2021. augusztus 23. (hétfő), 19. 00 "volt egyszer volt egy kis zsidó" Gryllus Dániel - Gryllus Vilmos - Szalóki Ági A műsorban Kányádi Sándor "Erdélyi jiddis népdalok" című műfordításkötetének azon darabjai hangzanak el, amelyek eredeti dallamait a kötet függelékében megjelent kottákból ismerjük. A művészek nagy sikerrel szerepeltek a XI. Zsidó Nyári Fesztiválon az akkor még felújítás előtt álló Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában, az akkori koncert felvétele alapján azóta új CD-lemez is készült. "Nincs tiszta etnikum talán sehol a világon, s kiváltképpen itt a mi tájainkon. De van valami, ami a zsidó arcot mégis megkülönbözteti a többitől, ez a zsidó tekintet, mely több évszázados riadalmat, rettegést örökít át még a keveredett zsidók szemébe is. A jiddis népköltészet sok hasonlóságot mutat azokéval, akikkel századokon át együtt éltek. Sajátossága ennek a népköltészetnek éppen a tekintete. A tragikusan fájdalmastól a csúfondároson át az érzelmesig, sőt az érzelgősig őriz magában valami közöset, egyénit, ha úgy tetszik zsidósat.
Koncert Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Gryllus Vilmos előadó Rózsa Művelődési Ház 2021. szeptember 05. (vasárnap) 11:00 Helyszín: 1181 Budapest, XVIII. kerület, Városház utca 1-3. Gryllus koncert a Rózsában. Linkek:
Ez teszi, számomra legalábbis, külön értékké. És egyben közös értékké. Hozzátartozik e táj évszázadra visszamenő történelméhez, kultúrtörténetéhez. " (Kányádi Sándor) Előadják: Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Szalóki Ági A 23. Zsidó Kulturális Fesztiválról bővebb információk itt. (A Fesztivál a Broadway Event és a BZSH közös szervezése. ) * Az időpont változtatás jogát fenntartjuk! *Az előadás az időpontjában hatályban lévő kormányrendeletek, járványügyi szabályok betartásával látogatható.
De még a konzervatív kispolgári ízlés kedvére is vannak már jócskán íróink, akik frissebb és érdekesebb dolgokat tudnak. Erdős Renéet mégis kiemelésre méltóvá teszi nem egész jelentéktelen multja. Fiatalkori verseiben, valamikor még Ady Endre feltűnése előtt oly tüzes és modern színek akadtak, oly meglepő és erőteljes lendület, mellyel egy kiváló költő útjára is elindulhatott volna. Huszadik századi nokia. De e kevéssé kiadós dicsőséget hamarosan elhagyta a biztos tömegsikerért, s eltért a kritika útjából is, hiszen a kritika számára az efajta irodalom legfeljebb kortünet, vagy egy félmondatnyi hasonlat anyaga. Ha most Ursula Parrottra gondolunk, aki Amerikában nyilván azt a helyet foglalja el nagyjából, amit Erdős Renée nálunk, be kell vallanunk, hogy mi magyarok meglehetősen nehézkes és elmaradt nép vagyunk. Mert Parrott bizony éppenséggel nem ósdi. Szabad a csók című új könyve ugyan mérték nélkül szentimentális, s ilyformán sokhelyütt elég unalmas is, de közben-közben mennyi bravur! mennyi ötlet és szellem!
A jobbik osztályzatot itt is a külföldi írónak kell adni a magyar íróval szemben, s nemcsak, mert bravurosabb, s gazdagabb. A két írónő eléggé hasonló problémát vet föl, asszonyproblémát, mely ha külsőségekben merőben különböző is, a lényegesben sok közösséget találni bennük. Szederkényi hősnője az önálló karrier dicsőségéig emelkedve elveszti saját családját, míg mások családi bajain igyekszik segíteni. Huszadik századi nők – Wikipédia. Helene Willfüer magányosan küzdi ki szép függetlenségét s a nehéz férfi-pályát, magányosan szüli meg gyermekét, ki egy pajtásszerelem részvétízű gyöngédségéből fogant, de míg a gyermeket karjába veheti, útja valóságos vesszőfutás a felvilágosult szavakkal játszó, kétszínű és kegyetlen társadalomban. Mindkét regényben közös mag, hogy keserves dolog asszonyfejjel férficélokért küzdeni! Szederkényi Anna műve okos és rokonszenves írás, van néhány szuggesztív jelenete, de egészben véve erőtlen, s a probléma unt és gépies síneken halad. Wicki Baum regényéből sűrűn ragyognak elő elragadóan pompás részletek, olykor szinte a nagy művek lélekzetvételéig felmagasodva, de sajnos, valami olcsónak s szórakoztatónak kísértete is ott lebeg körülötte, s ez a kísértet teljes elevenen jelenik meg a befejezés happy endjében.
Ahogy Mike Mills az évek távlatából felidézi azt, hogy ő miként látta az anyját, úgy Jamie sem tud kilépni a megfigyelő szerepéből, ezt Julia fogalmazza meg a legjobban: a fiú a lány ideájába szerelmes, nem látja őt valójában. Ehhez hasonlóan Dorotheát is csak az anya szerepében képes megítélni. 125 éve megjósolták, milyen lesz a modern kor nője - Dívány. A három nő hatására – legyen az pozitív vagy negatív –, a tinédzser Jamie átéli a coming-of-age filmek legnépszerűbb állomásait: elmegy bulizni, iszik, szerelmi csalódás éri, megszökik otthonról stb., eközben megtanul figyelni és olyan empátiára tesz szert, amit ritkán látni a vásznon. Az ő egyénisége ebben a matriarchális közegben formálódik: Abbie-nek köszönhetően nyit az új zenei stílusokra, feminista könyvet olvas a nőkről, és amikor Abbie-nek kontrollra kell mennie, akkor elkíséri; ugyanígy ítélkezés nélkül Juliának terhességi tesztet vesz, amikor a lány elmeséli neki, hogy mi történt előző este egy random fiúval. A közel kétórás játékidő alatt egy percre sem unatkozunk, a grafikusként induló rendező a videóklipek médiumából olyan izgalmas technikákat ültetett át filmjeibe, mint az asszociációs montázs, a gyorsítás, az eredeti, archív felvételek és fotók használata, vagy a különleges kameratechnika, mellyel pszichedelikus érzést kelt.
Legutóbb öt írónő könyve került kezembe, véletlenül majdnem egyidőben; különböző nemzetiségű, nivójú és szándékú írások, s a közös jelleg, ami egy cikk tárgykörébe fűzheti őket, pusztán a szerzők nővolta. Az irodalmi szempontból látszólag oly mellékes körülmény, mint egy mű alkotójának neme azonban mégsem annyira jelentéktélen szempont, mint azt a laikusok gondolnák. Hogy egy író melyik nemhez tartozik, az nem helyzeti vagy élettani tény, hanem dominálóan irodalmi különbség. Huszadik századi nom de domaine. Irodalomtörténetek, antológiák és vitairatok rendeződnek ezen elv szerint: vannak romantikus írók, realisták, naturalisták, kollektivisták - és vannak nők. Vannak fiatalok, öregek, klasszikusok és forradalmárok - és vannak nők; van francia, angol, amerikai, japán és héber irodalom és van nőirodalom. A történelmi fejlődés kétségkívül eldöntötte, hogy a nő nem pusztán nősténye a homo sapiens-nek, mint az állatfajnál általában, hanem külön species. Különösképen, mikor irodalmat művel, egészen különálló fajtaként kezelendő, külön elvek, követelmények és szempontok szerint kell megítélni.
Kedvencelte 16 Várólistára tette 110 Kiemelt értékelések V_G 2017. május 22., 14:40 Hogy jön ki egymással az idős anya és serdülő fia? Milyen zenét szerettek "az én időmben", és milyen bandák mutatnak irányt ma? Mi lesz abból, ha a koravén 17 éves lány, a betegségből felépülő 30 körüli művészlélek és feminista, valamint a majdnem 60 éves anya együtt akarnak fiút nevelni? És hogyan élik meg a saját szerepüket, helyüket, jelenüket? Mindegyik szereplő hiteles a maga helyén, az interakcióik, a beszélgetéseik nagyon könnyen elfeledtetik velünk, hogy filmet nézünk. Mintha valóban be lenne kamerázva egy kis közösség, és erről ők mit sem tudnának. Szerethető, érzékeny, küszködő emberek keverednek össze a nagy házban, ami maga is az átmenet szimbóluma. Carmilla 2017. augusztus 27., 17:24 Ez valami nagyon filozofikus meg művészi akart lenni, de ehelyett csak rettenet unalmas volt. Sznoboknak való ínyencfalat. Huszadik századi nom de domaine gratuit. (Szinkronosan láttam, úgyhogy nem értem, miért nincs fönn a magyar címével a film? Először nem is találtam emiatt…) Little_Monster 2017. július 3., 19:06 Annette Bening élete egyik legjobb alakításának lehetünk szemtanúi ebben a filmben, amit élvezet volt nézni.
A film nem egy könnyű darab, illetve nekem nem volt az. Hétköznapi történet, szerethető karakterekkel és sorsokkal, mégis az elmúlást előre vetítő narráció számomra egyfajta keserédes mélabút hagyott maga után. Aznap nem is tudtam több filmet megnézni, sokat gondolkoztam emberi kapcsolatokról, döntésekről és azok következményeiről. Mert ez a film nem akart konkrétan semmit a számba rágni, mégis annál többet mondott minden jelenetével. 20th Century Women / Huszadik századi nők (2016) - Kritikus Tömeg. Egyszerű volt, mégis végtelenül sokrétű és tömör. Nem mondott nagy igazságokat, mégis felhívta a figyelmem azokra az apróságokra, amik teljessé teszik az életet, és általában csak akkor értékeljük, ha már nincs többé. Tette mindezt életszerű párbeszédekkel, visszafogott mégis száz szónál többet mondó színészi játékkal és humorral. Borzasztóan szerethető film, amit még biztos meg fogok nézni párszor. mvancsika 2018. november 21., 19:35 Nagyszerű film jó zenékkel, zűrös, ám nagyon is szerethető emberekkel. Bár a karakterei meglehetősen klisések, a remek párbeszédek és színészi játék valóságossá teszi őket.