Közleményben jelentette be a Sziget Fesztivál főszervezője, Kádár Tamás, hogy a 2021-es fesztivál elmarad. Elmarad a 2021-es Sziget Fesztivál - Napi.hu. "Szomorú szívvel, de felmérve a felelősségünket – látva a bizonytalanságok sokaságát, akár az utazás, a szállások, a vendéglátás és a védettségi igazolások hazai és nemzetközi szerepe terén – arra az elhatározásra jutottunk, hogy mostantól inkább a jövő évi Szigetre készülünk" – írja a közleményben Kádár. A két fesztiválmentes év a szervezők, a fesztiválokhoz kapcsolódó cégek és dolgozók életét rendkívüli módon megnehezítette, az iparág rengeteg szereplőjét, a zenészektől a vendéglátósokon át a technikai alvállalkozókig szinte ellehetetlenítette. "A '22-es szezont tehát úgy várjuk, mint fesztiválévet eddig még soha" – írja a főszervező, és ezt egy videóval is megerősítették.
Két év kihagyás után 2022-ben végre ismét megnyitja kapuit a Sziget Fesztivál, a jó hír pedig, hogy hamarosan az is kiderül, mely előadók azok, akik biztosan színpadra állnak az augusztus 10-én startoló rendezvényen. A szervezők a közösségi oldalaikon tudatták, hogy november 23-án, azaz jövő kedden negyven előadót jelentenek be. Mi is izgatottan várjuk, kikre lehet majd számítani az eseményen, hiszen egy olyan fesztiválról van szó, amely minden alkalommal egy csomó világsztárt vonultat fel.
Nem lesz nagy fesztiválozás idén, de kitartanak A nagy koncerteket és fesztiválokat sorra mondják le szerte Európában, emellett a nemzetközi turnék is elmaradnak a bizonytalanság miatt.
A világ minden tájáról érkeznek művészek és előadók, de minden Szitizen előtt ott van az alkotás lehetősége. Mindannyian mások vagyunk, máshonnan érkeztünk, más a vallásunk, a bőrünk színe, más nyelvet beszélünk, más az érdeklődési körünk, az ízlésünk, különböző dolgokat tartunk fontosnak, de amikor együtt vagyunk, rájövünk, hogy a különbözőség ereje nagy dolgokra képes. Hiszünk benne, hogy a különbségeinkből kovácsolhatunk olyan egységet, ami képes változást teremteni. Megannyi árnyalatban és háttérrel érkezünk, de közös értékrendünk összetart minket. Idén sem lesz Sziget Fesztivál | Szeged Ma. A Sziget idén összefogott a Superar kezdeményezéssel, hogy közösen támogassuk a hátrányos helyzetű gyermekek zenei nevelését. A Superar program hátrányos helyzetű gyermekeknek és fiataloknak segít a zenélés erejével átlépni a társadalmi és gazdasági korlátaikon. A Szigeten minden kijelölt gyűjtőponton leadott repohárral a Superar programot támogatjátok. Budapest a kedvenc városunk, az év minden napján, de a Sziget Citypass-szal egy egészen új oldalát is megismerheted a városnak a fesztivál ideje alatt.
De sajnos a történet és a helyszín is csak egy díszlet az ijesztő elemeknek. A horror filmeknek nagyon sok fajtája van – slasher, gore, pszicho, found footage stb. –, nehéz általánosságban pálcát törni a műfaj felett, viszont az a fajta horror, amibe a Post Mortem is esne, a történet központú horrorfilm (ilyen pl. Midsommar, Mi, Ördögűző, Nyolcadik utas a halál, Blair Witch stb. ), elsősorban történetet akar mesélni, amihez horror elemeket használ fel. Ezzel ellentétben áll a főképp vizualitásra épülő horrorban (pl. Fűrész filmek, Péntek 13, Halloween stb. ) háttérbe szorul a történet, és az félelemkeltést a felkavaró képsorokkal éri el. A Post Mortem elsősorban csak ijesztgetni akar, és nem történetet mesélni, ami egy ilyen koncentrált történelmi kontextusban inkább elhibázott lehetőségnek érződik, mintsem tudatos döntésnek. „Emlékezz, meg kell halnod!” – Post Mortem kritika | Filmtekercs.hu. Így a film egyiket se csinálja túl jól, a története nagyon hamar érdekét veszti, a horror elemek pedig inkább csak zavaró elemekké válnak – random bedobált, kidolgozatlan ötleteknek –, és bár a vizualitásra (a magyar filmek kontextusában) nem lehet panasz, mégsem túl eredeti vagy (ténylegesen) ijesztő.
A láthatatlan fenyegetés magában hordozza a zsigeri borzongást, de a sejtetés fokozatos elhagyásával megölik a misztikumot, illetve ahogy itt a kísértetek felkapják, vagy marionett bábúként dobálják az embereket, egy idő után szimplán nevetséges. Motiváció gyanánt egy félmondatot hintenek el, ám valódi oknak ez édeskevés. Ugyanez elmondható a megoldásról. Index - Kultúr - Temetetlen halottak között éljük a mindennapokat. Tomás "utazása" az utolsó harmadban talán a leghangulatosabb szegmens, mégis, amilyen megmagyarázatlanul, egy huszárvágással lezárják a konfliktust, az minimum szemöldökfelvonásra késztet és akkor még finom voltam. Jelenetről-jelenetre szét lehetne cincálni, hogy mi hibádzik a filmmel, de elsősorban a rosszul megírt forgatókönyv a ludas, illetve olyan érzésem volt, hogy Bergendy-nek semmi kedve nincs ehhez az egészhez. Mintha a színészeket nem instruálták volna, rengeteg a kontinuitásbeli probléma, s többek közt a helyszínről is lerí, hogy egy skanzen, nem autentikus század eleji falu. Természetesen akadnak hatásos pillanatok, atmoszferikusabb részek, főleg az első harmadban, de az összkép annyira érdektelen, súlytalan, se füle-se farka hatást kelt, hogy az roppant bosszantó.
A helyszín, a környezet tehát adott a rettegéshez. Sok horrornak hibája, hogy olyan lassan építkezik, hogy mire beindul, a néző elunja magát. Bergendy Péter azonban nem esett ebbe a csapdába, viszonylag hamar elkezdi adagolni a hátborzongató jeleneteket. Az effektek minőségén és a körítésen már ekkor látszik, hogy a produkció mögött komoly költségvetés áll, és hogy a rendező nem csak üres jump scare-ekkel próbál hatást elérni: tetten érhető a fokozatosság és a tudatos építkezés. A film eleinte becsapódó ajtókkal, majd falakon megjelenő sötét árnyakkal, az élőket a levegőben ráncigáló kísértetekkel igyekszik a frászt hozni a nézőre. Jump scare: A horrorfilmek bevett megoldása, amikor egy váratlanul a képkivágatba ugró szereplő, szörny, esetleg egy ártatlan állat ijeszt rá a nézőre. A maszkok hatásosak és vérfagyasztóak, az pedig különösen félelmetes, hogy a szellemek nemcsak ijesztgetnek, hanem ölnek is. A recept azonban nem mindig működik – többnyire a ritmus bicsaklik meg. Bár vannak kifejezetten erős részek, amik nemzetközi viszonylatban is teljesen vállalhatóak, gyakran kiütközik a készítők stílusbéli rutintalansága.
Posztmortem fotográfiának hívjuk azt a gyakorlatot, amelynek során egy nemrégiben elhunyt személyről készítenek portrét. Napjainkban ez főleg a rendőrségi munkát vagy az orvosi kórtant segítő eljárás, de maga a halottak vizuális megörökítése hosszú tradícióra tekint vissza, ám jelen esetben nem szükséges a torinói lepelig visszamennünk az időben. A tizenkilencedik század közepén a fényképészet vette át a festett gyászportrék szerepét, melyek olyan, a kora újkorban, főleg a protestantizmus elterjedésével egyidőben divatossá váló képek voltak, melyek a haldoklót vagy a halottat ábrázolták kifejezetten azzal a céllal, hogy azok gyászobjektumként tudjanak működni az elhunyt családjának részére. Ez a film felütése is: az első világháborút megjárt Tomás a spanyolnáthát éppen leküzdő magyar faluvilágban kezd bele a halottak fényképezésébe, mivel erre széles körű kereslet mutatkozik a kiürült, gyászoló faluban. (Ne felejtsük a korban a fotográfia relatív újdonságát és a vizualitást némiképpen demokratizáló jellegét! )