A Sárgaborsó főzelék hozzávalói: feles sárgaborsó, 1 gerezd fokhagyma, ízlés szerint só, liszt, olaj, pirospaprika. A Sárgaborsó főzelék elkészítési módja: A borsót megmossuk, kétszer annyi vízben feltesszük főzni, belerakjuk a sót, fokhagymát. Kb egy óra alatt puhára főzzük. Majd zsemleszínű rántást készítünk, egy kávéskanálnyi pirospaprikát is teszünk bele, vízzel felengedjük s berántjuk a sárgaborsót. Kategória: Főzelékek receptjei A sárgaborsó főzelék elkészítési módja és hozzávalói. Sárgaborsó főzelék szoky. Ha ez a recept tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:
Vegyük végig együtt, mi mindenre kell ügyelnünk ahhoz, hogy tökéletes legyen a sonkánk. Masszi- Rigó Csilla 11 szívünknek kedves, békebeli sütemény húsvétra Nem kell lemondanunk a régi jó dolgokról, főleg, ha süteményekről van szó. A húsvét pedig mindig egy remek alkalom a klasszikusok elkészítésére, hiszen érkezik a család, a rokonság és a locsolósereg. Nosalty
Új hozzászólás Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal. Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
Amikor a sárgaborsó megfőtt, egy merőkanálnyit kivettem belőle, amit a botmixer edényébe tettem a kefirrel és a maradék petrezselyemzölddel együtt. Krémesre turmixoltam. Visszaöntöttem a lábasba, majd hozzáadtam a citromlevet is. Sárgaborsó főzelék smoky mountains. Alaposan összekevertem, kóstoltam és kicsit még hangoltam az ízeken kevés sóval, és még egy csipet római köménnyel. Hagytam egyet rottyanni. A sült hagymával, kevés szárított petrezselyemmel és egy csipet füstölt piros paprikával szórtam meg. Ajánlott bejegyzések X
Az interaktív Black Mirror-epizód jöhet napokon belül December 28-ra ne szervezzetek programot: úgy tűnik, az interaktív részt fogja bemutatni a Netflix, és elleszünk vele egy darabig.
2019-ben érkezik a Black Mirror 5. évada, ez előtt azonban kaptunk egy interaktív filmet a készítőktől, amely fityiszt mutat az összes torrentezőnek. Ezt a másfél órás, különálló felvonást ugyanis csak a Netflixen lehet megnézni. Érdemes is emiatt ellőni az 1 hónapos ingyenes időszakot, vagy akár előfizetni az online videotárra, ugyanis a Black Mirror: Bandersnatch egy páratlan élmény. Nagyjából arra hasonlít a film, mint amikor az ember olyan történet-orientált videojátékokkal játszik, mint a Life is Strange vagy a Detroit: Become Human. A Black Mirror film érdekesen kever olyan médiumokat, mint a játékok, a filmek és a könyvek, egyesek szerint azonban csupán egy olyan tech-demóról van szó, mint a 3D, mely sose lesz igazán sikeres. Mennyire lehet élvezhető egy film, amelyben Te hozod meg a döntéseket? A kérdés nagyon is fontos, de az elején csak afféle betanuló fázist kapunk, amikor választanunk kell, hogy mit reggelizzen a főhős. Később aztán olyan dolgokról is dönthetünk, mint hogy otthon vagy irodában akarunk dolgozni, de ennél többet nem árulunk el, mindenki fedezze fel magának a Bandersnatch világát.
Sejtésem van, már lehet, hogy le is nyilatkozták, de az biztos, hogy a rettenetesen sötét, a nagyon szomorú és gyomorba markoló, a viccesen WTF és a dupla metamindfuck zárások mellett akadnak tipikus, rossz, közepes és jó endingek, amik leginkább konzisztensen és nem sok csavarral végigviszik a sztorit – stáblista viszont csak kettő van. És lehet, hogy az fogja leginkább Black Mirror-nak látni az egészet, aki egyhuzamban végigvisz egy fő szálat mindenféle visszalépés nélkül, de a Bandersnatch-élményben benne van az egész résznek és az összes, olykor egymástól teljesen független befejezésnek a kipörgetése. Amikor ugyanis mindent megnézünk, akkor látszik csak, hogy az egyébként nyilván sima, bár terebélyesebb fajta folyamatábrával leírható sokelágazásos sztori mennyi nüanszot tartalmaz, hogy mennyi érdekes variációt a mutatnak meg. Annak ellenére, hogy nem mondanám a fő sztorira sem, hogy vékony lenne vagy nem működne, a sok rétegből jön ki valahogy egy egész. A történetről bőven elég tudni annyit, hogy a 80-as években játszódik és egy programozó srácról szól, aki egy hírhedt fantasy regényből akar kalandjátékot készíteni.
Persze a cselekmény megáll tíz másodpercre, hirtelen egy szünet lesz ott, ahol nem biztos, hogy kellene, de ez tényleg a formátum hátránya. A Black Mirror stábja ráadásul a történet folyását nagyon cselesen oldotta meg. Ha rosszul döntünk, akkor nem kell újraindítani az egész Bandersnatchet, hanem két lehetséges út van: vagy kapunk egy lehetőséget arra, hogy egy előző dilemmától folytassuk, vagy pedig Stefan felriad az ágyban, és joggal hihetjük, hogy ami történt, csak egy rossz álom volt. A hangsúly itt azon van, hogy hihetjük. Aztán a film el is tud kezdeni trükközni, vagy úgy kanyarog, hogy megtörténjen az, amire egyszer nemet mondunk, vagy pedig a főszereplőnk egy idő után nem feltétlenül hajlandó engedelmeskedni nekünk. Ezek a Bandersnatch legszórakoztatóbb, és minden kétséget kizáróan legszellemesebb részei, amikor Stefan rájön arra, hogy őt is irányítja valaki, és nekünk, a Netflix képernyőjén túl, megadatik a lehetőség, hogy közöljük vele: mi vagyunk azok, a Netflix segítségével.
Innentől kezdve aztán elkezdődik egy olyan jelenetsor, ami a Black Mirror és a streamingszolgáltató egyik csúcspontja is, de nem akarok sokkal többet lelőni belőle, érdemes mindenkinek végignyomkodnia. A Bandersnatchnek viszont épp ez a legnagyobb baja, hogy végignyomkodni szórakoztató, csak végignézni nem, és főleg azért, mert megsokszorozza a Black Mirror legrosszabb tulajdonságait: nagyrészt olyan nézni, mintha egy beszívott kollégiumi beszélgetést hallgatnánk, még egy extra dózis technofóbiával és embergyűlölettel. Viszonylag sokat támaszkodik a sorozat előző részeire (az apró utalásoktól az egészen konkrét kapcsolódási pontokra és visszatérő elemekre), miközben mondanivalója nemigen van. Az elágazó cselekmény miatt ráadásul mi alakíthatjuk, hogy mi legyen a történet folyása, úgyhogy mivel minden elemnek passzolnia kell ahhoz, hogy egy összeesküvés-elméletet, vagy egy családi drámát nézünk, ezért valójában egyikhez sem illeszkedik szervesen. A technikai koncepciója tökéletes, csak éppen ettől lesz a történetmesélési sokkal gyengébb.