék amúgy is gazdag lehetőségeinek tárházát. Az eddig leírtakból kitűnhet, hogy nagyon élveztem a Dragon Age: Inquisition nel eltöltött időmet, és ez alapján bátran ajánlom minden modern-RPG rajongónak.
Egy óriási tartalommal és széles körű lehetőségekkel megáldott, minden részletében finomhangolt alkotással gazdagodhatunk, ha beszerezzük a játékot, amellyel a BioWare a szememben kiköszörülte a sorozat második részével ejtett csorbát. A régi szerepjátékokért rajongók viszont elővigyázatosan közelítsenek, hiszen ez már nem az a Dragon Age, amit az Origins szel megismertünk. Az azonban egyértelműen kijelenthető, hogy modernsége mellett egy tökéletes alkotás, amely az idei év legjobb RPG-i közé tartozik. ■ értékelés Dragon Age: Inquisition Pozitívumok Óriási, változatos játékvilág rengeteg tennivalóval Komoly hatással bíró döntések Jól kialakított crafting rendszer, akciódús harcok Kiváló grafikai megvalósítás Negatívumok Nagyon nehézkes irányítás billentyűzettel és egérrel Pár felbukkanó programhiba 9, 0 grafika 9 hangok 9 játszhatóság 8 hangulat 9 hozzászólások (7) subject17 2014. 04. 14:41 Második mondatodra +1, hiába akaszt ki időről időre pár hülye megoldással, képtelen vagyok abbahagyni, ha sikerül végre leülnöm elé.
Embereink egy halott qunari katonát találnak az épületben, és természetesen valakinek ki kellene derítenie, hogy mi a fene is történt. Hamar kiderül, hogy a qunari erők Thedas-szerte terrorakciókat terveznek, illetve direkt ránk egy kommandóval akarnak lecsapni. A nyomozást az ősi elf tükrök által lehetővé tett térutazás könnyíti meg, így lineáris, olyan 4-5 óra alatt végigkövethető kalandunk fura vidékeken zajlik; egyszer egy ősi és mágikus könyvtár maradványai közt kutatunk, másszor egy gyönyörű völgyben levő templomban kajtatjuk a ránk vadászó qunari ügynököt. A játékmenet természetesen nem változik, bár az mindenképpen pozitívum volt, hogy mintha kevesebb olyan ellenfelet hajított volna rám a gép, akik immúnisak voltak mindenre. Szintén örvendetes volt a néhány bődületes erejű tárgy, amit össze lehet szedni – a kritikus találat esélyét megduplázó gyűrű például még az eddiginél is durvább gyilkológépet csinált a két tőrrel harcoló Serából. A kezünkben rejtőző erőt is új képességekkel használhatjuk ki, melyek ugyan gyengébbek, mint a régi szupertámadás, mégis muszáj lesz azt is használnunk néhány esetben.
Ehhez kapcsolódóan az inventory megvalósítása szerintem jól sikerült, egy megfelelően átlátható felületet kaptunk, ahol könnyen el lehet igazodni. Az eddig felsorolt játékelemek egy rendkívül jól kiforrott rendszerben kelnek életre, amelyhez hozzájárulnak a nagyon változatos, akár lóháton is bejárható területek. Embertelen mennyiségű küldetést, mellékküldetést, egyéb tennivalókat lelhetünk fel a részletesen kidolgozott terepeken bandukolva, ezáltal rengeteg játékórát bele lehet ölni a játék világának felfedezésébe. Simán 100 órát is eltölthetünk úgy, hogy még mindig maradnak felfedezetlen érdekességek és megoldatlan küldetések. Ez az összetett játékvilág gyönyörű grafikai körítéssel került megvalósításra, magával ragadó hangulattal ajándékozza meg a csodaszépen megalkotott területeket. Az effektek, az animációk és a karaktermodellek egyaránt jól kidolgozottak, bár az arcoknál érezhető a már máshol is tapasztalt viaszbábu jelleg. Ugyan találkoztam pár programhibával, de a földbe és tereptárgyakba lógó végtagok a furcsa látványtól eltekintve nem akadályozták a játékélményt.
Aki tehát szeret beszélgetni és a karaktereket részletesen megismerni, nagyon jól elmerülhet a játék ezen részében, azonban aki a szörnyek kardélre hányásában leli örömét, azt is bőséggel megkapja. A harc alapvetően a második részhez hasonlóan ismét valós idejű, de bármikor megállíthatjuk, hogy egy elég jól átlátható taktikai módban szépen megtervezzük következő lépésünket, majd az idő újra elindításával karaktereink végrehajtják parancsainkat. Azért megjegyzem, hogy normál nehézségi szinten csak a legnehezebb csatákban, főleg a főellenfeleknél szorulunk a taktikai módra, sűrűbb alkalmazása a hard nehézségtől válik szükségesebbé. Társaink mesterséges intelligenciája egyébként meglepően jól teszi a dolgát, de be is állíthatunk pár alapvető viselkedési mintát hozzájuk (pl. hogy mikor és mennyi gyógyító italt használjanak fel). A gyógyítás az eddigiektől eltérően zajlik, most nincsenek gyógyító mágiák, hanem a pihenések között megadott számú gyógyító italból kell gazdálkodnunk. Persze ez eléggé messze áll az első rész harci megoldásaitól, ennek ellenére szerintem továbbra is nagyon élvezetes megvívni a harcokat.
Irány tehát a föld mélye, a réges-rég elhagyott törpe városkák, titkos járatok, elfeledett bányajáratok birodalma. A játék belső órája szerint az általam percre pontosan kilenc óra alatt teljesített DLC innentől kezdve jószerivel csak harcból, vég nélküli küzdelmekből áll. Ráadásul, ahogy a Hakkon kiegészítőben, úgy itt is pokoli nehéz összecsapásokról van szó (a szörnyeket a csapathoz skálázza a játék). Az ellenfelek nagy része minden varázslatra immunis, így a mágus karakterek – köztük az enyém is – szinte használhatatlanok. Gyakorlatilag csak a hihetetlen sebzésű rogue karakterekkel nem lesz idegtépő a DLC, velük a főellenfelek is könnyedén kivégezhetők – bárki mással viszont a játék közepén levő csata (végtelen számban újratermelődő lényekkel) vagy a végső, meglehetősen fantáziátlan küzdelem (a jó előre jelzett támadások elől magától el nem mozgó társakat egy csapással megölő lénnyel) szörnyű perceket fog hozni. Hiába tűnnek a térképek labirintusszerűnek, a valóságban a játék teljesen lineáris, ami a hatalmas, talán túlzottan is nagy Inquisition-helyszínek mellett legalább valami újdonságot jelent.